Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2020. júl. 7. (ke) – Appolónia,Apolka
Nyílt tér

Az „ártalmatlan” Valeriana, avagy „kedvenc” szövegeim (2.)

Tavaly indított cikksorozatunkat folytatva lássunk egy újabb szöveget, amely a „kedvenceim” közé tartozik. Ezúttal egy recept nélkül kapható, népszerű gyógyszerről lesz szó. Sokan ismerik a Valerianát, és élnek is vele, ha úgy érzik, hogy szükségük van rá, hiszen ez a gyógyszer – mint tudjuk – macskagyökérből (latin nevén Valerianából) készül, bárki számára orvosi javallat nélkül is hozzáférhető, és miért ne kapnánk be belőle egy-egy szemet, ha idegesek, feszültek, nyugtalanok vagyunk? Gondolhatjuk, hogy nem árthatunk vele magunknak, mert csak egy évszázadok óta ismert, kiváló hatású gyógynövényből származó tablettát veszünk be. A valóság azonban egy kicsit más...

Induljunk ki a hivatalos szövegből, vagyis abból az információból, amit a dobozon olvashatunk. Tudnunk kell, hogy ezt – csakúgy, mint a gyógyszerek mellé adott betegtájékoztató szövegét –nem kisebb hatóság, mint maga az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) hagyja jóvá.

Nos, a Valeriana dobozán ez áll: „Extractum valerianae siccum 100 mg drazsénként.” Megtudhatjuk még a dobozról, illetve az üvegcséről, hogy „általános adagja ideges feszültség leküzdésére naponta 3x1 drazsé, alvás elősegítésére lefekvés előtt 2 drazsé”, „a gyógyszert gyerekek elől gondosan el kell zárni”, valamint hogy a gyártó cég a Biogal Gyógyszergyár Részvénytársaság, Debrecen.

A fentiek alapján akár igazunk is lehetne, ha ártalmatlannak véljük a gyógyszer alkalmazását. De a mai világban azért nem árt, ha gyanakszik az ember. Itt van mindjárt a gyógyszer pontos elnevezése: Valeriana composita. Vajon mire utalhat a „composita” szó? Akik tudnak egy-két idegen nyelvet, azoknak nem nehéz kitalálniuk, hogy valamilyen összetett készítményt tartanak a kezükben, vagyis a macskagyökér-kivonaton kívül valószínűleg egyéb anyag is megtalálható a gyógyszerben. De mi lehet az? Akármilyen gondosan forgatjuk is a dobozt, olvasgatjuk a rajta található információkat, erről nem tudunk meg semmit.

De nyomozzunk tovább! Hál´ istennek, ma már több internetes oldalon is létezik gyógyszerkereső szolgáltatás, így – ha kitartóak és ügyesek vagyunk – megtudhatjuk, mi van még a Valerianában. Nos, ne szaporítsuk tovább a szót, így sikerült e sorok írójának is kiderítenie, hogy a macskagyökérhez bizony barbiturát származékot is hozzáadnak a gyártás során.

Na és? Hiszen tudjuk, hogy a barbiturátok ugyancsak kiváló nyugtató szerek, régóta alkalmazzák őket. De azért van velük egy kis baj. Mégpedig az, hogy igen gyorsan és könnyen hozzájuk szokik az ember.

És itt van – képletesen szólva – a kutya elásva. Ha valaki életének nehezebb időszakában nap mint nap kapkodja magába a Valerianát, ne csodálkozzék, ha néhány hét múlva úgy érzi: már nem is tud nélküle élni. Ilyenkor ugyanis nem történik más, mint hogy a szervezete hozzászokik a barbituráthoz, és igényli azt. (Akár a dohányosok szervezete a cigarettát vagy a kábítószereseké, gyógyszerfüggőké a drogot.)

Végül is megtudhatjuk mindezt a gyógyszerkereső szolgáltatás segítségével. Ide másolom az információ megfelelő részét:

„Hozzászokást okozhat (a fenobarbitáltartalom miatt). Rendelése fokozott figyelmet igényel az anamnézisből ismert, egyéb gyógyszerekkel szemben kialakult hozzászokás, ill. abúzus esetén. Huzamosabb szedésének abbahagyásakor elvonási tünetek (izgatottság, alvászavar) jelentkezhetnek. Óvatosan, redukált adagban adandó vese-, ill. májbetegeknek.”

