1997-ben volt az első átütő siker, amikor kipróbáltuk a Bates-módszer megelőző hatását vagy 60 iskolában, köztük a nagykőrösi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. A benevezett osztályokban napi egy perces látásteszt olvasástól „begyógyult a statisztika”. Egyetlen új szemüveget nem írtak fel senkinek.

Aztán kiválasztottam a legjobban látó két-két tanulót minden osztályból, és arra kértem őket, hogy egyre messzebb gyakoroljanak a táblától, akár 15-20 méterre is nyugodtan eltávolodhatnak, javasoltam. Hozzátettem, hogy ne akarjanak látni semmit, csak emlékezzenek arra, hogy hol milyen betű lehet. Később pedig megrendeztük a világ talán első sasszem versenyét, amellyel alighanem bekerülhettünk volna a Guinness-rekordok könyvébe is.

A zsűri nem látott semmit

A kiválasztottak lepecsételt borítékokból vették ki a teljesen ismeretlen látástesztet, ahogy kell. Hivatalos zsűri jelezte az eredményeket. Eljöttek a minisztériumból, a megyétől, volt ott szemorvos, körorvos, szülői munkaközösségi tag, szponzor, egyebek. Öt méterről kellett olvasnia minden versenyzőnek, de a legnagyobb betűk akkorák voltak, mint a szemorvosnál a legkisebbek. A videokivetítő így nem sokat ért, a zsűritagok is komolyan zavarban érezték magukat, mert a külön monitor ellenére sem látták a kicsi betűket. Még szerencse, hogy az elnöknél volt másolat.

Én voltam a műsorvezető, és persze nagyon élveztem, hogy a kisebb kalamajkából semmi sem csapódott le a gyerekeknél. Szerintem ők sem sokat láttak, mégis mindent értettek, éreztek. Drukkoltak, sivítottak, tomboltak. Mi meg kullogtunk az események után. Csak a végére „vettük a lapot”, jöttünk rá, hogy mi is történt. A tökéletes látás 2-3-szorosát lazán teljesítették a lányok és a fiúk, a győztes pedig a 400%-os látást (!) igazoló bizonyítványt kapott.

Tanár úr, zombizunk?

Óráimon soha nem kell szemüveget hordani. A gyerekek kezdetben „felmászhatnak a táblára”, ha csak úgy látnak jól, de két hét múlva már mindenki a helyéről tud dolgozni. Úgy emlékszem a következőkre, mintha ma lett volna. Az egyik órán R. Balázs nem látott semmit, persze érthető volt, miért, hiszen otthon sohasem gyakorolt.

Megkértem, menjen az ablakhoz, majd megmutattam neki, hogyan kell óvatosan megemelni a szemhéjat és lefelé nézni, miközben a nap a szem fehérjére süt. Balázs gyerek gyanakodva rám nézett és így szólt: „Mi van, tanár úr? Angol órán zombizunk?” Azóta így hívjuk ezt a gyakorlatot.

Budapest-Kalkutta: távvezérléses kezelés

Ratul kancsalságát interneten látom el szemet gyönyörködtető tanácsokkal. Az ötéves fiú Kalkuttában lakik, a mama nem érti a módszert, bár a könyv megvan neki. Minden levele szerény, nemes, úgy sugárzik soraiból az ősi indiai kultúra, hogy azonnal magával ragadott. Az első mailek után két héttel köszönő levelet kaptam tőle, meg egy kis ajándékot. Fotót a kisfiáról. Nézzenek csak rá ismét erre az arcocskára! Ugye, érzik, miről beszéltem?

Budapest, 2007. szeptember

Vén Péter
szemtréner
www.szemtorna.hu
www.eyetraining.hu
Tanácsadónk – kérdezzen tőle!

A szerző következő látástréning tanfolyama felnőtteknek október 13-án 10-16 óra között lesz Budapesten. Az előre bejelentkezett gyengén látók és maradék látással élők számára a tréning ingyenes. (Egyébként október 15-ike a fehér bot napja, és nálunk ezt a két kategóriát a vakokhoz sorolják.)
Info: info@szemtorna.hu, tel.: (1) 216-1976.