...majd egy gyors és végzetes infarktus, akkor inkább kössön életbiztosítást családja javára, s ezt a cikket tekintse tudományos érdekességnek.

Hősünk a DHEA, leánykori nevén dehidro-epiandroszteron, a 30-as és 40-es években vált ismertté szorgos, halhatatlanságra vágyó biokémikusok munkássága nyomán, akik a viszonylag jól hozzáférhető emberi vizeletet vizsgálgatták. A lombikból a nyomok a mellékvesekéregbe vezettek, amelyet a szervezet egyik hormongyárának tekintünk.

Itt termelődnek többek közt a stresszhormonok is, amelyek egyébként nem is olyan gonoszok, mint azt a fitnesz-magazinok meserovataiban olvashatjuk. De maradva a főcsapásunknál, a mellékvesekéreg bocsátja ki a DHEA-t is. Hamarosan kiderült, hogy ez a DHEA különös jószág, többek közt előanyaga a férfi és a női nemi hormonoknak, pl. a tesztoszteronnak és az ösztrogénnek is, és a szervezetben keringő nemi hormonok 30-50%-a a DHEA-ból származik.

További furcsaság, hogy az emberi magzat még intenzíven termeli, de aztán a születés után hamarosan a DHEA gyakorlatilag eltűnik a vérből, s legközelebb a pubertáskorban jelenik meg ismét. A vér DHEA-szintje ettől kezdve nőttön-nő egészen 25-30 éves korig, majd innentől a szintje drámaian apadni kezd, és 70-80 éves korra a fiatalkori szint alig 10-20%-ára esik vissza. Nem kell dús fantázia ahhoz, hogy belássuk: ez az életenergia lenullázódásának görbéje.

Voronoff és az eunuchok

Szergej Voronoff 1866-ban született, s 18 évesen már orvosnak tanult Párizsban. 1895-ben Egyiptomba utazott, s itt élt egészen 1910-ig. Remélem, nem félreérthető, ha azt írom, melegen érdeklődött az eunuchok iránt, összebarátkozott velük, s közben észrevétlenül megfigyelte, hogy ezek a szerencsétlenek sokkal gyorsabban öregednek. Elhíznak és elbutulnak, szemük fénytelen, bőrük ráncos, 60 évesen már aggastyánnak néznek ki.

Ekkoriban mindenki az örök ifjúság titkát kutatta, miután Brown-Séquard 1889-ben kutya- és tengerimalac-herekivonatot fecskendezve bőre alá, látványosan megfiatalította magát. Ettől Voronoffnak az az – akkoriban talán már nem is túl eredeti – ötlete támad, hogy az állatok és az emberek azért öregszenek meg, mert az ivarmirigyeik, vagyis a herék és a petefészkek elsorvadnak.

Kezdetben állatokon kísérletezget, ivarmirigyeket ültet át egyikből a másikba. Útja állattetemeken át vezet módszere kidolgozásáig. Aztán aggkorú bikából újra tenyészállatot varázsol, s most már jöhet az Ember. Első műtétjét 1920-ban végzi, egy 74 éves férfibe csimpánzhere-darabkát ültet át. Az eredmény lenyűgöző. Az ezt követő 10 év alatt több száz férfin végzi el személyesen a műtétet, módszerét a világon mindenhol követik. Csimpánzhiány lép fel, az olasz Riviérán egy kastélyban majomfarmot létesítenek. Pénz nem számít, a fiatalság minden pénzt megér.

Persze nyilván támadt valami bibi a módszerrel, ha ma már szó sem esik róla. Hát igen. A beültetett szövetdarabkák ugyanis legjobb esetben is 2-5 évig voltak életképesek, utána a szöveti összeférhetetlenség miatt kilökődtek vagy felszívódtak. A módszernek leáldozott, a vicclapok még egy ideig évődtek rajta, aztán feledésbe merült. De az örök ifjúság álma megmaradt.

A cikk folytatásának olvasása a Tények és Tévhitek portálon való regisztrációt igényel, ami csupán az e-mail cím megadásából áll. A regisztrációhoz és az olvasáshoz kattintson ide.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.