Ezek után már csak az a kérdés, miért nem derül ki a hozzászokás veszélye a gyógyszerhez mellékelt információból? Miért nem tudhatja a Valerianát jóhiszeműen szedő vásárló, hogy nem ugyanazt a hatást éri el, mintha macskagyökérből készült teát vagy kivonatot fogyasztana?

Tehet-e ilyet büntetlenül az emberekkel a gyártó, a forgalmazó és mindenekelőtt az engedélyező hatóság? Belefér mindez a hatályos törvényeinkbe? Megfelel a betegek jogait védő előírásoknak?
Aki tudja a választ, kérem, tudassa a Natúrsziget olvasóival.

Kürti Gábor

Kapcsolódó cikkek:
A szerző egyéb cikkei:
Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!

Hozzászólások
#4 ELER 2010-02-01 07:16:18
 
Tisztelt Szendi Gábor!
A következő oldalon talált cikkében találtam bátorítást arra, hogy osszam meg épp most átélt tapasztalatomat Önnel a Valeriána szedésével kapcsolatban:
http://www.szendi.net/helloinfo.htm

A Valeriánával kb. 4-5 évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Azelőtt sose szedtem semmilyen szorongásoldót, bár hajlamos vagyok szorongásra. Volt egy időszak az életemben, amikor néhány év alatt meghaltak számomra nagyon fontos rokonaim, köztük a 20 éves öcsém, átéltem egy súlyos szerelmi bánatot is, ezek után évekig voltam depressziós, méghozzá nagyon súlyos. Később rendeződött a családi életem, majd egyértelműen kijelenthetem, hogy a kutyáim visszaadták az életkedvemet. Ennek ellenére sokáig foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon én sem kerülhetem el anyám és öcsém sorsát? (Anyám nyugtatókon élt 20 éven át, öcsém öngyilkos lett.) Irtóztam Anyám példája miatt a nyugtatóktól, így mindig saját erőből, illetve a szeretteim segítségével lábaltam ki a hipochondriás, szorongós periódusokból, amik különösen 19 éves korom körül jelentkeztek, aztán enyhültek. Sosem szedtem gyógyszert, annyira tartottam a rászokástól. Ezért örültem meg, amikor valaki említette, hogy a Valeriána tisztán növényi alapú szorongásoldó, és nem lehet rászokni, mert nagyon enyhe. Olykor, amikor összecsaptak a fejem fölött a hullámok, bevettem 1-et, max. 2-t, és csodálatos hatását éreztem. Segített az elalvásban is. Ekkoriban szerintem 1-2 dobozzal vettem évente, havonta néhány alkalommal vettem be belőle. Aztán olyan lidérces álmok törtek rám, hogy hosszú időre száműztem a Valeriánát. Ekkoriban határozottan emlékszem, hogy a gyógyszerleírás említette lehetséges mellékhatásként a lidércálmok megjelenését. Felhívom a figyelmét, hogy mostanában is elolvastam a mellékelt tájékoztatót, és ez már nem szerepel benne! Én csak azért emlékszem, hogy néhány éve még benne volt, mert épp ennek hatására hagytam el a Valeriánát. A lidércálmok jobban megviseltek, mint az a kis álmatlanság, ami miatt beszedtem akkoriban. Később bebeszéltem magamnak, hogy nem attól volt, ráadásul az új leírásban már nem szerepelt, így visszatért az életembe. Volt egy időszak, mikor mononukleózis fertőzés miatt sokat aggódtam, hogy mi bajom lehet, hisz a tünetei nagyon súlyos betegségek tüneteire hasonlítanak. Amire a viszonylag megnyugtató diagnózis kiderült, hosszú hetek teltek el, nem bírtam ki Valeriána nélkül a rettegéseket. Amint megtudtam, hogy a betegség többnyire teljesen meggyógyul magától, nem volt többé szükségem a Valeriánára. Persze olykor-olykor bevettem belőle, de szerintem 1 évre elég volt az 1 doboz. Most ősszel szintén levert a lábamról egy betegség, rögtön halálra rémültem, hogy H1N1-em van, ekkor se bírtam a rettegést Valeriána nélkül. Nem tudom, az volt-e vagy más, de meggyógyultam abból