Elkerülhetetlen, de fékezhető folyamatok

Egy holland orvos már 200 évvel ezelőtt megfogalmazta azokat a célokat, melyeket a ma idősödő emberének is követni kellene: fenntartani a test töretlen egészségét, a szellem állandó élénkségét és nyugalmát. Az ember 30 és 90 éves kora között a korosodás folytán az izmok tömege és ereje 30 százalékkal csökken, az idegrostok száma az idegtörzsben negyedével megfogyatkozik, az agy súlya pedig 20 dekagrammal lesz kevesebb. Ezek természetes öregedési folyamatok, melyek valamelyest lelassíthatók, ám meg nem állíthatók.

Dr. Iván László gerontológus professzor szerint az idős emberek problémáit egészében kell vizsgálni és kezelni – a megfelelő táplálkozás kialakításától a szellemi frissesség megőrzéséig. A számukra ajánlott étrend összeállításakor például a kezelőorvosnak nemcsak azt kell figyelembe venni, hogy abban megfelelő arányban szerepeljenek a vitaminok, ásványi anyagok, élelmi rostok, hanem az idős emberek csökkent működésű ízlelő képességét is. Olyan illatokkal, ízekkel, fűszerekkel és színekkel kell kívánatossá tenni számukra az ételt, amelyek felkeltik csökkenő étvágyukat. Ezáltal megőrizhetik fizikai kondíciójukat.

Gyógyszerfelíráskor ugyancsak számolni kell a lelassult anyagcserével, a felére csappant keringetett vérmennyiséggel. A különböző betegségekre más-más szakorvos által felírt nagy mennyiségű gyógyszer többet árthat az idős szervezetnek, mint amennyit használ, mert rendkívüli módon megterheli azt. Szinte minden időskorú szed például digitálisz hatóanyagú készítményeket. Közülük sokan éppen ennek hatására halnak meg, mert az orvosok többsége nem veszi figyelembe, hogy a kor előrehaladásával a betegnél kialakul a receptorszenzitivitás. Az évtizedeken át szedett szív- és érrendszeri gyógyszereknél időskorban is ugyanazt a terápiás adagolást alkalmazzák, mint a fizikai erejük teljében lévő felnőtteknél. Holott az idős szervezet a gyógyszerek által okozott megterhelésnek csupán a töredékét tolerálja.

Csökkenő szellemi, fizikai erő

Az idős betegek lelassult szellemi és testi működéséhez az orvosok különbözőképpen viszonyulnak. Pedig az ő kezelésükhöz a megfelelő tapasztalat mellett nagyfokú türelem, empátia is szükségeltetik. A 65 év felettieket napjaink magyar társadalma hajlamos egy kalap alá venni. Az emberek többsége (még az orvosok is) úgy gondolják, hogy ennek a korosztálynak a tagjai betegesek, csökkent fizikai és szellemi képességűek, anyagilag és szociálisan gyenge helyzetűek, véleményalkotásuk korlátolt és rugalmatlan, tehát boldogtalanok, akik csak napról napra tengetik életüket. A kor előrehaladásával jelentkező különböző betegségeket (inkontinencia, demencia, depresszió) az időskor elkerülhetetlen velejáróinak tartják. Mindennek következményeként kevés hangsúlyt fektetnek az alapbetegség beható kivizsgálására, gyógyítására – pedig számos időskori pszichés betegség alapja éppen ebben gyökerezik.

Lóránth Ida