A gyógyszerlobbi olyan hatásosan képezteti az orvosokat a saját céljai elérésére (csak nem valamelyik bioenergetikai módszerrel hat rájuk?), hogy azok, amikor életükben először találkoznak a keleti orvoslás által évezredek óta tanított eljárásokkal, összezavarodnak. Ilyen „megvazavarodási” élményét írja le eddig megjelent könyveiben dr. Colgan vagy dr. Lenkei Gábor a vitaminok alkalmazásával kapcsolatban – nevezetesen: miért csupán a gyógyszerlobbi által hivatalossá tett dózisokat merik, tudják ajánlani az orvosok.

Münchenben tanszék, itthon tilos

A radiesztézia tudománya szintén több ezer éves, a mai hivatalos magyar tudomány ezt sem ismeri el. A radiesztéziával foglalkozó szakemberek tudják, hogy a bioenergetikai eljárások mindegyike egyben radiesztéziai is. Tudta ezt egykoron, 1947-ben, egy magyar egészségügyi minisztériumi tisztségviselő, dr. Hernádi Mihály is. Ő volt az első a világon, aki rendszerbe foglalta az egyes, egészségre káros földsugárzásokat. Tanulmányt is készített erről, amelyet benyújtott munkáltatójának, az Egészségügyi Minisztériumnak. Ott nem lelkesedtek a tanulmányért, ezért dr. Hernádit kiebrudalták a minisztériumból, és Veszprém megyében kapott körorvosi állást.

A tanulmányt itthon elsüllyesztették, de valahogy nyugatra került. Ott egy német Hartmann nevű mérnök egy kicsit átírta, és sajátjaként nyújtotta be a német hatóságoknak. Azóta Hartmann-hálónak hívják a földsugázások rendszerének egyik, mindenütt jelen lévő geopatikus sugárzását. Mennyivel büszkébbek lehetnénk mi, magyarok, ha Hernádi-hálóként vált volna ismertté a rendszer! Megköszönhetjük az 1947-es fafejű egészségpolitikusoknak...

A történet azonban itt még nem ér véget. Hartmann mérnök úr ugyanis a saját hazájában elérte, hogy Münchenben, az egyetemen már 1949-ben, azaz 60 évvel ezelőtt létrehozhatott egy radiesztéziai tanszéket. Ma már – állítólag – nincsenek távolságok, de úgy látszik, hogy a Budapest-München közötti 650 km ma mégis fényévnyinek tűnik a magyar „tudományos” élet képviselői számára.

Mit művel a kristályokkal, ember?

Ha ma, 2009-ben Magyarországon elmegyünk bármelyik egyetem fizika tanszékére, és ott megkérdezzük a tanárokat, hogy mondjanak valamit a radiesztéziáról, akkor csak néznek ránk, bioenergetikusokra, mert azt sem tudják, mi a radiesztézia. Eszik-e vagy isszák? Talán lóbetegség?

Jómagam 1999-ben voltam a pécsi Janus Pannonius Egyetemen, és az ottani Fizika Tanszék előtt elhelyezett kristályos ásványok energiáit méregettem, amikor kijött a tanszékről egy docens és kérdőre vont, hogy mit csinálok a kristályokkal. Amikor elmondtam neki, hogy radiesztéziai és bioenergetikai méréseket végzek velük, először úgy nézett rám, mint ha az űrből jöttem volna, később elmebeli képességeimre célozgatott. (Utóbbi kétségeit eloszlattam igazolványom felmutatásával, akkor ugyanis rendőr alezredesként dolgoztam a rendőrség oktatási központjában).

Felkínáltam, hogy kiállítok neki egy „szegénységi bizonyítvány”-t, mert ha éppen az arra illetékes tudományág jeles oktatója nem ismeri az évezredes múltból eredő jövő tudományát, akkor ezen a tudományterületen bizony nagy szegénység van a tudós fejekben. Mondanom sem kell, hogy ezután alig tudtam „lerázni”, annyira felkeltette az érdeklődését az általam pár szóval ismertetett bioenergetika (már akkor megvolt az ETI-nél szerzett bioenergetikusi képesítésem), mivel megértette, hogy az úgynevezett finom energiákkal és biológiai elektromágneses hullámokkal kapcsolatos ismeretei a 0-val egyenlők.