Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2020. nov. 28. (szo) – Stefánia
Életmód

Weixl-Várhegyi László:

Az étel mint energiaforrás (1.)

Az ételek, táplálékok tápanyagtartalmának és energiaértékének kiegyensúlyo­zottnak, valamint egyénre, vércsoportra szabottnak kellene lennie. Mind a tápanyaghiány, mind az energiahiány vagy túladagolás, de a vércsoportnak való meg nem felelés is, befolyásolja az egészségi állapotot, a teljesítőképességet.

Ebben az összefüggésben legriasztóbb a túl magas kalóriabevitel, a mikrotápanyagok egyidejű hiánya, miközben a táplálékok bioenergia-értéke nagyon alacsony vagy gyakorlatilag nulla.

Ha az ételek energiatartalmáról hallunk, akkor szinte mindenki arra gondol, hogy hány kalória vagy joule van a különböző ételekben. Szinte senki sem gondol arra, hogy az ételek bioenergiát is tartalmaznak. Ezek az élő ételek. Csak a nyers étel az élő étel. Minden ételféleség, amelyet 50 Celsius-foknál nagyobb hőmérsékletre melegítettek, már halott élelmiszer. Amíg az enzimeket nem pusztította el a hő a melegítéskor, addig élő az élelmiszer.

A természet rendje szerint élő és táplálkozó élőlények kivétel nélkül nyers táplálékot fogyasztanak. Az ember és az ember által beháziasított állatok egy része viszont főtt, azaz hőkezelt ételeket fogyaszt, Ezek az állatok a főtt ételtől ugyanolyan betegségeket kapnak, mint az emberek. Van kutya-cukorbetegség, macska-vesebaj, állat-gyomorrák. A tápok nagy része már nem élő, hanem hőkezelt táplálék, ezért élő energiáktól mentes. A Biblia, „Ne ölj!” tiltása nemcsak az emberek, hanem az állatok, ételek leölésére is vonatkozik. Az étel „megölése” a főzés, hőkezelés, mert ezáltal az holt étellé válik, azaz bioenergia-értéke nulla, a kalóriatartalma pedig magas, így nem lesz kiegyensúlyozott az energiaértéke.

Túl sok, túl zsíros, túl édes...

A táplálkozási szakértők minden felvilágosító munkája ellenére a legtöbb ember túl sokat, túl zsírosat, túl édeset, túl sósat és magas kalóriaértékű ételeket eszik, és nem figyel sem a bioenergetikai egyensúlyra, sem az esszenciális mikrotápanyagok megfelelő bevitelére, sem pedig a vércsoportnak való megfelelőségre. A modern élet fokozott munkahelyi, környezeti, stb. megterhelései a szakértők által is alábecsült vitálanyag ( életanyag) szükségletet indokolnak. „Modern” korunkban a helytelen táplálkozás már az anyaméhben kezdődik, aztán folytatódik a bölcsödében, óvodában, iskolában, a munkahelyi, de az otthoni étkezéseknél is.

Szervezetünk bonyolult biokémiai mechanizmus, amelynek nap mint nap tápláló anyagokra és energiákra van szüksége. Hogy egészségesek maradjunk, nemcsak fehérjékre, zsírokra, szénhidrátokra, tiszta vízre, tiszta sóra, vitaminokra, ásványi anyagokra, mikroelemekre, aminosavakra, telítetlen zsírsavakra van szükségünk, hanem életenergiákra, vagyis bioenergiákra is. A felsoroltak bármelyikének a hiánya felborítja szervezetünk energetikai egységét, ennek következtében különböző rendellenességek, betegségek jelenhetnek meg, de súlyosabb esetekben a halál is bekövetkezhet.

Tulajdonképpen minden, általunk fogyasztott élelmiszer ki van téve a környezet ártó hatásainak. A műszaki haladás egyik káros következménye a savas esők megjelenése, aminek következtében a kipufogógázok (ideértve minden járművet: autó, motor, hajó, vonat, repülőgép, traktor stb.) és az ipari üzemek mérgező anyagai a talajon ülepednek le. Az ipari és vegyi hulladékok beszivárognak a talajvízbe, az élő vízfolyásokba, végül pedig ivóvizünkbe, s az élelmiszereinkbe jutnak. Ezenkívül a növénytermesztésben műtrágyákat, herbicideket, rovarirtó- és növényvédő szereket alkalmaznak. Az állatoknak antibiotikumokat, növekedést serkentő szereket, hormonokat adnak. A konzervgyárakban, az élelmiszeriparban az élelmiszereket úgy dolgozzák fel, hogy közben azok elveszítik természetes tápláló értékeik, bioenergiájuk nagy részét vagy teljes egészét.

