A hozzám forduló betegek „meghallgatását” az ingázással szoktam folytatni. A szemlehunyás vagy a pozitív emlékeken való takart szemes elmélázás nagyon eredményes (ld. 1. rész), de ettől a gyakorlattól nem mindenkinél lazul el jól a szem. Ilyenek például a kancsalok. Addig kell keresgélni a gyakorlatféléket, míg a leghatékonyabb pihenést nem érzi a beteg. Ez látszik az arcán, a szemén – és sokkal tisztább a kép. A szemtükör is jelzi a kisebb fénytörést vagy annak ideiglenes elmúltát, tehát mindig azonnal lehet tudni, hogy elértük az eredményt, jó úton járunk.

A tréningező jó öt percig ingázik az ablaknál kifelé tekintve, vagy ha már besötétedett, a rendelő bármely részén. Aztán, amikor a betűtáblákkal végezzük a hasonló feladatokat, újra inkább csak igázgatunk ide-oda, le-fel, vagy más irányokban. Így megakadályozzuk, hogy a szem megálljon vagy olvasni akarja a betűket. Ha megáll, és egyetlen pontra bámul, az nem mond semmit az agynak. (Álló képről nincs impulzus az agy felé, valószínűleg ezért mozgatja a tudat a képet).

A nagy akarásnak görcs a vége

A teszt olvasgatása sem más, mint ismét az ingamozgás. Amikor olvasunk, a fejünk a szemünkkel együtt követi a szöveg sorait. Ha jó a központi beállítás, azaz jó a szem, akkor oda nézünk, ahová a tudatunk irányul. Ez normális esetben egy nagyon pici pont, és az éleslátás helyére esik a szemben (sárga folt). Hibás látás esetén azonban egyre nagyobb területet vesz igénybe a retinán, és a kép egyre homályosabb. A középpontban vannak azok a „szemfelszerelések”, amelyek a legélesebb látást és a legélesebb színeket biztosítják, míg ha ennél – csak jottányit is – nagyobb területen gazdálkodik a látás, a kép homályos, a szem görcsös állapotba kerül.

A szemüveg semmit sem segít a görcsön, mert mesterségesen teszi a fókuszt jó helyre, és semlegesítéssel biztosítja a tiszta látást. Belátható, hogy a laza szemmozgás sem jöhet már össze úgy, mint szabad szem és jó látás esetén. Ezért dr. Bates arra kérte a betegeket, hogy talán ne is a betűket „olvassák”, ha nem megy a gyakorlat mindjárt elsőre, hanem inkább a betűk, szavak közét, a betűk alatti közvetlen fehér részeket, akkor biztosan nem akarják az olvasást. Így a szem fokozatosan rááll a lazább használatra.

Miért is nem segít a szemüveg?

A szem mozgásigénye nagyon jól demonstrálható. Ha megkérem a tréningezőt, hogy szemüveg nélkül koncentráljon egy betűre vagy annak részletére, akkor rövid időn belül elhomályosul az egész, végül akár szét is esik a kép. Közben megemlítem, hogy annak idején napi 6 órát koncentrált az iskolában, és a védőnő a homályos látás miatt kiáltott szemüvegért. Ezek után megkérem, vegye fel a szemüveget, és újra koncentráljon a betűre. Lám, lám, szemüvegben is elkezd homályosulni az egész, a szem könnyezni, fájni is kezdhet.

A suliban, a munkahelyen 6-8-10 órán át is nézzük a monitort, tehát világos, hogy a szem teljesen elfárad. Tréning nélkül a rossz nézési szokások megmaradnak, ezért a szemüveg legfeljebb a szükséges rossz, és csakhamar erősebb kell. Komoly tréning esetén viszont elkezdődhet a javulás, az út – akár a teljes gyógyulás felé.