is, és a rémületem is elmúlt nyomban. A következő hónapokat átugornám, mert nem tudok megbízható adatot mondani arról, hogy mennyi Valeriánát fogyasztottam el a 4 hónap alatt. Az utóbbi időben viszont tudom, hogy többször volt rá szükségem az átlagosnál. Kb. 1 hónapja említettem is Apukámnak, hogy félek, hogy pánikbeteg leszek, mert az utóbbi időben ok nélküli rémületek törnek rám, és szorongós alkat ide vagy oda, ok nélkül én még sohasem rettegtem. Most viszont előfordult, hogy a barátom karjában békés TV-nézés közben rámtört valami iszonyatos rémület, és attól féltem, hogy felsikítok. Ezt többnyire néhány másodperc alatt lerendeztem magamban, barátom sose vehette észre, de én nem felejtem el az érzést, mert többször is rámtört azután, bár nem túl gyakran. Ha okkal szorongtam, pl. nemrég egy kedves kolléga hirtelen halála miatt, akkor is furcsa volt, hogy olyan rosszullét tört rám, amikor róla beszéltem, hogy majdnem elájultam, rohannom kellett a Valeriánáért. Ez persze természetes, de tudni kell, hogy én végigcsináltam a szeretteim elvesztését anélkül, hogy nyugtatóztak volna. Sorozatban! És nem hinném, hogy őket szerettem volna kevésbé. Már arra gondoltam, hogy úgy látszik, a 30 éves kor környéke ilyen genetikailag kódolt a nők életében, most jönnek a rejtett genetikai nyavalyák. Anyámat diagnosztizálták depressziósnak is, skizofrénnek is. És olvastam, hogy sokszor a skizofrénia a nőknél szülés vagy a 30 éves kor körül jön elő. Valahogy kezelnem kellett a szorongásaimat, ezért minden ilyen rémületnél bekaptam a Valeriánát. De határozottan állítom, meg voltam győződve róla, hogy ez max. heti 1-szeri alkalom és hogy én nem szedek semmilyen gyógyszert. Ugyanis tudatosan nem is tennék ilyet, nem vagyok hajlandó rászokni gyógyszerre.
Csakhogy...
Jött a vizsgaidőszak a főiskolán. Közelgett egy nagyon kellemetlen vizsga. Éjjel tanultam, nappal aludtam, teljesen felborult a bioritmusom. A vizsga hajnalán alig 2 órám lett volna aludni, és kelhettem is a hosszú útra, az előttem álló nehéz napot úgy éreztem, nem bírom ki alvás nélkül. Ezért bevettem 2 Valeriánát, mert sejtettem hogy a közeli kelés tudata miatt nem fogok tudni elaludni. Csakhogy nem hatott. Az utóbbi időben feltűnt már, és még most sem tudatosodott bennem egészen, hogy nekem 2 Valeriána már nem hat. A napom így elég nyűgösen indult, a buszon nem volt ülőhely, 2 óra utazás, ráadásul késtem, a vizsgán már remegett kezem-lábam, csak azért nem vettem be előtte Valeriánát, mert nem volt időm. Aztán rohanás másik épület, másik vizsga. Hőemelkedésem volt valami bújkáló nyavalyától már 1-2 napja, és aznap még nem ettem semmit. Így nem csodáltam nagyon, amikor a vizsga kellős közepén rámtört a reszketés. Szinte kiesett a kezemből a toll. Úgy éreztem, megfulladok, ugyanis napok óta köhécseltem, most mintha víz lett volna a tüdőmben. Átjárt a halálfélelem, felálltam, visszaadtam a papírt azzal, hogy majd pótvizsgán próbálnám meg. Első dolgom volt odakint bevenni 2 Valeriánát. Utána már nem is éreztem azt, hogy meghalok, de alig telt el fél óra, jött a köhögés, és amúgy is hőemelkedéses állapotom mellé a pánik. 1 óra múltán újabb 2 Valeriánát kellett bevennem. Akkor már úgy remegtem, hogy az ügyeletet kerestük. Aztán mivel nem találtuk meg, elhatároztam, megpróbálok hazautazni a busszal. Ekkorra tisztáztam magammal azt, hogy bár hőemelkedésem és a köhögés is valós, egyáltalán nem fulladok meg, hanem pánikrohamom van. El is múlt, de ez már a negyedik Valeriána után volt. Hihetelen jó érzéssel, békességben aludtam végig az utat.
