Egy másik teória szerint, amelynek első hirdetője Sigmund Freud volt, az álmok nem véletlenszerűen kialakult képsorok, hanem jelentéssel bíró „üzenetek”, amelyek az agy emlékképeinek, gondolatainak felhasználásával jönnek létre. Ennek az elméletnek a hívei között vannak kutatók, akik az vallják, hogy az álmodó személy nem más, mint egy „álomgép”, aki tőle független és általa befolyásolhatatlan, kaotikus folyamatok részese, bizonyos esetekben elszenvedője. Szerintük minden ember éjszakáról éjszakára „álomgéppé” alakul át, és átmeneti pszichózisba kerül, aminek lényege a realitás talajáról való elrugaszkodás, a valóságos világtól történő ideiglenes elszakadás. Úgy gondolják, hogy az álomkép nem más, mint az emberi gondolatok, vágyak, konfliktusok, érzelmek érzékszervi tükröződése.

Tárolt információkból álomképek

A tanulmány szerint: „az észlelés és a képzelet útja két olyan elméleti lehetőség, amely elvileg nem zárja ki egymást, mégis érdemes megvizsgálni azt, hogy melyik útvonal képezi az álomképek keletkezésének elidegeníthetetlen összetevőjét. Úgy tűnik, hogy a felidézett álmok zöme az alvás gyors szemmozgásokkal jellemezhető, úgynevezett REM fázisában, vagy ahhoz hasonló állapotban keletkezik...”

Az álmok elvileg csak az agyban tárolt, meglévő információkból épülhetnek fel, annál is inkább, mert a külvilágból érkező információk az alvás ideje alatt csak nagyon korlátozott mértékben és szelektíven jutnak el az agyig. Freud megfigyelései szerint az álmok többségében megjelennek olyan elemek is, amelyek információi az álmodást megelőző napokban kerültek az adott személy agyába. A pszichiáter ezt az álomban megjelenő emléktöredéket „napi maradványnak” nevezte el. A különböző emlékezeti elemek és a napi maradvány álomra gyakorolt hatásait még ma is vizsgálják, mert szerepük még nem tisztázott.

A vizsgálatok eddigi eredményei szerint a napi maradvány emlékei az álmokba mozaikszerűen, eredeti környezetükből kiemelve, töredékesen jelennek meg, és az esetek többségében az eredeti emlékhez képest más összefüggésekben mutatkoznak. Az emlékek általában tértől és időtől függetlenül jelennek meg az álmokban. A beépülő elemek az álomban az eredeti történéstől teljesen eltérő formában mutatkoznak meg, vagyis a felhasznált emlékinformációkból egy teljesen új történet keletkezik.

Poszttraumás rémálmok

A kutatók az általuk megvizsgált álmok erős érzelmi tartalmából arra következtetnek, hogy összefüggés lehet egyrészt az álmodó emlékképeivel, másrészt az ébrenléti állapotában vizsgált érzelemvilágával. Az álmokban megjelenő lények, az emlékek és az érzelmek közötti összefüggést idegélettani kutatások eredményei is bizonyították. Újabb kutatások azt feltételezik, hogy az álmok egyfajta érzelmi szabályozás „termékei”.