Ami konkrétan azt jelenti, hogy mindössze négy országban rosszabb a helyzet, vagyis több évente az új fertőzött, mint nálunk.

Az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet statisztikai adatai szerint a tuberkulózis két háború közötti járványszerű terjedése és a betegek létszámának rohamos növekedése 1950-ben megtorpant, majd látványosan csökkenni kezdett. Egészen 1990-ig tartott ez a kedvező folyamat.

A rendszerváltás első éveiben viszont ismét emelkedni kezdett a regisztrált fertőzöttek száma. Míg 1990-ben 100 ezer lakosra 34 új beteg jutott, addig 5 évre rá már 42. A helyzet további romlását, a betegség járványszerű terjedésének megelőzését célozta 1994-ben a Tüdőgyógyászati Szakmai Kollégium Nemzeti Tuberkulózis Programjának meghirdetése. Bevezették a betegek központi, számítógépes nyilvántartását és a betegút követést, a minőségbiztosítást és a diagnosztikai, illetve terápiás tevékenységek monitorozását.

Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy 10 év alatt látványosan csökkent az új betegek létszáma. 2005-ben az ország tüdőgondozóiban összesen 2042 új fertőzöttet diagnosztizáltak, ami a teljes lakosság tekintetében körülbelül 20 ezreléket jelent. A robbanásszerűen kedvező változás egy év alatt, 2004-05-ben történt meg, amikor 18 százalékkal csökkent az újonnan felfedezett tbc-sek száma.

Az idősebb férfiak fokozottan veszélyeztetettek

2006-ban tovább javult a helyzet: 1894 új esetet regisztráltak. A fertőzés szempontjából leginkább fenyegetettek a 40 év feletti férfiak voltak. Az ilyen korúak, illetve a náluk idősebbek körében lényegesen több a frissen fertőzött tbc-s eset, mint más korosztályokban. Míg 100 ezer 30 éves férfi közül átlagosan 10 új fertőzöttet találtak a tüdőgondozókban, addig például az 50-59 éves populációban 60-at.

Lényeges különbség mutatkozott a női és férfi népesség fertőzöttségi adatai között is. 2006-ban fele annyi újonnan diagnosztizált női tbc-s beteget regisztráltak, mint férfit (26,4 százalék). Feltűnő viszont a 80 év feletti női betegek magasabb létszáma, náluk majdnem 25 ezrelékes a fertőzöttség.

Az országos átlaghoz képest sokkal több volt a beteg a fővárosban, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben. Budapesten az ország többi régiójához képest lényegesen magasabb a tbc-sek száma a hajléktalanok között, a két alföldi megyében pedig a hagyományosan rossz szociális és egészségügyi körülmények okolhatók az átlagosnál több fertőzött megjelenéséért. A felsorolt területeken három-négyszer magasabb (25 ezrelék) a betegség előfordulásának aránya, mint némely kedvezőbb adottságú megyében, ahol helyenként elérik az európai átlaghoz közelítő, 20 ezrelék alatti, tehát alacsony mértékű fertőzöttséget. A magas kockázatú területeken, illetve személyeknél az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) kötelezően elrendeli a rendszeres tüdőszűrést.

Ellenálló baktériumtörzsek – nehezebb gyógyulás

Az ezredforduló előtti években Magyarországon is megjelentek olyan tbc-s esetek, amelyeknél a fertőzés kórokozójának új, a hagyományosan alkalmazott gyógyszerek többségével szemben rezisztens törzsét diagnosztizálták. A többszörösen ellenálló törzsekkel fertőzöttek kezelése a korábbinál sokkal költségesebb, hosszabb ideig tart, kisebb a hatékonysága, viszont az orvosoknak több mellékhatással kell számolniuk. Ezek a törzsek az Európai Unió tagállamai közül leggyakrabban a balti országokban fordulnak elő. Egy 2004-es uniós statisztika szerint az említett államokban a tbc-s esetek 18-20 százaléka mondható ilyennek. Ebben az esztendőben az ilyen típusú fertőzések uniós átlaga 0-5 százalék volt.