Közülük dr. David Anderson tűnt ki leginkább vizsgálataival. Elmélete szerint a lassú légzés nem elsősorban azáltal csökkenti a vérnyomást, hogy ellazítja a testet, hanem úgy, hogy segít az étkezéssel bevitt sók lebontásában.

Anderson kutatása azért is tart számot érdeklődésre, mert az orvosok és más szakértők továbbra sem tudják pontosan, mi okozza a magas vérnyomást. Miközben testünk rendkívül kifinomult módon képes mindenfajta élettani folyamat finom szabályozására, vajon miért nem érvényesül ugyanez a mechanizmus a magas vérnyomás esetén? Erre a kérdésre keresik a választ Anderson és munkatársai. Ha sikerül megérteni, miként hat a légzés lassítása a vérnyomás csökkenésére, akkor valószínűleg új és hatékony módszereket lehet majd kifejleszteni a betegség megelőzésére és kezelésére.

Mint ismeretes, többféle olyan módszer létezik, amelynek elengedhetetlen velejárója a lassú, mély légzés. Így van ez a különféle meditációs gyakorlatok esetén, a jógában és más relaxációs eljárásoknál. Csakhogy ezeknek a hatása, bár kétségtelenül csökkentik a vérnyomást, általában nem tart sokáig, nem maradandó.

2002-ben az Amerikai Élelmiszer és Gyógyszer Hivatal (FDA) jóváhagyta annak a készüléknek az árusítását, amelyet orvosi műszernek minősítettek, és amely pusztán a légzés lassításával éri el a vérnyomáscsökkenést. A készüléket RESPeRATE néven hozták forgalomba, és nyári kedvezménnyel, potom 249 dollárért az interneten is megrendelhető. A készülék működési elve az, hogy érzékeli a mellkas vagy a has légzéssel kapcsolatos mozgását, és ennek megfelelően olyan hangokat ad ki, amelyek segítségével fokozatosan lassítani lehet a belégzést és a kilégzést. A készülék használatával állítólag el lehet érni azt, hogy a percenkénti légzésszám, amely általában 16-19 között van, 10 alá csökkenthető.

A készülék klinikai vizsgálata során azt tapasztalták, hogy ha valaki két hónapon át naponta 15 percig használja a készüléket, akkor az átlagos vérnyomásértéke 10-15 egységgel csökken. Természetesen a készülék használata nem helyettesíti a helyes étrendet, a megfelelő testmozgást, és ha szükség van rá, a vérnyomáscsökkentő gyógyszer alkalmazását, viszont kitűnően kiegészíti a megszokott kezelést.

Ami Anderson elméletét illeti, klinikai kísérleti bizonyítékokkal igyekezett alátámasztani azt. Tudjuk, hogy stressz hatására az emberek szaporábban lélegeznek, és a gyorsabb légzés élettani hatása elsősorban abban nyilvánul meg, hogy több vér kerül az agyba, nő az éberség, és megváltozik a vér kémiai összetétele, savasabbá válik. A savasabb vért a vesék kevésbé hatékonyan képesek felhasználni a nátrium-kálium egyensúly megőrzésére. Állatkísérletekben Anderson azt tapasztalta, hogy a gyorsabb, szaporább légzés következtében megváltozik a vérgázok összetétele, lassul a sókiválasztás, emiatt pedig emelkedik a vérnyomás. A kutató reméli, hogy a folyamat az ellenkező irányban is működik, tehát a lassúbb légzés előnyösen módosítja a vérgázok összetételét, ily módon segíti a vesét a sókiválasztásban, és végső soron csökkenti a vérnyomást.

Mint ismeretes, a magas vérnyomás, ha tartósan fennáll, rendkívül káros következményekkel járhat. Növeli a szív- és érrendszeri betegségek, a szélütés (stroke), a vesekárosodás, a látásromlás és korai megvakulás, illetve az időskori elbutulás kockázatát. A magas vérnyomást „csendes gyilkosnak” is szokás nevezni, hiszen gyakran semmilyen észrevehető tünettel nem jár.