A félreértések tárházában előkelő helyet kap a mini betűk „olvasása”. Ez is lazító gyakorlat, tehát nem olvasni kell, hanem a központi beállítás visszaszerzése irányába haladó utat kellene járni vele. Ugyanúgy, mint a fent említett gyakorlatnál, csak jár a szem a sorokon, a szavakon, a fehér részeken. Nem akar olvasni, mint más betűtesztek „olvasásakor”. A suhanó „járatás” után behunyjuk a szemet és elképzeljük az egészet.

Becsukott szem – élesebb kép

Mert ugye a fejben kell egyre tisztább emlékképet gyártani, tehát a behunyt szemes tesztgyakorlatok sokkal fontosabbak, mint a nyitott szemmel végzettek. Kinyitni a szemet inkább puskázás okán kell, ellenőrzésre, hogy utána becsukott szemmel, vagy becsukott és eltakart szemmel még jobban menjen a felidézés. Az utcán, a mindennapi életben persze nemigen csukogatjuk a szemet, és vannak nyitott szemes gyakorlatok is, de azokat értjük, azok jól vannak megírva minden dokumentumban...

A fényerő ilyenkor indifferens, bár megnyugtató, ha erős lámpa mellett szokjuk a szántást. Később félhomályban, lámpának háttal, utcáról beszűrődő, pislákoló fény mellett is gyakorolhatunk, hiszen akkor is használni kellene a szemet, mégpedig szemüveg/kontaktlencse nélkül. Ebből egyenesen következik, hogy tökéletes félreértés az is, hogy a tévé és a számítógép rontja a szemet, meg a félhomály, a rázkódó villamoson való olvasás, vagy bármilyen kedvezőtlen körülmény. Ez mind balgaság. A szemet kizárólag a rossz használata miatt bekövetkezett stressz rontja, ha rossz nézési szokásokkal nézünk tv-t, olvasunk a sötétben, a rázkódó villamoson. Persze, hogy így romolhat a látás.

Dolgozzunk meg a látásunkért!

Az más kérdés, hogy a tévé és a számítógép még két olyan terület az iskolán és a munkahelyen kívül, ahol fokozottan veszélyeztetjük a látásunkat – de kizárólag a rossz szemhasználata miatt. Ha még abba is belegondolunk, hogy az egyetemet végzők közül a tanulás végéig minden 3.-4., a 45. életévére pedig mindenki szemüveges lesz tulajdonképpen egy félreértés miatt, akkor belátható, hogy nekünk kell tenni valamit, de gyorsan! Az orvostudomány nemigen fog segíteni, ha természetes úton kívánjuk élezni a tekintetet.

Nos, a 3 részben leírtam mindazt, ami így, összefoglalva talán segít a napi kb. félórás célzott tréningben, segít végleg megszabadulni a segédeszközöktől és beláttatja velünk, hogy a gyakorlatokat fokozatosan bele kell illeszteni a mindennapi életbe. Az a cél, hogy szépen a tudatalattink része legyen, és egyszerre csak újra élesen lássunk, mindenféle rágondolás-tréning nélkül. Nézzék át a többi „szemes” munkámat is, és dolgozzanak a látásukkal. Az út rögös, két lépés előre, egy hátra – mint minden szelíd gyógymód és annyi más feladat az életben. Köszönöm.

Vén Péter
szemtréner

Szemwellness Budapesten 12 éves kortól április 25-én szombaton, 10-től 16 óráig. További információ: info@szemtorna.hu, tel.: (1) 216-1976.