Mi most itt a Tudomány vakító fénysugarával világítunk be az emberi kapcsolatteremtés (értsd. csajozás és pasizás) sötét rejtelmeibe.

Az ismerkedés biológiája

Kicsit talán távoli indításnak tűnik, de érdemes elmélyedni az angolnák, kócsagok és prérikutyák szerelmi életében. Ezek szorgos tanulmányozásával már Darwin is arra a következtetésre jutott, hogy a két nem közti kapcsolatteremtést mindig a nőstény irányítja. Az állatvilágban a hím általában rendkívül attraktív külsőt ölt, melyre az udvarlás időszakában még rádob egy lapáttal, míg a nőstények szürkék, uncsik, még rúzst sem használnak. A hímek a párzási kedvükben minden lehető módon igyekeznek felhívni a figyelmet magukra, élelemmel szájukban kuncsorognak a finnyás nősténynél, díszes fészket építenek napszámban vagy demonstratív, véres csatákat vívnak a nőstény előtt. Egyes fajoknál maga a nőstény az, aki belehergeli a hímeket a küzdelembe. „Dobd be magad, lássuk, megérdemelsz-e engem!”

Mindez abszolút logikus, hiszen a nőstény sokkal többet kockáztat egy kapcsolattal, ő fogja világra hozni az utódot, s legtöbb esetben ő neveli fel vagy humán megoldásként a kórházban felejti. Mivel a legfőbb cél a saját gének elterjesztése, a nőstény domináns, belevaló hímtől akar utódokat, hogy ők majd feltehetőleg sikeresen terjesszék tovább a családi génállományt. E nézőpontból a flört a hím párzási kérelmének gyorsított elbírálása.

Ez a meglepő és frusztráló felismerés 130 év alatt sem tudott igazán átmenni a köztudatba, így a férfiak makacsul azt hiszik, nekik kell kezdeményezni és hódítani, a nők pedig nem akarnak hatalmuk tudatára ébredni. A növekvő elmagányosodás és kapcsolatteremtési nehézségek azt jelzik a kutatók szerint, hogy a génekben hordozott alapvető flörtkészségeket és -képességeket felülírják a kulturális sztereotípiák. Milliók regisztrálják magukat társkereső internetes portálokon, s az Internet fő forgalmát a pornó, a chat, az email-flört, vagyis a cyberszex adja. Mindez arra vall, hogy az emberek egyre reménytelenebbnek tartják a természetes módon való ismerkedést, megfutamodnak a feladattól, és személytelenül, szolgáltatások mögé bújva keresik az „igazit”.

A modern tudományos flörtológia

Dr. Monica Moore doktori disszertációja írásakor választás elé került: patkányokat vagy embereket vizsgáljon. Hosszas vívódás után az emberek mellett döntött, s így lett belőle flörtkutató. Több ezer órát töltött bárokban, bevásárlóközpontokban, hogy megfigyelje a Terepen Férfi és Nő kapcsolatának alakulását. Persze kérdezhetnéd most, hogy nincs-e ebben némi kis voyeurizmus, de minket most nem egyéni motivációi, hanem eredményei érdekelnek.

Moore szerint a flört az az eljárás, melyben a nő kiválasztja a neki tetsző férfit, és magához csábítja. Persze most kicsit vulgarizálom az ő tiszta, tudományos nyelvezetét, de szerintem így határozottan érthetőbb. A flört ismert minden kultúrában, genetikailag programozott viselkedés, csak álszent társadalmakban és fejekben van negatív csengése a szónak. Ahol a flört megbélyegzett, ott írnak Tatjána nevű hölgyek végső kétségbeesésükben leveleket.

A flört menete normál esetben az, hogy a Férfi igyekszik úgy általában imponálni, vagyis a szociális dominancia (erő, határozottság) és az anyagi bőség (öltözködés, anyagi kellékek, nagyvonalúság) látszatát kelteni a bárban, a munkahelyen, az iskolában – bárhol, ahol az ismerkedési lehetőség fennáll. És egyszer csak a Nő felfigyel erre az igyekezetre. Ez volna a vonzerő bemutatásának szakasza, s most jön az őrjítő kételyek világa, a kiválasztási szakasz.

A képzett, rafinált Nő akaratlagosan, a spontán, alulképzett Nő akaratlan módon finom testi-viselkedéses jelzésekkel kezdi bombázni a Férfit, aki – ha fogja az adást –, előbb-utóbb vesz egy nagy levegőt, és közeledni kezd a Nőhöz. A flört folyamat (reménytelen költőknél ez évtizedekig is eltarthat), melyben a Férfi, a Nő kontrollja alatt, fizikai és lelki értelemben közeledik, miközben a Nő folyamatosan kiértékeli a Férfi felől áramló információkat. Elemzi, például a viselkedését, öltözetét, hangját stb. Ebből kiderül számára, mennyire komoly a Férfi érdeklődése, mennyire tűnik megbízhatónak, mennyire illenek ők össze.

