Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2020. szep. 28. (hé) – Vencel
Egész-ség

Szendi Gábor:

A csonterősítés gyengéi

Az oszteoporózis kezelésében a biszfoszfonátok (Alendromax, Fosamax, Actonel Bonviva stb.) alkalmazását áttörésként értékelik a csontsűrűség növelése és a törések számának csökkentése miatt. A fanfárok fülbemászó hangjába azonban egyre több vészharangkondulás zavar bele.

Több nagy vizsgálat bizonyította, hogy a biszfoszfonátok növelik a csontsűrűséget, és csökkentik a törések számát. De nem árt tudni, hogy a gyógyszeripar kedvelt módszere az abszolút és relatív kockázatokkal való játék. Ha 100 emberből kettőnél várható csonttörés, s ebből – mondjuk – a biszfoszfonát egyet kivéd, akkor a jól hangzó 50%-os relatív vagy a jelentéktelen 1%-os abszolút kockázatcsökkenésről beszélünk. Ha veszélyekről van szó, a gyógyszeripar az abszolút kockázatot szereti megadni, ha viszont nyereségről, akkor a relatívat.

Nyereség és kockázat

Világos, hogy ha azt mondjuk valakinek, hogy gyógyszer hatására 50%-kal csökken a törés kockázata, akkor meg van győzve. De ha ez abszolút értékben csak annyit jelent, hogy az eddigi 2%-os kockázata 1%-ra csökken, rögtön azt fogja gyanakodva kérdezni, „mibe kerül ez nekem?”. Mert olyan kicsi a nyereség, hogy talán nem is éri meg. Például a Fracture Intervention Trial vizsgálatban négy éven át 4134 nő vett részt, s az eredményeket nagy sikerként könyvelték el. A csonttörések relatíve 14%-kal csökkentek a Fosamaxot szedő csoportban, de abszolút értelemben a javulás csak 1,8% volt. A medencecsonttörések száma ugyancsak 14%-kal csökkent, ez a valóságban abszolút értékben 0,2%-os csökkenés volt csupán. Viszont váratlan módon 20%-kal (de abszolút értelemben csak 0,5%-ban) növekedett a Fosamax csoportban a csuklótörések aránya.

A vizsgálat fontos eredménye volt, hogy a Fosamax bármiféle előnyt csak az egészen szélsőséges csontritkulást mutatóknak jelentett. Náluk a vizsgálati üdvrivalgás szerint 56%-kal csökkent a medencecsonttörések száma, ami a valóságban csupán 1,2% csökkenést jelentett. Tehát még a szélsőségesen alacsony csontsűrűséget mutatók közül is 100 nőnek kellett négy éven át Fosamaxot szednie, hogy közülük egy megússza a medencecsonttörést.

Ráadásul Susan Ott kutató 2001-es cikkében rámutatott arra, hogy a biszfoszfonátoknak van egy optimális szedési ideje, de azon túl szedve nem erősítik, hanem morzsalékossá teszik a csontokat. Az Annals of Internal Medicine-ben közölt 2004-es levelében a neves csontkutató ezt írta: „Sok ember úgy hiszi, ezek a gyógyszerek »csontépítők«, de a tények azt mutatják, hogy valójában »csontnehezítők«.”

A csont nem képes megújulni

Mert mit is csinál a biszfoszfonát? Gyakorlatilag megbénítja a csont megújulási képességét azáltal, hogy blokkolja a csont lebomlását. Ennek következtében viszont a csont szerkezetében az idők során bekövetkező mikrosérülések nem tudnak reparálódni, és a sérülések, felhalmozódva, fokozott törékenységhez vezetnek.

Dr. Clarita V. Odvina és munkatársai kilenc beteg biopsziával vett csontvizsgálatáról számoltak be 2005-ös tanulmányukban. A vizsgálatra azért került sor, mert a betegek 1-8 év Fosamax-szedés után spontán csonttöréseket szenvedtek el. Vizsgálatuk szerint a Fosamax súlyosan károsította a csont lebomlási-felépülési folyamatát, és a betegek eltört csontja, dacára az abbahagyott Fosamax terápiának, 8-12 hónapig nem forrt össze.

Ha a csont tömegét vizsgálják biszfoszfonát kezelés hatására, akkor valóban szignifikáns növekedést látunk:

Ha azonban két olyan mutatót (N-telopeptide és csontspecifikus alkaline phosphatase – egy enzim) vizsgálunk, amely a csontok lebomlásáért és újraépüléséért, vagyis a csontfejlődésben megfigyelhető ciklusért felelős, akkor drámai csökkenést tapasztalunk:

Állkapocs és felső állcsont elhalás

Fantasztikus eredményekről tehát nem beszélhetünk, de 2003-ban jött a feketeleves, amikor kezdtek megjelenni az első beszámolók arról, hogy a biszfoszfonátok állkapocs és felső állcsont elhalást okozhatnak. A The Journal of Oral Maxillofacial Surgery egyik 2003-as számában dr. Robert E. Marx 36 rákbetegről számolt be, akiknél Fosamax szedésével kapcsolatban alakult ki állkapocs elhalás. A szórványos beszámolókat dömping követte, mára a MEDLINE orvosi adatbázis több mint száz tanulmányt jelez a témában.

Először rákbetegeknél figyeltek fel a jelenségre. A biszfoszfonátokat hatásosnak találták ugyanis a rákos áttétek kialakulásának lassításában, s ezért rákbetegek nagy dózisban kapják a szert. Amerikában kb. 500 ezer rákbeteg részesült biszfoszfonát-kezelésben, és a gyógyszermellékhatásokat elszenvedőknek jogi segítséget nyújtó www.adrugrecall.com újabb szakértői becslése szerint e betegek 5-10%-nál lép fel a katasztrofális mellékhatás. Dr. Salvatore L. Ruggiero és munkatársai 63 esetről számoltak be, ezek közt azonban volt már 7 beteg, akik csontritkulásra szedtek kisebb adag biszfoszfonátot.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

A cikk folytatásából kiderül, hogy a gyógyszerszedés abbahagyása után még akár 10 évig fennáll az állkapcsokat és az állcsontokat érintő veszély, és hogy a megindított perek kapcsán hogyan védekeznek a gyártók és az engedélyező hatóságok. A folytatáshoz kattintson ide.

További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.

Kapcsolódó cikkek:
A szerző egyéb cikkei:
Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!


Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com