A cukorbetegség „járványos” formát, vagyis robbanásszerű terjedést a betegség a 20. század második felében öltött, párhuzamosan a világ gazdaságilag fejlett országaiban lakók életkörülményeinek a javulásával.
A diabétesz anyagcsere-betegség, a hasnyálmirigy keveset, vagy egyáltalán nem termel inzulint. Két megnyilvánulási formája, az 1-es típusú és a 2-es típusú diabétesz között óriási a különbség. Míg az előbbi általában gyermek- vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik, és megjelenésében döntő szerepe van örökletes tényezőknek (egyes kutatások szerint némelyeknél vírusfertőzésnek is), addig a 2-es típusú a hibás életmódbeli tényezők sorozatának következménye, és általában idősebb korban jelentkezik. A cukorbetegség legfőbb kiváltó okaként az elhízást, a mozgásszegény életmódot említik. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint az 1-es típusú cukorbetegek becsült száma 2000-ben világszerte 18 millió volt, 2021-re pedig 24 millióan lesznek, a 2-es típusú diabéteszben szenvedők 157 millióan voltak, és tizenhárom év múlva 216 millióan lesznek.
A fenyegető számok mellett jó, ha tudjuk, hogy a diabéteszes beteg állapota megfelelő életmóddal, táplálkozással, fizikai aktivitással és személyre szabott gyógyszeres terápiával egyensúlyban tartható. Ezeknek köszönhetően a diabéteszes az egészségesekéhez hasonló életminőségben élhet.

Súlyos szövődmények

A diabéteszeseknek speciális, állapotuknak megfelelő életvitelt, folyamatos diétát kell követniük. Az 1-es típusú betegek mindegyikénél, a 2-es típusúak közül pedig azoknál, akiknek az állapota már nem tolerálja a tablettás kezelést, naponta legalább egyszeri, de sokaknál többszöri (akár négyszeri) inzulin adagolás szükséges. Az orvos által jól beállított vércukorszint, a diétás és életvezetési tanácsok megtartása mellett a diabéteszes életkilátásai semmivel sem rosszabbak, mint az egészségeseké. Azoknál viszont, akiknek (orvosi ellenőrzés híján) éveken keresztül kezeletlen a betegségük, illetve a diétás és életmódbeli szabályokat meg nem tartóknál súlyos, olykor halálos végű szövődmények alakulhatnak ki. Károsodhatnak a szív koszorúerei, a szemfenék és a vese hajszálerei, a végtagok artériái. Mindezek következménye pedig lehet az infarktus, a vakság, a veseelégtelenség, a láb amputációja.

Nem gyógyítható, de kezelhető

Az orvostudomány gyors fejlődésének köszönhetően mind több és újabb gyógyítási módszerek és gyógyszerek állnak rendelkezésre. A diabétesz terápiás módszerei és maga az inzulinkészítmény is sokat fejlődött az elmúlt negyed században. Dr. Oroszlán Tamás belgyógyász diabetológustól arról érdeklődtünk, hogy belátható időn belül milyen további újdonságok várhatók a cukorbetegek kezelésében.
Elképzelhetőnek tartja-e, hogy egy-két évtizeden belül talán véglegesen gyógyíthatóvá válik ez a ma még élethosszon át tartó betegség? A szakember úgy véli, hogy tíz éven belül nincs esély a diabétesz gyógyítására, különféle, a beteg életvitelét könnyítő módszerek viszont már ma is rendelkezésre állnak. Magyarországon is forgalomban van olyan inzulinfajta, amely napi egyetlen szúrással huszonnégy órás hatású, ám ez a fajta injekció csak átmenetileg adható. Általában olyan, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknek adják ezt a bázisinzulint, akiknél a tablettás kezelés már nem, vagy csak kis mértékben tartja kordában a vércukorszintet. Ők legfeljebb egy-másfél évig kaphatnak ilyen inzulint, körülbelül ennyi idő alatt merül ki a hasnyálmirigy inzulintermelő képessége. A beteget ezután át kell állítani a tradicionális inzulinkezelésre. Az 1-es típusú cukorbetegek helyzetének óriási könnyítését jelentheti a bőr alá beépített inzulinpumpa, amelyet ma már több száz, állapota következtében arra alkalmas beteg, gyerek és felnőtt egyaránt megkapott. A készülék működése nem teljesen automatikus, az inzulinadagokat szükség szerint időnként a betegnek magának kell szabályoznia, és szükség van a készülék beteg általi programozása is. A napi többszöri tűszúrással járó fecskendős adagolás helyett külföldön sűrített levegővel működő belövőpisztolyt is alkalmaznak, ami azonban (különböző okok miatt) Magyarországon nem terjedt el.

Zsákutca az inhaláció

A belélegezhető inzulin gyártását – ugyanúgy, mint az inzulin-inhalációs módszerét, amelyet hatásosan lehetne pedig használni – a rendkívül magas előállítási költségek miatt világszerte beszüntették. Elméletben az is elképzelhető, hogy a bázisinzulin pótlására egy bőrtapasz közvetítésével adagolható inzulin is alkalmas volna, ám a magyar feltaláló találmánya nem tette lehetővé a tapasz hazai klinikai vizsgálatait. Oroszlán doktor tudomása szerint az inzulintapasz ötletét Kínába vitte, feltételezhetően azért, mert ott kevésbé szigorúak a forgalmazás szabályai. Az orvostudományban ma már nem számít újdonságnak a szövetátültetés sem. Az 1-es típusú cukorbetegeknél világszerte több klinikán sikerrel hajtottak végre inzulintermelő bétasejt beültetést. A beültetett sejtek némelyeknél csupán egy-másfél éven át működtek, másoknál viszont évekre feleslegessé tették a napi injekciózást. A szövetbeültetés, annak magas költségei és a donorhiány miatt, soha sem lesz általánosan alkalmazott gyógymódja a diabétesznek. Feltehető tehát, hogy a betegség elkerülésének a jövőben is a leghatásosabb eszköze a megelőzés marad.

Tünetek
A cukorbetegség általános tünetei: fokozott éhség és szomjúságérzet, gyakori vizelés, gyors fogyás, fáradtságérzet. A 2-es típusú betegségnél ezekhez még hozzájárul az ingerlékenység, a látásromlás, a bőrviszketés, a lassú sebgyógyulás, a fokozott fertőzéshajlam, a kéz- és lábzsibbadás, a szexuális problémák.

(lóránth)