Flörtológiából elégtelen

Moore vizsgálatai arra is rámutatnak, kik az öldöklő verseny vesztesei. E kérdésben némi bűntudat is gyötör, mert korábban felvázoltam az evolúciós értelemben vonzó nő és férfi fő vonásait, s ez sokakban hamis megnyugvást kelthetett. Sajnos azok a nők sem üldögélhetnek a babérjaikon, akiknek 0,7 a csípő-derék hányadosuk, kicsi az álluk és az orruk, vastag a szájuk, fiatalok és egyszerűen dögösek. De ugyanez vonatkozik a férfiakra is: a vonzó tesztoszteron-mutatók és a fejlődési stabilitást jelző szimmetria felmutatása nem elég. PR munka nélkül nem megy a dolog. Moore kutatásaiból egyértelműen kiderül, hogy azok a nők a magányosak, akik kevés flörtjelzést bocsátanak ki.

Egy vizsgálatában a képzett megfigyelők 10 perc (!) megfigyelés alapján előre megjósolták, melyik nőt fogják leszólítani, és melyiket nem. Tíz nőnél a megfigyelők úgy ítélték meg, hogy hamarosan párja akad, és ez nyolc esetben be is jött. Másik tíz nő esetén az volt a feltevés, hogy a kutya sem fog feléjük nézni, és mind a tíz facér is maradt. Most rosszul tippelsz, ha azt gondolod, hogy a leszólított nyolc nő nyilvánosan levetkőzve kellette magát, a másik tíz meg eleve esélytelenül, apácaruhában üldögélt a bárban. A különbség csupán az volt, hogy a leszólított nők 10 perc alatt átlagban kb. 30 változatos flörtjelzést bocsátottak ki a hímek irányába, míg a magányra ítéltek átlagban csak 4-et! A két nő, akiknél tévedtek a megfigyelők, átlagban 8 flörtjelet bocsátott ki. Náluk tehát kevésbé tévedésről, inkább arról van szó, hol húzzuk meg az ismerkedéshez elégségesnek feltételezett flörtmennyiség határát egy dél-kaliforniai bárban péntek este.

Amiért utólag meg kell kövessem a magányos bombázókat, akik cikkem hatására relaxálva várták a herceget, az a szomorú tény, hogy a leszólított nők egyáltalán nem voltak attraktívabbak, csupán aktívabbak. Magyarán, az elérhető nő vonzóbb a férfiaknak, mint a nagyon termékeny, nagyon egészséges, nagyon 0,7-es csípő-derék arányú, de flörtanalfabéta nő.

Kiszélesítve Moore kicsit feministára sikerült vizsgálatait, a magányos férfiakra sem az mondható, hogy nem elég bádisak, hamis a Rolexük, vagy hogy törpék, hanem hogy zárlatos a flörtjel-vevőjük. Röviden: gátlásosak. A vizsgálat fényében a Don Juan vagy Don Ernyei Béla típusú nőfalókat nem feltétlen hódítókként, hanem a flörtjelzésekre fogékony hímekként írhatjuk le. (Na jó, valamiért persze felfigyelnek rájuk a nők, de ezt itt most irigységből szeretném bagatellizálni.)

Flörtgátlások

Miért nem ad elég flörtjelzést a magányos nő? Itt lép be a képbe anyuka és apuka, akik nem adtak elég biztató visszajelzést arról, hogy leánykájuk szép, okos és termékeny. Ez a leányka a statisztikák szerint az elfogadhatónál kövérebbnek és kisebb mellűnek érzi magát, és a haja is szörnyen néz ki. Annak hamis tudatában, hogy ez – ha így is volna –, számít, úgy érzi, nevetséges önhittség volna klassz pasiknak kacsingatnia, hogy aztán röhejessé váljon.

A magány férfi változata szintén feltételez bizonyos típusú apucit és anyucit, ráadásul nehezített a pálya is. A nők ugyanis, bizonyos fokú érthető önvédelemből, a visszavonulás lehetőségét mindig fenntartva, kétértelmű jelzéseket szoktak adni. Ez egyfajta el nem kötelezettség, és teszteli a hím érdeklődését, mivel átpasszolja neki az ismerkedésben rejlő kockázatot. A kockázat mindkét fél részéről az önértékelés és önbecsülés súlyos romba dőlése. Ezért az a férfi, akinek alacsony az önértékelése, még direkt jelzéseket sem mer magára venni, sőt kerüli azokat a helyzeteket, ahol flörtjelzéseket kaphatna. Most személy szerint nem Rád gondoltam, Neked bizonyára ezeregy más okod van a magányosságra.

A magánynak nem szeretjük az ilyen önmarcangoló, lealázó értelmezését, mint gátlásosság, félénkség, helyette jobban kedveljük a filozofikusabb magyarázatokat a világ elmagányosodásáról, az igényességről, a meg nem értettségről stb. Ezek egyszerűen elegánsabbak. Csak nem oldanak meg semmit.

Flörttechnikák

Szerintem nagyon dühös lennél, ha ezek után nem olvashatnál valami használhatót is, úgyhogy most fellebbentem a fátylat a női praktikákról, amelyek esetleg bizonyítottan nőnemű olvasóink számára sem lehetnek érdektelenek.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus, tudományos munkatárs

A cikk folytatásához kattintson ide.
További hírek és aktualitások Szendi Gábor honlapján.