Ezután otthon voltam tanulmányi szabadságon, de igen furcsa állapotba kerültem. Állandóan aludnom kellett, hiába a közelgő szigorlat réme, hiába minden. Napi 1 tétel volt a maximum. Remegett a kezemben a papír, arra nem volt erőm sokszor hogy üljek. Éreztem, hogy valami baj van. Vártam, hátha a hőemelkedéssel kijön rajtam a nyavalya. De nem jött. Ettől még rémültebb lettem, mert egy kis piros torok, a hőmelkedés, ami már többnyire elmúlt, nem indokolta azt, hogy 3 napig az ágyból alig bírtam kikelni. Rettenetes reszketések jöttek rám és ilyenkor féltem. Gyenge is voltam. Állandóan a szívemet éreztem, nem fájt, csak gyenge volt. Nagyon nehezen tudtam elhessegetni a szívbetegség rémét. Végül elmentem egy régebben kapott fel nem használt beutalóval vérvételre. Úgy voltam vele, hogy majd az eredménnyel felkeresem az orvost, addig mit tud mondani? Max, kijelenti, hogy pánikbeteg vagyok, azt meg nem volt kedvem hallgatni, főleg hogy ekkor már rájöttem, hogy itt valami nem stimmel. Én még pánikolós koromban sem bírtam ennyit feküdni. És ha pánikoltam, akkor is mindig kiderült, hogy van mögötte valami szervi baj. Úgy éreztem, nem bírom ki az időt, amire meg lesz a vérvétel eredménye. Szerencse, hogy volt még néhány szem Valeriánám, nagyon jól jött amikor rámtört a reszketés/rettegés. De mivel tudatosan én sosem veszek be belőle 2-nél többet, ahhoz tényleg iszonyú rosszul kell legyek, hogy mint azon a szombaton, 6-ot vegyek be 10 óra leforgása alatt, ezért most is max. 1-2-t vettem be. Főleg hogy fogyóban volt, a tanulás meg a rosszullét miatt nem volt erőm elmenni venni. Gondoltam pedig, hogy kéne, de úgy voltam vele, hogy nem is baj, hogy elfogy, nem akarok én állandóan nyugatót szedni. Még akkor se, ha ehhez nem lehet hozzászokni.
Kicsit bánatosan néztem tegnapelőtt este az üres dobozt. Másnap a szokásos módon ébredtem: reszketés hirtelen rámtör, félelem a rosszullét miatt. Nem először éreztem azt, ha ez így marad, megőrülök, elvesztem az eszméletem vagy még rosszabb történik. Megbeszéltem magammal, hogy ez a nagyfokú tanulás miatt van. Tehát ki kéne hagyni ezt a szigorlatot. De úgy éreztem, akkor meg abba fogok beleőrülni. Így hát rájöttem, végig kell csinálnom a következő hetet, de ha túlspannolom az agyam, ahogy szoktam vizsgáknál, lehet hogy bekattanok, ahogy most is érzem magam, nyilván a vizsgák miatt vagyok ilyen rosszul. Tény hogy az informatikai tételek potyogtak reszkető kezemből, főleg amikor az SQL nyelvről olvastam. Tehát marad egyetlen megoldás: Valeriánával kell túlhajszolt agyamat lenyugtatni, amíg túl nem jutok a vizsgán. Aztán nyilván elmúlik ez a rettegés, reszketés, izomrángatózás, ha már nem nyomaszt a vizsga. Felhívtam barátomat, hogy hozzon, különben az idegosztályon fogok felébredni. Tényleg így éreztem magam, zúgott a fülem, a fejem, dobolt a szívem, rémületek, rettegések, izomrángások...Közben kitaláltam, hogy vérszegény lehetek és attól dobol úgy a szívem. Ezért is vártam annyira a vérképet, hogy bebizonyíthassam, hogy nem pánikbetegség miatt remegek mint a kocsonya.
Vasárnap lévén barátom nem kapott Valeriánát. Bánatosan beletörődtem, hogy hétfőig ki kell bírjam, majd akkor veszek.
