Karcsit, a tízéves tanulót, az iskolai szemészeti vizsgálaton szűrték ki. Nem látta a táblát, -1,5 dioptriás szemüveget kapott rövidlátása miatt. Apukájával jelentek meg a rendelésen, egyik osztálytársa beszélt neki a szemtornáról.

Karcsi rossz tanuló volt, de nagyon laza gyerek. Nem kellett sokat magyarázni a látástréning lényegét. Mikor eljött, mindig azt kérte, hogy eltakarhassa a szemét, mert úgy, vizualizálva könnyebben tudja elmondani, hogyan tornászik otthon.

Nagyon gyorsan fejlődött a fiú szeme, mert egyre jobban látta a szeme előtt pörgő eseményeket. Legjobban a kutyáját szerette, ezért sok történetet róla mesélt. Már egy hét múlva látta a suliban a táblát szemüveg nélkül, igaz, megkérte a tanító nénit, hogy előbbre ülhessen.

Harmadik vizsgálatakor már bevillantak a legkisebb sorok a látásteszten, és 30 centiről képes volt olvasni a mikrobetűs szöveget az 500 forintos pénzen.. A negyedik alkalommal, mindössze három hónap alatt, teljesen eltűnt a gyerek rövidlátása.
Megkérdeztem, milyen trükköket dob be gyakorlás idején.

– Legjobban akkor megy, ha a fantáziámmal mozgatom az éppen magam elé képzelt betűt. Akkor is mozgatom őket, ha nyitott szemmel gyakorlok a betűs táblázattal. Ha sétáltatom a kutyámat, a fenekén lévő fehér szőrpamacsra képzelem a P betűt. (Azért a P-t, mert Pongó a kutyus neve.) Mivel Pongi mozgatja a farát menet közben, hát mozog a betű is. – Praktikus megoldás – mondtam, elmosolyodva a fiú fesztelenségén.

Azóta nem láttam Karcsit. Bizonyára nincs szüksége kontrollra. Apukája egyszer felhívott a saját szeme ügyében, de egy szót sem szólt a gyerekéről. Nyilván nem volt rá oka.

Azért választottam ezt a történetet, mert a szemtorna legfontosabb elvei közé tartozik, hogy véglegesen levegyük a szemüveget, és ne görcsöljünk azért, mert „jaj, mi lesz most”. Kinek előbb, kinek utóbb sikerülni fog. A másik elv a memorizálás és a vizualizáció fejlesztése, ami nélkül nincs sikeres szemjóga. Karcsi ösztönösen tudta, amivel dr. Bates, a látástréning kidolgozója már a múlt század elején dolgozott: a betűk, a táj, az arc, szóval minden, amit nézünk, enyhén mozog a valóságban, mert a szem mindig mozog. Lágyan, finoman pásztáz, és meg nem áll. Ha ez a képesség hibádzik, kialakul a fénytörési hiba.

Vissza kell mozgatni a betűket, a számokat a látásteszten, a tárgyakat a valóságban újra. Rá kell segíteni a képzelőerőnkkel, ha nem mozognak a dolgok a helyes ütemben. Mindaddig kell látásunkat támogatni, míg a helyes nézési szokások újra kialakulnak.

Budapest, 2005. október

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
www.eyetraining.hu
Tanácsadónk – kérdezzen tőle!