Tervét tehát nem pillanatnyi felindulásból követte el. Az elkövetés különösen kegyetlen módja, az anya rendíthetetlen kitartása terve kivitelezésében (kislánya menekült és küzdött), és a brutális önkivégzés kísértetiesen emlékeztet az antidepresszánsok szedése alatt elkövetett gyilkosságokhoz és öngyilkosságokhoz. Ezek jellemzője, hogy a gyakran addig agresszívnek és kegyetlennek egyáltalán nem minősülő emberek tőlük idegen módon kegyetlenek és elrettenthetetlenek a gyilkolásban, s ha önmagukkal is végeznek, azt általában erőszakos – fájdalmas, roncsoló – módon követik el.

Fájdalomcsillapító – veszélyes hatóanyaggal

Az özvegy férj elmondása szerint, amit a megtalált gyógyszeres dobozok is igazolnak, felesége a tett elkövetésének idején feltehetőleg Contramal tablettát, egy fájdalomcsillapítót szedett.

A Contramal hatóanyaga a tramadol. A tramadolról már 1998-ban megjelent Markowitz JS és Patrick KS kutatóktól a Medical Hypothesis szaklapban egy cikk, amely kimutatta, hogy a tramadol mind kémiai szerkezetében, mind hatásában rendkívül hasonló a venlafaxin nevű antidepresszáns hatóanyaghoz, amelyet hazánkban többek közt Effexor, Efectin, Olwexya, Velaxin néven forgalmaznak.

Jól ismert, hogy az amerikai gyógyszerhatóság 2004-ben kötelezte a gyógyszeripart: minden antidepresszáns gyógyszeren fekete keretben figyelmeztetést helyezzenek el, miszerint az antidepresszánsok 18 év alatt fokozott öngyilkossági és agresszív késztetéseket válthatnak ki. Ez különösen áll az SSRI (szelektív szerotoninvisszavétel-gátló), és az ezeknél modernebb, úgynevezett kettős hatású szerekre. 2006-ban a figyelmeztetést kiterjesztették 25 éves korig. Az előírást átvette számos nemzet gyógyszerhatósága, és 2005-ben az Európai Unióban is ajánlást fogalmaztak meg, miszerint az antidepresszáns szerek betegtájékoztatóján fel kell tüntetni az öngyilkossági kockázatot.

Igen sok adat bizonyítja, és a józan ész is azt mondatja, hogy az öngyilkossági kockázat és az agresszív késztetések megjelenése az antidepresszánsok szedése alatt, dózisváltáskor, illetve elhagyásuk után nem áll meg 25 éves korban. 2007-ben jelent meg két vizsgálat eredménye is, amely feltárta azokat a géneket, amelyek az antidepresszánsok öngyilkosságot, ellenségességet és agresszivitást kiváltó hatását közvetítik. E gének jelenléte és hatása életkortól független. Juurlink és munkatársai 2006-ban a neves American Journal of Psychiatryban megjelent elemzése szerint, amelyben 1,2 millió, 66 évnél idősebb ember antidepresszáns-szedését vizsgálták meg, az antidepresszáns-szedés első hónapjában – az öngyilkossági statisztikában megszokott 100 000 fő/évre átszámítva eredményüket – a kanadai öngyilkossági átlaghoz képest huszonötszörösére nőtt az öngyilkosságok száma. Mint a szerzők kiemelik, gyógyszerhatásra különösen az erőszakos öngyilkossági halálnemek száma nőtt meg.

Leküzdhetetlen szorongásos állapot

1993-ban jelentek meg az első jelentések arról, hogy az antidepresszánsok, különösen a mai forgalmat domináló újabb típusúak, leküzdhetetlen szorongásos állapotot válthatnak ki, amely a betegeket öngyilkosságra, gyilkosságra késztetheti.

A gyógyszeripar szívós harcot folytat évtizedek óta azért, hogy elterelje a figyelmet az antidepresszánsok öngyilkosságot és agresszivitást kiváltó hatásairól. Ebben a „harcban” megvásárolt és a gyógyszerekben fanatikusan hívő pszichiáterek egyaránt részt vesznek. Magyarországon a pszichiátria vezető köreihez tartozó, vezető funkciókat betöltő szakember tagadja nyíltan nyilatkozataiban, tanulmányaiban az SSRI-k öngyilkossági kockázatát, szembemenve a tényekkel és a betegek érdekeivel. A betegek érdekei azt kívánnák, hogy amíg nyomós érvek szólnak a kockázat mellett, addig ez legyen a kezelésben irányadó.

Szendi Gábor
klinikai szakpszichológus

A cikk folytatása a Tények és tévhitek portálon.