Dr. Bíró Gyulával (NLP oktató, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, módszerspecifikus hipnoterapeuta, a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének egyetemi oktatója) e tudományág lehetőségeiről, eredményeiről beszélgettünk.

- Változott-e napjainkra a hipnoterápia újkori alkalmazása, és miben áll annak célja, technikája?

- A módszer 20. század eleji alkalmazásához képest mára nagy és sokfajta változás történt. A kezdetekkor általánosan az autoriter hipnózis technikát alkalmazták. Leginkább azok a személyek voltak hipnotizálhatók, akik valamilyen parancsuralmi társadalmi közegben éltek, vagyis a parancsok végrehajtására szocializálódtak. Különösen jellemző volt ez a katonai felfogás szerint nevelő népeknél, mint például a korabeli porosz vagy orosz társadalomban. Gogol A köpönyeg című novellája kiválóan érzékelteti ezt az alárendelt viszonyt, amikor bemutatja Akakij Akakijevics kapcsolatát a rangos úrhoz.

Ezzel a módszerrel kezelték akkoriban az alkoholistákat és a hisztériásokat. Freud, aki Janet klinikáján tanulta a hipnózis technikáját, nem értett egyet az autoriter módszerrel, ezért hamar felhagyott annak tanulásával. Úgy gondolta, hogy más technikák alkalmazásával páciensei sokkal személyesebb dolgokról számolnak be a terápiás beszélgetések folyamán, mint a hipnózisban kapott parancsok alapján. A lényeg a parancs: a terapeuta páciensének direkt parancsokat szuggerál (például: fogjon meg bizonyos tárgyakat, „bénuljon” meg a karja, ha alkoholos pohárért nyúl stb.). E módszerre az alkoholisták egy része különösen fogékony volt, de alkalmazhatóságának mértékét általában egyéne válogatta.

- Freudon kívül nyilván más pszichoterapeuták sem favorizálták az autoriter módszert. Ők merre fejlesztették tovább a hipnoterápiát?

- Nem véletlen, hogy éppen a szabadabban gondolkodó, kevésbé szervilis társadalmi berendezkedésű Egyesült Államokban fejlesztettek ki – szinte párhuzamosan a „parancsokra építő” európai módszerrel – egy másik technikát. Ugyancsak a századforduló utáni években, Milton Erickson kidolgozta és meghonosította az indirekt hipnózist. Módszerének lényege, hogy nem a hipnotizőr parancsaira épül, hanem a páciens belső képességeinek, meggyőződéseinek, hiedelmeinek a hipnózis segítségével való feltárására.

A szuggesztiók során gyakran alkalmaz olyan cselekvési analógiákat, amelyekkel a páciens már rendelkezik. Például, ha valaki tud biciklizni, a terapeuta azt sugallja neki, hogy ugyanolyan erőfeszítéssel megtanulja kezelni más, eddig kudarcba fulladt cselekvését is (például sikeres társkapcsolati viselkedését). Így tehát új képességeket is kialakít magában. Ericsson módszerét sikerrel alkalmazta fóbiásoknál, viselkedészavarban szenvedőknél. Az analógiás formulák használatát Erickson a korai tanulási minták elsajátítási módszereként említette. A terápia alatt gyakran használt metaforákat, tanulságos történeteket mesélt a pácienseinek, az utóbbiak tartalma célzottan a páciens által feldolgozhatatlannak vélt helyzetekre, eseményekre, cselekedetekre utalt. Kellemes képeket, gyermekkori eseményeket, különleges élethelyzetek emlékét idéztette fel, amelyekkel a páciens szinte észrevétlenül lendült át a módosult tudatállapotba.