Már 100 éve kiderült, hogy éppen azért lehet természetes úton is javítani a látást, mert azt 90%-ban az agy biztosítja. Nem kellene tehát annyit foglalkozni a korral, az öröklési tényezőkkel, no meg a mindenhatónak kikiálltott szemüveggel...

Az volna az igazi, ha a nyájas Olvasó a gyakorlatok 90%-ával az agyat szórakoztatná, nem a szemet, ahogyan azt manapság természetesnek veszik. (Vigasztalásul: még a szemtornával foglalkozó könyvek is ebbe a hibába esnek, nem csoda, ha eredményességük sem lehet mélyreható, alapos és gyors).

A látás odúja

Hányszor hallani, hogy 10 hónapos csecsemőre akárhány dioptriás szemüveget adnak, vagy azt, hogy 5 éves korára a kancsal gyerek a második műtéten esett át. Egyre több szemész és anyuka azonban úgy gondolja, hogy először talán meg kellenne próbálni, hogyan válaszol a kis szembeteg tudata a természetes gyakorlatokra.

A gyereki mesevilágot, a fantáziát lehetne kihasználni és beépiteni a tréningbe – mondom a szülőknek –, hiszen ott leledzik a látás, ott a 90% odúja. A természet nyilván azért adott akkora beszélőkét, vadregényes fantáziát a kicsiknek, mert ők még nem tudatosan működnek. Emlékképek alapján látnak ők is, de mitől lenne nekik még annyi belőle? Hát gondolt egyet a jó isten, és kitalálta a mesevilágot. Ő mindig tudja, mit tesz, és ahelyett , hogy ujjonganánk és továbbfejlesztenénk a személyiséget, inkább „beteszünk neki”. minél élesebb pedig a gyerek fantáziája, annál hamarabb fejlődik tökéletessé a látása, és minnél több ideig hagyjuk magától menni a dolgokat, annál jobb tanuló lesz – és sokkal később, vagy soha nem kezdődik meg a látásromlása.

Az is biztos, hogy a szem nem igazán örül az iskolának. Az egészséges látás stresszel válaszol minden újra, minden szokatlanra. A hirtelen zajra, fényre is. A szem annyira szeizmikus érzékenységű – nem hiába a lélek tükre –, hogy azonnal kibillen, ha nem megfelelő időben veszi elő a tanító néni a fegyelmezést, ha erőlteti az ákombákomot, vagy ha szűk marokkal méri a sikerélmény pozitív elismerését. De hogyan tehetné differenciáltabbá a tanár az oktatást, ha 23-28 angyalian vásott gyereket okít – mondjuk a nyóckerben? Természetesen sehogy! Sok pedagógus már hétfőn úgy néz ki, mintha péntek lenne...és sokkal fontosabb elmaradást kell pótolniuk, mint a látásét – kapom meg időnként. De ez magánügy...

Bámul, fixál a gyerek

Ha a suli után egy kis focizás, mezőn csattogás, bicajozás következne, visszaállna a kényes egyensúly. De ma az van, hogy a gyerek átül egy másik székre a 4-6 órás iskolatábla-bámulás után és tévézik, míg meg nem jön a szülő, aki átküldi a harmadik székbe netezni. A test, a szem, a szellem ma már az egész napon át nélülözi a természetes szabadságát, helyette a gyerek fixál, bámul. Érettségiig, ha nem is simán, eljuthat odáig a nebuló, hogy két nyelvvizsgája lesz, meg sok-sok négyese, ötöse, de „tuti”, hogy ott lóg a szemén az öt dioptriás kontaktlencse – aminek pedig nem lenne szabad bekövetkeznie.

Mit tehetünk a picikkel, akik még nem járnak, és nem tudják kinyögni, hogy kettőt látnak a nagymamából? Figyeljük meg, hogy naphosszat billeg-e a gyerek a kiságyban. Ha nem, segítsünk neki, ezzel nagyobb bajt is megelőzhetünk! Az ingázás ugyanis jó relaxációs gyakorlat, és biztosítja a két szemes látás beindulását. Ne rohanjunk azonnal orvoshoz, ha a gyerek kancsalít vagy nem igazán érdeklődik a távol lévő dolgok iránt. Próbálkozzunk először otthoni gyógymóddal!

Ha már felírták a szemüveget, nem kell azonnal ráadni, mert ezzel nagyban késleltetjük a rehabilitációt. Indítuk el a billegést – hintázással. Vegyük elő a jó öreg ringatást, tutujgatást, amikor csak lehet. A pici tudat is elengedi a rossz szokásokat, és a helyesekhez kezd ragaszkodni. Ha mesélés alatt eltakarjuk a gyerek szemét, erősödni fog a képzlet, az emlékezés. Ez is agymunka, tehát tovább javul a gyerek szeme. Egy-két hét múlva ki-kiegyenesedik a szem, a rövidlátó is érdeklődni kezd a messzebb lévő tárgyak iránt. Először ideiglenesen, a gyakorlatok további alkalmazásával véglegesen...