Beszélgettünk tegnap, barátom, aki nagyon nem örül, hogy Valeriánát kértem tőle, azt mondta, utánanézett a mellékhatásainak, és okoz nagy fokú álmosságot, rosszullétet is, lehet hogy attól alszok ennyit. Csak legyintettem, hogy dehogy, ez olyan könnyű kis nyugtató, nem is nyugtató, hisz azért merem szedni, egy ártatlan kis szer, mintha nyugtató teát inék olykor, semmi több. 4-5 éve szedem olykor, még sose szokam hozzá, abszolút nem hiányzik, ha nem veszem be, viszont segít ha igen. Sose szednék olyat, ami függőséget okoz, de most úgy érzem, szükségem van rá. És remélem, hogy nem fogok megbolondulni, és nem lesz szükségem soha igazi nyugtatókra.
Aztán megpróbáltam tanulni. A köhögésem már sokat javult, ennek örültem. Sikerült is 4-5 órát tanulni, aztán újra rámtört a rettegés. Elkezdtem nézelődni "pihenésképp" a neten, mi a bánat bajom lehet még. Ez nagyon rossz tulajdonságom, azonnal ki akarom zárni a halálos kórokat és ilyenkor kizárásos alapon végigböngészem a rettegett kórokat. Sima torokfájástól nem lehet hogy 3 napig nem tudtam kikelni az ágyból. Nincs lázam. Legalább az lenne. Piros torok, nincs láz, de pokoli rosszullét...lehet hogy rák? Tüdőrák? Na, ezt rövid távon megbeszéltem magammal, hogy nem lehet. Tbc? Úgy döntöttem, még várok a véres köpetig. Végignéztem néhány pánikbeteg oldalt, és végülis onnan kapott ötlettel szembesíteni kezdtem magam a félelmeimmel írásban. Ugyanis ekkor már 1 órája úgy rángatóztak és reszkettek az izmaim, és az arcom, hogy valahogy le akartam győzni a pánikomat.
Leírtam, hogy mitől félek: Vizsgák? Igen, persze, de annyira azért nem! A fősulin se a vizsga miatt lettem rosszul, hanem a halálfélelemtől. Igen, első fokú, mindenekfeletti félelmem, hogy meghalok. És mitől halok meg? Szívbetegésg? Igen, ettől valóban félek, főleg ahogy dübörög mostanában, máskor meg olyan gyengének érzem. Vérszegénység? Ettől nem annyira félek, bárcsak kiderülne hogy ez van és nem súlyos okból! Pánikbeteg vagyok. Igen, valószínű. Ezért nem rohantam a héten a kardiológiára meg tüdőszűrésre. Se időm, se erőm, se kedvem nem volt hozzá, hogy szembesítsenek azzal, amit úgyis tudok. Pms - igen, erre gyanakodhatok, de mivel most poszt ms van, és maradt a hőemelkedés, az nem lehet.
De mi ez az izomrángás? Ja, persze, azért van mert félek. Na de ennyire? Máskor legalább tanulás közben le szoktam higgadni, ha hülyeségen rágódok, de most nem tudok tanulni a reszketés és rángatózó izmaim miatt.
Végül felállítottam saját diagnózisomat:
enyhe felső légúti fertőzés, kisebb hőemelkedéssel, ezt kísérő szívgyengeség érzés, amitől túlzott félelmi reakciók, pánik tör rám + vérszegénység, általa okozott szívdobogásérzés, szédülés, gyengeség, fáradékonyság, súlyos betegség érzete, amitől újabb pánikroham tör rám + vizsgaidőszak, felborult bioritmus, rettegés, pánik a vizsgától
Megnyugodva a diagnózisban eldöntöttem, hogy megyek aludni, tanulni úgyse tudok a reszkető testemben.
...
És ekkor eszembe jutott, amit barátom mondott a Valeriána mellékhatásáról. Bepötyögtem a Google-ba.
"Huzamosabb szedésének abbahagyásakor elvonási tünetek (izgatottság, alvászavar) léphet fel."
OK, de én nem szedem huzamosabban. Az a heti 1-2 tabletta, az semmi. Felálltam és megnéztem az üres dobozt. 50 db. Ötven? Elkezdtem gondolkozni, mikor vettem én ezt a dobozt? Hát nem fél éve, az biztos. 2 hónapra saccolom, de nem tudok visszaemlékezni. De ha 2 hónap, az havi 25 db-ot jelent. Mikor vettem én be ennyi Valeriánát? Ahhoz majd minden nap be kellett szednem, hisz max. 2-t veszek be egyszerre. Többet nem is lennék hajlandó. Napi 3*1 az ajánlott, de eszem ágában se volt így szedni, dehogy, méghogy én rendszeresen nyugatózzam magam...Pedig az 50 elfogyott. Ha belegondolok jobban, szomabton, amikor rosszul voltam, aznap 10 óra alatt 6-ot vettem be. Ez persze kirívó, de akkor is...Elkezdtem gondolkozni.