Az élelmiszeripar, ezt kompenzálva, szintetikus vitaminokat, konzerváló szereket, festékanyagokat, élelmiszer-színezékeket, mesterséges aromákat kever a félkész és készételekbe. Életenergiát, bioenergiát, enzimeket viszont nem tud mesterségesen sem bevinni, tehát minden így készült étel, holt étel, azaz megölt étel. Ha valaki ilyen vagy csak ilyen ételeket eszik, akár akarja, akár nem, kénytelen a sok felsorolt és fel nem sorolt vegyszert, vegyi anyagot bevinni a szervezetébe, és ezzel felborítja annak energetikai egységét. Dr. Litsek Ákos le meri írni, hogy a margarin nem más (még a bio margarin is), mint élelmiszernek álcázott vegyipari termék. A másik gond a margarinnal az, hogy főképpen napraforgóból készítik, az meg csak a lakosság 40%-át kitevő A vércsoportnak jó, a többi 60-at még a bio napraforgó vagy bio napraforgó-olaj is mérgezi.

Étel helyett vegyszer

A tömegételekhez kevert kémiai vegyületek felhalmozódnak, lerakódnak a szervezetben, és belülről roncsolják azt. Vegyszereket alkalmaznak a talaj trágyázására, a gyomok, rágcsálók, rovarok elleni védelemben, a termés megóvására a gombásodástól, penészesedéstől. Vegyszerek segítségével növelik a terméshozamot, a termékek raktározhatóságának idejét, javítják a gyümölcsök, zöldségfélék küllemét. Közben azonban csökkentik a termék tápértékét, és méreggel telítik azt. Energiaértéke van ezen táplálékoknak, de bioenergia-értéke nincs.

A mezőgazdaságban alkalmazott vegyszerek nem egyebek, mint időzített bombák. Az évtizedek során nagy mennyiségű vegyszer halmozódott fel a talajban. Onnan a növényekbe, halakba, vízforrásokba jut. Szenvednek az állatok: vegyszerekkel kezelt takarmánnyal etetik őket, majd hormoninjekciókkal, antibiotikumokkal serkentik magasabb produktivitásra. Az állatok sejtjei vegyi anyagokkal telítődnek. Ezek közül sok biológiai méreg. Az ember szervezetébe jutva folyamatosan rombolják a sejteket, szerveket, s végső soron különböző betegségeket okoznak, korai öregedéshez és elhalálozáshoz vezetnek. Az ilyen táplálékok nyersen való fogyasztása ad ugyan bioenergiát, de a táplálékokban lévő káros anyagok túlsúlya miatt kevés a bennük lévő bioenergia az ártó hatások ellentételezésére.

A friss zöldséget, gyümölcsöt az üzletekben vagy a piacon vesszük. De milyen árat fizetünk ezért a „frissességért”?

Rendszerint a termés betakarítása és elfogyasztása között elég sok idő telik el. A piaci konkurencia, a szállítási problémák megoldása és az értékesítés növelése céljából különböző módszerek alkalmazásához folyamodnak.

Sajnos közben megfeledkeznek a termékek minőségéről. A növények nagy részét éretlenül szedik le – akkor, amikor azok termése még nem érte el a kívánt tápértéket. Az éretlen táplálék bioenergia- és egyéb energiatartalma is kevés, s nincs meg az egyensúly sem a két energiatartalom között.

A betakarítás után nagy távolságokra szállítják a termést és hosszú időn át raktározzák. Közben folyamatosan csökken annak vitamin-, ásványisó- és tápanyagtartalma. A burgonyában például téli raktározásának végére a hasznos tápanyagok alig 8%-a marad meg. A hosszú ideig tárolt ételek bioenergia-tartalma is csökken a tárolás idejének függvényében.

Az élelmiszerekhez szintetikus konzerváló, színező, aromatizáló, fehérítő, édesítő vegyszereket adagolnak, hogy javítsák azok ízét, növeljék tápértékét, lassítsák romlását, meghosszabbítsák raktározhatóságának idejét, megkönnyítsék konyhai elkészítését. Sok rákkeltő anyagot juttatnak az élelmiszerekbe anélkül, hogy erre figyelmeztetnék a vásárlókat. Ma már a gyermekek között is előfordul a rák. Régen nem volt a kórházban gyermek rák osztály.

Naiv dolog lenne feltételezni, hogy táplálékunkkal együtt szervezetünk mindent megkap, amire szüksége van. Még a legfontosabb tápanyagok felhasználásával összeállított étrend sem biztosíthatja a szervezet valamennyi szükségletét. Minél több feldolgozott élelmiszert fogyasztunk, annál fontosabb, hogy pótoljuk az étrendünkből hiányzó anyagokat. Különösen fontos a táplálék bioenergia-veszteségeinek pótlása.

Mindez arra utal, milyen veszélyesek a mai élelmiszerek. Az emberi szervezet azonban bölcs, alkalmazkodásra képes, nagymértékben hajlamos önmaga gyógyítására. Tudja, mire van szüksége, még akkor is, ha néha ezzel magunk sem vagyunk tisztában. Ha ellátjuk szervezetünket megfelelő energiákkal, valamint az összes tápanyaggal, akkor kiválasztja közülük a legszükségesebbeket, és sikerrel küzdi le betegségeit.

(Folytatjuk)

Weixl-Várhegyi László
mérnök-radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta
életmód- és táplálkozási tanácsadó és terapeuta
természetgyógyász
Életmód-tanácsadás

Kapcsolódó cikkek:
A szerző egyéb cikkei:
Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!


Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com