Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2020. szep. 28. (hé) – Vencel
Életmód

Szendi Gábor:

Csokohológia

A csokihisztéria már időszámításunk előtt ismert jelenség volt a majáknál, amin egy mai csokoholista nem is csodálkozna, ha valamiféle őstáblacsokikat és őspralinékat képzel el. Ma is vannak „csokoládéfüggők”, akik nem törődnek szenvedélyük következményeivel.

Ám azt hiszem, nekik elég volna csak egy kortyot hörpinteniük abból a keserű, zsíros, chili borssal és egyéb fűszerekkel „feldobott” habzó, hideg löttyből, amit a maják oly lelkesen vedeltek, hogy ráébredjenek: nem biztos, hogy a közös izlés a hiányzó láncszem köztünk és a maják között.

A nemes borzadály átragadt az aztékokra is, így a maják kakaóbabban fizették adójukat, és kakaófaültetvényeikről szállították az azték városokba a kakaóbabot, hogy kielégítsék a hatalmas keresletet. A xocotlatl (értsd: csokoládé) nem egyszerűen ital volt, hanem az istenek eledele, szertartások kelléke, sőt a xocotlatl maga volt a szertartás.

Egy azték mítosz szerint, mely a prométeuszi tűzlopás megfelelője, Quetzalcoatl a kakaóbabot csente el az embereknek. Montezuma, aki a spanyoloknak „köszönhette” az „utolsó azték uralkodó” címet, maga is napi ötven csésze xocotlatl-t hajtott fel, amit sokan talán – az összetétel ismeretében – az emberi önuralom és tűrőképesség csúcsteljesítményeként is értékelhetnek. A harcedzett, kegyetlen Cortez fejében is bizonyára megfordultak hasonló gondolatok, amikor először gyűrt le nagy taktikusan egy pohárkával Montezuma invitálására az italból. Ez még a népirtás előtti álnok barátkozás időszaka volt.

Cortez persze nemcsak a gyilkoláshoz értett, remek üzletembernek is bizonyult, aki tudta, hogy otthon a királyi udvar sznobjai még a szárított szöcskét is áhítattal rágcsálnák, ha a mesés Új Világ mágikus erejű, szent ételeként tálalnák fel nekik. Igy aztán hamarosan megindultak a kakaóbab szállítmányok Spanyolországba. A spanyol udvarban fellángolt az új hóbort, s Cortez elégedetten konstatálta, hogy az az egész teremnyi arany, amit a végén persze mégiscsak kivégzett Montezuma váltságdíjaként összehordatott, sem ér fel ezzel a kotyvalékkal: az arany végül is egy drága fém, atomsúlya ennyi, olvadáspontja annyi, s bárkinek lehet; de a csokoládé varázsital, a hatalom és kiváltság jelképe, álmok és vágyak gőzölögnek fel belőle. Aki megissza, átlényegül, s nem az ízre figyel, ahogy templomi áldozáskor sem ildomos a bor vagy ostya minőségére megjegyzéseket tenni.

Profánabb lelkek azonban, nem akarván se nyíltan szembeszegülni a királyi ízlésficammal, se gyomorégéstől és émelygéstől szenvedni, vadul keresték a megoldást, amitől a csokoládé elviselhetővé, ne adj' isten, élvezhetővé válik. Így került képbe a szintén méregdrága importáru, a cukor, mely csodát tett a löttyel, mert a felismerhetetlenségig élvezetesre változtatta az ízét.

A spanyolok persze igyekeztek titkolódzni, majd' száz évig sikerült is nekik, de balszerencséjükre éppen királyuk, III. Fülöp csokoholista lánya, Anna vitte magával a titkot és szenvedélyét a francia udvarba, mikor frigyre lépett XIII. Lajossal. Ettől kezdve Franciaországban is elszabadultak a szenvedélyek, s a hullámok elborították egész Európát.

Mégis, Cortes 1521-es kakaóbab szállítmányától 136 év telt el, amíg Londonban megnyílt az első csokoládé-ház. Ezért is meglepő, hogy Sir Hans Sloane, a neves angol orvos, botanikus, később az angliai Anna királynő, majd I., majd II. György stb. orvosa, 1687-től 15 hónapos jamaicai felfedezőútján ismerte meg a csokoládéivás szokását, melyet ő „hányingerkeltőnek” ítélt. Mivel azonban a kotyvalék számos testi bajra hasznosnak tűnt, belelöttyintett egy kis tejet és cukrot, amitől egy csapásra ihatóbbá vált a lé. Így már tetszett neki is, s hazatérve Angliába, receptje alapján gyógyszerként kezdték árulni a „tejes csokoládét”. A csokoládétörténet mókás csavarja, hogy az Amerikából származó csokoládét egy ír kakaómalmosnak, John Hanannak kellett meghonosítania Amerikában az 1760-as években. Hogy miért Baker csokoládé lett Hanan őrleményéből, azt a hozzá betársuló James Bakertől kéne megkérdezni.

Talán meglepő, de ez még mindig folyékony halmazállapotú volt. A mai majszolható állag eléréséig még sok forró csokoládénak kellett lefolyni a torkokon.

A csokoládécsata hősei közt meg kell említeni Van Houtent, aki először kezelte lúggal a kakaót, amitől az sötétebb és ízletesebb lett – máig ez a „holland” kakaó titka –, majd 1828-ban felfedezte, hogy a kakaóvajat ki lehet préselni az őrleményből, ettől a kakaópor vízoldékonyabbá és könnyebbé vált. Ezután már csak Joseph Fry fiának, Joseph Fry-nak kellett felfedeznie, hogy a kipréselt kakaóvajat újra össze lehet keverni a kakaóporral, s megszületett a tömbcsokoládé. A következő évben tört ki a magyar szabadságharc; hogy a két esemény közt van-e kapcsolat, a káoszelmélet kutatói még vizsgálják.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

A cikk folytatásából többek között kiderül, hogyan készült az első töltött csoki; melyek a csokoládéfüggés tünetei; és hogy van-e köze a csokoládémajszolásnak az egészség védelméhez. A folytatáshoz kattintson ide.
További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.

A szerző egyéb cikkei:
Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!


Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com