"A kezelés hirtelen megszakításakor elvonási tünetek jelentkezhetnek" - ezt a neten találtam szintén. Ekkor már célzottan kerestem.
Hirtelen elhagyás: rossz közérzet, nyugtalanság, szorongás, remegés, fokozott verejtékezés

Te jó ég! Elvonási tüneteim vannak!!! Rászoktam a Valeriánára! Amire nem lehet rászokni!!!
Találtam is cikket erről, egy orvos nyilatkozta, hogy az ilyenkor fellépő rosszullét a betegség fellángolása, és nem függőség. Hát akkor mi a jó bánat? Mi a jó bánat a függőség, ha nem az, hogy 1 már nem hat, hanem 2, de már az se hat, ezért 4 kell???!!!! És ha már majd a 4 se hat? Egy doboz egyszerre? Vagy jöhetnek az igazi nyugtatók?

Másik cikkben találtam egy leírást, hogy a Valeriánában található macskagyökér valóban gyógynövény eredetű, ártalmatlan nyugtató, de a Valeriána tartalmaz barbiturátszármazékokat is, melyek igenis függőséget okoznak! Mi a fene az a barbiturát? Megtaláltam. És azt is, milyen tünetei vannak, ha hirtelen elhagyja az ember. Épp mint nekem! Nem is ajánlják senkinek a hirtelen abbahagyást, a lehetséges reakciók közt ott volt az epilepsziás rohamtól kezdve, az ájuláson át a halál is. Én ezt nem vonom kétségbe, az elmúlt héten többször is közel éreztem magamhoz ezeket.

Aztán azon gondolkoztam, vajon meddig tart az elvonási tünet? Mert nekem akkor már 1 hete. Aztán rájöttem, hogy nem egészen. Kb. 30-36 órája nincs több Valeriánám. Nagyjából azóta nem szedtem be belőle. De az elmúlt héten szedegettem. Csakhogy nem eleget! Úgy tűnik, a szervezetem a rosszullétekkel már követelte a többet, csak én nem akartam többet bevenni napi 2-nél, főleg hogy fogyóban volt. A rosszulléteim azt jelezték mindig, hogy a szervezetem követelte a következő adagot. És előbb-utóbb meg is kapta. Már ezen az estén is rég bevettem volna és viszonylag nyugalomban tanulgatnék ahelyett, hogy ilyeneken morfondírozok, ha lenne. De nincs. Ha a barátom kapott volna, sose jövök rá, hogy NEM PÁNIKROHAMOM VAN, hanem ELVONÁSI TÜNETEM! A Valeriánától, amire ki merik mondani, hogy nem lehet rászokni!

