Nagyon fontos, hogy ne a teljes gyógyulást vegyük egyedüli eredménynek. Különösen azok ne gondolkodjanak így, akik felett már elszálltak az évek. A romlás folyamatának csökkenése, a kisebb javulások, a szemüveg viselésének csökkentése vagy elhagyása mind az olvasási, mind a messze nézési hibák esetén komoly eredménynek számítanak.

Ma már bizton állíthatjuk, hogy egy jó szemtréner képes minden esetben csökkenteni és megállítani a betegségek jó részét, mégpedig természetes úton. Az apróbb sikereknek akkor örülhetünk igazán, ha az okkulista széttárja a kezét, mondván, az orvostudomány mai állása szerint nincs segítség.

Ilyenkor kell leporolni a 100 éves tudományt, és nekiveselkedni az öngyógyító munkának. Ezért sikerült rávenni Ágikát, hogy a látóidegfő-degeneráció miatti állandó bevillanásait a „két lépést előre, egy lépést hátra” módszer szerint kezelje.

Tudta, hogy a tréningtől nem lehet rosszabb látása, ideje is volt rá, hát amolyan „amikor van rá időm, csinálom” alapon nekikezdett a szemmunkának. Szerencsére a másik szeme egészséges, így volt mihez mérni az eredményeket. „Villámlások, örvénylések kínoznak, ha sötét helységben vagyok, vagy szürkületkor”, mesélte másfél éve. A szemeltakarás gyakorlatát szerette a legjobban. Sokat javult az éles látása, és alig három hónap elteltével kisebbek, ritkábbak lettek a bevillanások.

Napi 40-60 percet is foglalkozott szemtréninggel, mondta, amikor gratuláltam, hogy ilyen kevés munkával komolyabbak az eredmények.

Emlékszem, azt értette meg a legnehezebben, hogy a javulás eleinte csak tizedmásodpercekre jelentkezik, utána visszaáll az eredeti állapot. Majd ezek az apró, világos periódusok lesznek sűrűbbek és hosszabbak.

Tegnap telefonált. Ujjongva mesélte, hogy a kórházi mérések alapján ki kellett jelentenie a szemorvosának, hogy ̵ idézem – „mintha javulna, bár az ilyen betegségek nem szoktak”. Így folytatta: „A legnagyobb örömöm, hogy elfelejtettem rettegni. Eddig abban a tudatban éltem, hogy előbb vagy utóbb elvesztem a jobb szemem világát”. Tegnap, amikor csöngetett a postás a diagnózissal, izgalommal néztem a kórházi jelentést. Ez állt benne: „már csak egy úszó foltot lát”.

Lehangolódtam kissé. Mennyi idő telik el, mire az orvosok írásba merik adni, amit látnak? Amit egy kollégájuk, dr. Bates már 100 éve le mert írni.

Budapest, 2006. február

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
www.eyetraining.hu
Tanácsadónk – kérdezzen tőle!