Elkezdték tesztelni, mi lehetett a hirtelen jött változás nyitja. Bates erőltette a vizualizációt, nyüstölte magát, de nem sikerült rágondolnia sem az emberekre, sem a barlangok bejárataira... Minél jobban akarta, annál rosszabb lett az eredmény.

Az erőltetés tilos

Aztán egyszer csak derengeni kezdett valami, írja a doktor könyvének 217. oldalán és a Better Eyesight című havi folyóirat 1922. februári számában. Végül rájött: csak akkor tudta tökéletesen elképzelni a barlangot, amikor egyáltalán nem erőltette a dolgot. Felfedezte a tökéletes látás talán legütősebb „batesi” tételét.

Csak akkor tudunk „lelki szemeinkkel” tökéletesen felidézni valamit, ha semmiféle erőltetést nem végzünk. Nincs más lehetséges út. Amikor az emlékezés perfekt, a felidézés, az emlékkép is újra tökéletes lesz, és ezzel együtt a látás is kitisztul.

„Népiesre” átforditva dr. Bates szavait, mindent tökéletesen kell látnunk „lelki szemeinkkel” (is), hogy újra tökéletesen lássunk szemüveg nélkül. Mivel szemüveg nélkül teljesen homályos minden, előbb a tudatunkban kell tisztán látni a nézett tárat.

Mit tehetnek a gyengén és alig látók?

Mit tehet az, aki a valóságban soha nem látta élesen azt, amit „lelki szemeivel” tökéletesen kellene látnia? Hogyan idézheti fel emlékképként azt, amit soha nem látott vagy nem látta soha élesen? Vagyis: milyen lehetőségeik vannak a gyengén vagy alig látóknak?

A válasz nem különbözik az ő esetükben sem. Ha egy gyengén látó elvetődik Afrikába, a Kilimandzsáró tövéhez, és szeretné megcsodálni annak szépségét, annak azt tanácsolom, hogy ismerkedjen meg egy könyv vagy egy képeslap alapján a mesés hegy látványával, nézegesse sokat, vésse emlékezetébe. Aztán már könnyű dolga lesz, ha a „lelki szemeivel” próbálja meg látni, felidézni, milyen is a Kilimandzsáró. És ha majd a valóságban, a hegy lábánál állva is meg akarja pillantani, őt ugyancsak segíteni fogja a fent vázolt módszer.

Képzeljük azt, hogy tökéletesen látunk

Először eltakart szemmel fog szépen bejönni a dolog, mintha álmodnánk. De akkor teszi meg valaki igazán az első nagy lépést, ha nyitott szemmel is képes megőrizni a behunyt szemes változatot. Tehát képzeljük azt, hogy tökéletesen látunk mindent, noha a valóság homályos. A tudatban már nem az. Vetítsük ki a tudatunkban lévő tű éles képet valahogy. Minél lazábban tesszük ezt, annál jobban fog sikerülni. Először csak egy villanásra, aztán egyre többet, egyre jobb minőségben...

Előbb nappal, jó fényviszonyok között tudunk újságot olvasgatni, távoli tárgyakat nézegetni stb. Később meglepődünk, milyen jól bejönnek a szövegek már alkonyattájt is. Csak Önön múlik, Kedves Olvasó, mire viszi. Csak Önön múlik, hogy jó szeműként továbbfejlessze látását, vagy hogy soha ne kelljen kontaktüveget, szemüveget viselnie, ha „eljött az ideje”. Mert az extralátók titka nem a szem különleges felépítése, és nem annyira az öröklöttség és a kor kérdése a kancsalság az olvasó-szemüvegesség esetén.

A jó látás megtartása és továbbfejlesztése, a hibás látás kijavítása kizárólag a jó memória, a tökéletes vizualizáció és a relaxált állapot kérdése, semmi egyéb.

Vén Péter
szemtréner
Tanácsadás