- Elképzelhető, hogy a művészet, a rajzterápia hatásaként a páciens kezeléséhez a megszokottnál kevesebb gyógyszerre lesz szükség?

- Ezt tényként, határozottan állíthatom. Azt is be kell látnunk, hogy a pszichiátriai betegségek területén vannak olyan problémák, amelyek gyógyszereléssel csupán tünetileg kezelhetők, ám a valódi eredmény elmarad. Ezeket különféle pszichoterápiás módszerekkel, közöttük például rajzterápiával kell megközelítenünk és a megoldásukat keresnünk.

- A saját szakmai tapasztalata mit mutat: vajon azok a páciensek, akik túl vannak már a csoportos vagy egyéni terápiás foglalkozásokon, később otthon is folytatják a művészi tevékenységet? További életük részévé válik ez a tevékenység, vagy a terápia befejeztével teljesen elfelejtik ezt a kifejezési módot, és többé nem nyúlnak a rajzeszköz után?

- Mivel a terápia egy adott pszichés állapotban, bizonyos lelki folyamatok megoldása érdekében alkalmazandó és annak befejezte általában azt jelenti, hogy a páciens pszichés állapota javult, úgy gondolom, a későbbiek folyamán már nincs szükség az alkalmazására. Tapasztalatom szerint a kezelés befejezése után a rajz, a művészeti tevékenység nem kíséri tovább a páciensek többségét, az nem válik hobbivá, szabadidős tevékenységgé. Kétségtelen, hogy ismerek olyan pácienseket is, akik elmesélik, hogy néha otthon is eszükbe jut és rajzolni kezdenek, de nem ez a jellemző.

- Ezek szerint a megfelelően alkalmazott komplex terápia a páciensek többsége számára a későbbiekben szükségtelenné teszi mondandójuk rajz által való kifejezését. Ebből akár az is következhetne például, hogy ha Van Gogh pszichiátriai betegségét időben és hatásosan kezelték volna, talán zseniális képei sem születtek volna meg, esetleg csak egy középszerű festő lett volna belőle?

- Nem állja meg a helyét ez a feltételezés, mert Van Gogh kreativitása, zsenialitása nem pszichiátriai betegségében gyökerezik. Tehetsége veleszületett képesség volt, a később kialakuló önpusztító magatartás pedig csupán következmény. Szerintem, ha akkoriban a művész egy mai színvonalú, megfelelő terápiás segítséget kap, nem vesztette volna el a tehetségét, hanem tovább élhetett és alkothatott volna – változatlan színvonalon.

- Magyarországon intézményesen hol és milyen módon oktatnak művészetterápiát?

- Tudomásom szerint szakirányú továbbképzésként jelenleg csak itt Pécsett folyik ilyen oktatás. A posztgraduális képzés feltétele valamilyen (tanári, rajztanári stb.) diploma. A kiegészítő művészetterápiás képesítést a hallgatók két év alatt szerezhetik meg. Az önköltséges oktatásra ez idáig minden évben megfelelő létszámú hallgató jelentkezett.

Lóránth Ida