Addigra ugyanis akár másfél ezer körzet is háziorvos nélkül maradhat. Az egy-két évvel ezelőtti statisztikák szerint a 7483 háziorvosi állásból 120-150 volt tartósan, vagyis fél évnél régebben betöltetlen. Bár 2006. január 1-je óta működik az új rendszer, melynek célja, hogy enyhítsen a krónikus orvoshiányon, a legfrissebb kimutatások szerint már 200 körül lehet az üresen álló praxisok száma. Az állam kedvező képzési és anyagi feltételekkel próbált szakvizsga nélküli háziorvosokat toborozni az ellátatlan településekre, ám ez nem sok sikerrel járt. Csakúgy, mint az idén tavasszal meghirdetett mobilitás program, amelynek az lett volna a célja, hogy a nagyvárosok kórházaiban állásukat vesztett orvosokat anyagilag is támogassa abban, hogy (többek között) vidéken, háziorvosként helyezkedjenek el.

Kiszámíthatatlan tényezők

A tartós háziorvoshiány okai különbözők. Leginkább a hátrányos helyzetű kistelepülések népszerűtlenek, de előfordult, hogy egy kedvező adottságú praxis háziorvosi állása is (pl. Hegyeshalom) jelentkező hiányában hosszú hónapokon keresztül betöltetlen maradt. Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet (OALI) főigazgató főorvosa szerint a megüresedő praxisoknál kiszámíthatatlan és előre nem kalkulálható, hogy az új háziorvos mikor lép szolgálatba. Az orvoshiányt általában helyettesítéssel oldják meg, ám ez a helyzet sem a saját munkáján felül plusz terheket vállaló helyettesítő orvosnak, sem az ellátás minőségének nem használ.

Sok praxisban 60 éves vagy annál idősebb a háziorvos, vagyis valószínű, hogy ezek a körzetek is néhány éven belül új orvosra várnak. Jelenleg 57 év az átlagéletkor, persze ez nem azt jelenti, hogy 10 éven belül a praxisok 60 százaléka orvos nélkül marad, mert előre nem tudható, hogy milyen korúak lépnek be a szolgálatba, és hányan döntenek majd amellett, hogy továbbra is aktívak maradnak. Ma sok olyan háziorvost ismerek – vélekedett a főigazgató –, aki erejét meghaladva teljesíti a szolgálatát, mert ha nyugdíjba menne, a körzete ellátatlan maradna.

Módosított szabályok

A jelenlegi helyzet, illetve a kedvezőtlen tendencia várható felerősödésének tompítására a szaktárca 2005 végén módosította a szabályokat. A lényeg, hogy tavaly január 1-je óta a friss diplomás, illetve a szakirányú képzéssel nem rendelkező idősebb orvos szakvizsga nélkül, némi orvosi (fél éves klinikai belgyógyászati) gyakorlattal háziorvosként praktizálhat. Ennek feltétele, hogy regisztráljon háziorvosi képzésre az OALI-nál, és 4 év egyéni képzés után, legfeljebb 6 éven belül tegyen szakvizsgát. A praxisprogram célja, hogy megemelt praxisdíjjal, kötelező szakképzés mellett, szakvizsga nélküli orvosokat nyerjen meg a hiánnyal küszködő településeknek. A meghirdetett 70 állásra nagyon kevesen jelentkeztek. Az érdeklődők többsége 40-50 év körüli, szakvizsgával nem rendelkező orvos, akik vállalják a szakképzésben való részvételt.

Hiába az átlagon felüli fizetés

A pályázaton nyertes települések körülbelül havi 900 ezer forintnyi OEP-finanszírozásban részesülnek, amiből fenn kell tartaniuk a rendelőt, illetve fizetniük kell az orvos kiemelt bérét és a személyzet illetményét. Ez orvosonként – ők a képzés alatt közalkalmazottként dolgoznak –, körülbelül havi bruttó 300 ezer forintos fizetést jelent. A tartósan üres praxisok betöltésének további kedvezménye, hogy nem kell megvásárolni a működtetési jogot, mert ebben a formában a jelentkező e nélkül is elláthatja a háziorvosi szolgálatot. Ez a tény számára erősíti a szakvizsga utáni esetleges körzetváltoztatás esélyeit, mert mentesül a praxisjog eladásával járó gondoktól.