Valahogy átjárt az öröm ekkor, mint aki tudja, hogy megtalálta amit keresett. Pedig úgy remegtem kívülről mint a kocsonya. Nem vagyok bolond. Talán az Anyukám sem volt az. Nyugtatókon élt, mert elhitették vele, hogy kell neki és mert később már a nyugtató nem enged. Kell a szervezetnek. Én azt hittem, a függés olyan érzés, hogy iszonyúan kívánja az ember azt a szert. Persze tudtam elvonási tünetekről, rosszullétről, hallottam delíriumról, de csak most értem meg, hogy több ez a kívánásnál. Én sose kívántam a Valeriánát. De az elmúlt éjszakát végigreszkettem a hiánya miatt. Még 3 órán keresztül rángatóztak az izmaim, a lábamon, karomon, arcomon...Nagyon jól el tudtam magam képzelni, hogy odaillenék egy pszichiátriai osztály betegei közé. Ahogy markolásszák remegő kis testüket, rémült szemmel a távolba meredve. De én egyre kevésbé voltam rémült. Azt mondtam magamnak, kiszállok az ördögi körből. Amíg pánikrohamnak hittem, nem volt megoldás, mert ezt már nem tudtam uralni, ezen már csak időlegesen segített egy kis ki- meg belégzés. De ma hajnalban ráébredtem, hogy ez a gyógyszertől van. A Valeriánától! És már hónapok óta azok a fura tünetek, amikor a hirtelen pánik miatt gyorsan be kellett dobnom egyet, az már mind elvonási tünet volt. Hisz mint mondtam, rendszeresen valóban nem szedtem.
Vártam a holtpontra. Tudtam, hogy ha az eljön, onnan csak jobb lesz. Nagyjából 3 órát vártam rá. De fel voltam készülve arra is, hogy napok, hetek lesznek. De egyszercsak éreztem, hogy túl vagyok rajta. Még éreztem a rángatózást, de egyre kevésbé. Odakint megvirradt és a meleg sötétítőfüggönyön át beáradt a fény. Nagy békesség szállt meg. Hirtelen pont olyan kerek és egész lett a világ, mint amikor a Valeriánát be szoktam venni. Ugyanaz a jóleső nyugalom. De ez belőlem jött. Megtaláltam magamban. Nem a pirulában. Tudtam, hogy nincs rá szükségem soha többé. Ha még továbbra is rosszul lettem volna, elmentem volna venni, hogy fokozatosan szokjak le, hiszen nem véletlen ajánlják, van olyan érzésem, hogy végig veszélyben voltam és nem csak képzeltem, de amikor felébredtem, tudtam hogy nem kell. 1 hete, a vizsganapi rosszullétem óta, amikor 6 Valeriánát vettem be, ez volt az első reggel, amikor nem rettegve és reszketve ébredtem. Vártam egy darabig, hátha, de nem:))) Úgyhogy maradok a drasztikus megvonásnál. Talán nem is olyan drasztikus, hiszen a héten is már csökentett adagokban szedtem, azért voltam végig rosszul.Talán jó is, hogy így történt, valóban veszélyes lehet hirtelen abbahagyni. Ma mintha kicseréltek volna. Megszűnt a pánik, a rettegés. Az izmaim még görcsösek olykor, de az arcom már nem rángatózik. A lábam, a karom, a kézfejemben még érzem elég gyakran. De ez már nem párosul az egész test remegésével. Ma úgy tudtam tanulni, ahogy már régen. Van még 4 napom a szigorlatig. Remélem, be tudom hozni az 1 hetes lemaradást.
A Valeriánán múlt többek közt majdnem a szigorlatom.

Azon is elgondolkoztam, mi van ha nem jövök rá, hogy elvonási tünet és nem pánikbetegség? Előbb-utóbb jelentkeznem kellett volna orvosnál, mikor már a 10-dik Valeriána sem segít. És a történet folytatását el lehet képzelni. Persze az is lehet, hogy jó orvoshoz kerülök, aki rájön, hogy ez elvonási tünet.

Hát én ilyesmit éltem át és élek át ezekben a percekben.
Nagyon jó lecke volt.
Sokat segítettek az interneten talált anyagok, így bukkantam az Ön cikkére is.

Ha van számomra valami tanácsa a továbbiakra nézve, azt megköszönöm. A szívemet például olykor még mindig gyengének érzem, nem tudom, lehet ez is elvonási tünet? Van valami, amire fokozottan kell figyelnem a következő napokban? Tényleg jó volna valami tanács, mert nekem még nagyon friss minden ez irányú ismeretem. Így utólag persze jól fenékbe rugdosnám magam, mert biztos vagyok benne, hogy orvoshoz kellett volna mennem a héten és hogy nagyon beteg voltam, és talán veszélyben is voltam, de végig azt hittem, hogy csak pánikolok, a szervi okokat kizáró kivizsgálásokra meg vizsga előtt végképp nem volt időm.

Üdvözlettel:
ELER

Kedves ELER!

Szerencséje van, hogy magától rájött, hogy hozzászokás, majd pedig megvonás okozta tüneteit. ha elment volna egy pszichiáterhez, akkor ma már antidepresszánst szedne. Az egyik tanács, amire Maga is rájött, hogy nem szabad minden kis szorongásra, félelemre gyógyszreket bekapdosni, a másik, hogy a félelmeket és szorongásérzékenységét inkább pszichoterápiával kéne kezelni. ajánlom figyelmébe a Pánik:tények-tevhitek könyvemet, abban elég sok minden le van írva szorongásról, pánikról, kezelésről.

