Ám azt hiszem, nekik elég volna csak egy kortyot hörpinteniük abból a keserű, zsíros, chili borssal és egyéb fűszerekkel „feldobott” habzó, hideg löttyből, amit a maják oly lelkesen vedeltek, hogy ráébredjenek: nem biztos, hogy a közös izlés a hiányzó láncszem köztünk és a maják között.

A nemes borzadály átragadt az aztékokra is, így a maják kakaóbabban fizették adójukat, és kakaófaültetvényeikről szállították az azték városokba a kakaóbabot, hogy kielégítsék a hatalmas keresletet. A xocotlatl (értsd: csokoládé) nem egyszerűen ital volt, hanem az istenek eledele, szertartások kelléke, sőt a xocotlatl maga volt a szertartás.

Egy azték mítosz szerint, mely a prométeuszi tűzlopás megfelelője, Quetzalcoatl a kakaóbabot csente el az embereknek. Montezuma, aki a spanyoloknak „köszönhette” az „utolsó azték uralkodó” címet, maga is napi ötven csésze xocotlatl-t hajtott fel, amit sokan talán – az összetétel ismeretében – az emberi önuralom és tűrőképesség csúcsteljesítményeként is értékelhetnek. A harcedzett, kegyetlen Cortez fejében is bizonyára megfordultak hasonló gondolatok, amikor először gyűrt le nagy taktikusan egy pohárkával Montezuma invitálására az italból. Ez még a népirtás előtti álnok barátkozás időszaka volt.

Cortez persze nemcsak a gyilkoláshoz értett, remek üzletembernek is bizonyult, aki tudta, hogy otthon a királyi udvar sznobjai még a szárított szöcskét is áhítattal rágcsálnák, ha a mesés Új Világ mágikus erejű, szent ételeként tálalnák fel nekik. Igy aztán hamarosan megindultak a kakaóbab szállítmányok Spanyolországba. A spanyol udvarban fellángolt az új hóbort, s Cortez elégedetten konstatálta, hogy az az egész teremnyi arany, amit a végén persze mégiscsak kivégzett Montezuma váltságdíjaként összehordatott, sem ér fel ezzel a kotyvalékkal: az arany végül is egy drága fém, atomsúlya ennyi, olvadáspontja annyi, s bárkinek lehet; de a csokoládé varázsital, a hatalom és kiváltság jelképe, álmok és vágyak gőzölögnek fel belőle. Aki megissza, átlényegül, s nem az ízre figyel, ahogy templomi áldozáskor sem ildomos a bor vagy ostya minőségére megjegyzéseket tenni.

Profánabb lelkek azonban, nem akarván se nyíltan szembeszegülni a királyi ízlésficammal, se gyomorégéstől és émelygéstől szenvedni, vadul keresték a megoldást, amitől a csokoládé elviselhetővé, ne adj' isten, élvezhetővé válik. Így került képbe a szintén méregdrága importáru, a cukor, mely csodát tett a löttyel, mert a felismerhetetlenségig élvezetesre változtatta az ízét.

A spanyolok persze igyekeztek titkolódzni, majd' száz évig sikerült is nekik, de balszerencséjükre éppen királyuk, III. Fülöp csokoholista lánya, Anna vitte magával a titkot és szenvedélyét a francia udvarba, mikor frigyre lépett XIII. Lajossal. Ettől kezdve Franciaországban is elszabadultak a szenvedélyek, s a hullámok elborították egész Európát.

Mégis, Cortes 1521-es kakaóbab szállítmányától 136 év telt el, amíg Londonban megnyílt az első csokoládé-ház. Ezért is meglepő, hogy Sir Hans Sloane, a neves angol orvos, botanikus, később az angliai Anna királynő, majd I., majd II. György stb. orvosa, 1687-től 15 hónapos jamaicai felfedezőútján ismerte meg a csokoládéivás szokását, melyet ő „hányingerkeltőnek” ítélt. Mivel azonban a kotyvalék számos testi bajra hasznosnak tűnt, belelöttyintett egy kis tejet és cukrot, amitől egy csapásra ihatóbbá vált a lé. Így már tetszett neki is, s hazatérve Angliába, receptje alapján gyógyszerként kezdték árulni a „tejes csokoládét”. A csokoládétörténet mókás csavarja, hogy az Amerikából származó csokoládét egy ír kakaómalmosnak, John Hanannak kellett meghonosítania Amerikában az 1760-as években. Hogy miért Baker csokoládé lett Hanan őrleményéből, azt a hozzá betársuló James Bakertől kéne megkérdezni.

Talán meglepő, de ez még mindig folyékony halmazállapotú volt. A mai majszolható állag eléréséig még sok forró csokoládénak kellett lefolyni a torkokon.

A csokoládécsata hősei közt meg kell említeni Van Houtent, aki először kezelte lúggal a kakaót, amitől az sötétebb és ízletesebb lett – máig ez a „holland” kakaó titka –, majd 1828-ban felfedezte, hogy a kakaóvajat ki lehet préselni az őrleményből, ettől a kakaópor vízoldékonyabbá és könnyebbé vált. Ezután már csak Joseph Fry fiának, Joseph Fry-nak kellett felfedeznie, hogy a kipréselt kakaóvajat újra össze lehet keverni a kakaóporral, s megszületett a tömbcsokoládé. A következő évben tört ki a magyar szabadságharc; hogy a két esemény közt van-e kapcsolat, a káoszelmélet kutatói még vizsgálják.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

A cikk folytatásából többek között kiderül, hogyan készült az első töltött csoki; melyek a csokoládéfüggés tünetei; és hogy van-e köze a csokoládémajszolásnak az egészség védelméhez. A folytatáshoz kattintson ide.
További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.