Fényesebben, tisztábban, mint a valóság

Még nem beszéltem arról a fura feladatról, amikor a homályos képet, szöveget, amely szemüveg nélkül elénk tárul, tökéletesen élesnek kell elképzelni! Ez is illúzió. Nem éles a kép, csak fényesebbnek, tisztábbnak és telítettebb színűnek kell gondolni! Kissé bizarr, hogyan is láthatunk valamit élesen, ha nem tudjuk, hogy mi az, de akkor is így van! (Kedvenc könyvünk tartalmát is nagyon élesen el tudjuk képzelni, pedig sosem jártunk a tájakon. Az álmainkat is élesen látjuk, pedig nincs is nyitva a szem, nem is vagyunk tudatunknál. A látássérültek és a vakok is tiszta képekkel gondolkodnak, jó volna valahogy így megközelíteni a lényeget...)

Bízzunk a képzeletünkben, gondoljunk csak bele a dologba tisztábban, fényesebben, mint a valóság. A fantáziánk ki fogja egészíteni a hiányzó részleteket... Jobb a képzelőerő, ha behunyt szemeinket eltakarjuk. Az volna a cél, hogy azt a homályos képet, amelyet a letakarás előtt nézegettünk, és most vizualizálva sokkal tisztábban látjuk, ne felejtsük el, ha újra és újra kinyitjuk a szemet. Képtelenségnek tűnik az egész, mégsem az. Csak klisészerű gondolkodásunknak szamárság az egész, higgyék el. Ne „logikázzunk” annyit, helyette inkább tréningezzünk. Minél többet vizualizálunk, annál hamarabb megértjük, hogy nyitott szemünkkel is vizualizálni kell a tárgyakat, nem csak látni. Így fejlődik a látás a fejben, így lehet újra akár tökéletes.

Nagyon jó hatású eredményeket hoz a mikró betűkkel való munka. Ingázgassunk ilyen szövegeken is. Nyitott szemmel, behunyttal, meg eltakart és behunyt szemmel. Vizualizáljuk élesnek a szöveget, vessünk rá nyitott szemmel egy pillantást, majd újból vizualizáljuk az egészet behunyt szemmel. 20-50 másodperceket, akár napi 15 percig. Meglátják, milyen szépen fog tisztulgatni az egész „képtelenség”.

A látás nyitott szemes álmodás

Itt is fontos az aranyszabály. Nehogy olvasni akarjuk a mini betűket! Csak ingázzunk és képzeljük el. Élesnek képzeljük a sort, a szavakat, a betűket, feketébbnek, mint a valóságban. Ugyanígy képzeljük fehérebbnek a hátteret. Nyitott szemmel és csukottal. Kezdjük olyan távolságról, ahonnan a legélesebb a homály. A rövidlátók olvasni tudják az ilyen kicsi betűs szöveget. Ha már jól belevésték képzeletükbe a még szebb, élesebb emlékképet, lehet hátrább vinni a szöveget, az olvasó-szemüvegesek meg húzzák közelebb valamennyit, hogy sikereket érjenek el más távolságokból. (Nagyon valószínű, hogy a japánok azért szemüvegesek, mert túl nagy betűik vannak. Bates azt is megállapította, hogy azért romlik el annyi nebuló szeme az első általánosban, mert a könyveikben túl nagy betűk vannak).

A betűtáblák megvilágítása nem annyira érdekes. A jó szemnek látni kell félhomályban, aluljárókban vagy fényárnyékban is. Először a kedvező fényviszonyok között lesznek eredmények, később a rosszabb körülmények között is. Sőt, furcsa, de a kedvezőtlenebb körülmények közötti gyakorlás tartósabb eredményeket hoz. (Felejtsük el az olvasási távolság, a megfelelő világítás, meg a „járműveken nem szabad olvasni” balga szabályait, hiszen minden orvosi logikai konstrukció ellenére látjuk, hogy egyre nagyobb a hibás látású embertömeg).

Bízzunk a sikerekben, a pillanatnyi felvillanásokban, ne gondoljunk a szellemképekre, a gyengébb teljesítményű napokra. A látás nem gép, a tökéletes szemnek is vannak gyengébb napjai, tehát a visszaesések természetesek. A tréning szelíd módszer, egy lépés előre, két lépés hátra! A látás afféle nyitott szemes álmodás, szinte azon múlik a siker, hogy meg tudunk e „szabadulni” a szemünktől, és át tudunk e állni a gondolatainkkal való „látásra”. A tökéletes látást úgy is meg lehet közelíteni, mintha egy precíz gondolat volna.

Csupán optikai törvényekkel, fizikával, dioptriával, fiziológiával mérni egy agyi tevékenységet, szemüveggel, gyengébb üvegekkel reagálni egy gondolatra olyan szerencsétlen dolog...

Jó munkát és sok sikert!

Vén Péter
szemtréner

További információ: info@szemtorna.hu, tel.: (1) 216-1976.