üdv: Szendi gábor
#3 ELER 2010-02-01 07:10:45
 
Én azt gondolom, édes kevés az a figyelmeztetés, hogy a "kezelés hirtelen megszakításakor megvonási tünetek jelentkezhetnek"! Engem félrevezetett, pedig elolvastam! De mindenhol azt hallottam/olvastam, hogy ez csak ártalmatlan gyógynövény, a betegtájékoztatónak ezt a részét úgy értelmeztem, ahogy mondjuk az antibiotikumoknál olvassa az ember, hogy nem szabad hirtelen abbahagyni, mert nem úgy hat. Nekem nem állt össze a kép, hogy ez a hozzászokás veszélyét jelzi! Úgy van fogalmazva, mintha az ember akármikor amikor akarja, abbahagyhatná fokozatosan. Nos, én nem ezt tapasztaltam! Észre se vettem, mikor szoktam rá! Észre se vettem, hogy egyre gyakrabban be kell vennem. Már csak azért sem, mert az ajánlott 3*1-et soha még csak meg sem közelítettem! Innen kezdve meg sem fordult a fejemben, hogy a hozzászokás veszélye fenyeget! Fel vagyok háborodva, és erősen gondolkozom azon, hogy a fogyasztóvédelmi felügyelőséghez fordulok. Több, mint 1 hetembe telt, mire az elvonási tünetek elmúltak, iszonyatos rosszulléttel járt, arról nem beszélve, hogy sokáig azt sem tudtam mi bajom van, azt hittem, pánikroham! De erről a következő hozzászólásomban csatolok egy kis élménybeszámolót. Azt gondolom, jogom lett volna tudni, hogy nem olyan egyszerű letenni a Valeriánát, egyáltalán szó nincs arról, hogy fokozatos elhagyásnál nincsenek elvonási tünetek! Az esetek többségében biztos vagyok benne, hogy a jelentkező tüneteket pánikrohamnak véli az átélője, és azt Valeriánával gyógyítgatja! Ki merem jelenteni, hogy a Valeriána egyenes út az erősebb nyugtatókig! És az vajon miért nincs feltüntetve a leírásban, hogy a szervezet hozzászokik, akkor is ha az ember nem rendszeresen szedi, és egyre több pirula kell ugyanahhoz a hatás eléréséhez? Ezt nem olvastam sehol, ezt én éltem át, de sokáig nem esett le a tantusz, hogy ez a függőség kőkemény jele, azt hittem, én vagyok egyre betegebb! Azt gondolom, jogom lett volna tudni minderről, ahelyett hogy mindenhol csak arról írnak, hogy ártalmatlan kis nyugtató!!!És külön köszönöm Kürti Gábornak a cikket, ugyanis az elvonási tüneteim kellős közepén, amikor még nem tudtam, hogy elvonási tüneteim vannak, az ő cikke döbbentett rá, hogy mi történik velem, és csak ez adott ahhoz erőt, hogy végigcsináljam a vélt "pánikrohamomat" anélkül, hogy bevennék egy Valeriánát! Persze amikor már tudtam, hogy elvonási tünet, akkor azt is tudtam, hogy olyan lenne erre Valeriánát bevenni, mint a kábítószeresnek a kábítószer az elvonókúra idején. Kedves Gábor, még egyszer nagyon köszönöm!
#2 norapleasure 2009-10-12 20:05:47
 
A betegtájékoztatóban benne van, "a kezelés hirtelen megszakításakor megvonási tünetek jelentkezhetnek : rossz k.érzet, nyugtalanság, stb. szóval, értelmes ember ebből rájön, hogy megbosszulja magát ha folyamatosan szeded... .. kiderül a hozzászokás veszélye a gyógyszerhez mellékelt információból. először el kéne olvasni rendesen a tájékoztatót kedves cikk író.
#1 Ica84 2007-07-25 14:42:26
 
Csak most olvastam a cikket, ami már elég régi, de azért megkérdezem, hogy a Valériana Komlóval is okoz hozzászokást?
Mert ezt írják róla:
"Gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények a napi stresszhatások által kiváltott szorongás, feszültség oldására és az elalvás elősegítésére.
Hatóanyagok:
* macskagyökér kivonat,
* komlótoboz kivonat
Javallatok: a szorongás oldása, a feszültség csökkentése, az elalvás elősegítése.
Előnye, hogy nem rontja a fizikai és szellemi teljesítőképességet, nem okoz "másnaposságot", és nem alakul ki függőség vele szemben."

Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com