A minap egy ötvenes kortársam – kollégám – megemlítette, hogy álmában, a meglévő két diplomája ellenére érettségire készült. Három másik kollégánk ezt meghallotta, és egymás szavába vágva licitáltak, ki milyen iskolát járt már újra visszatérő álmában. Elárulom, hogy „győztem” az általános iskola alsó tagozatával, amelyet szintén két diplomám ellenére kellett újra kezdenem álmomban. Megfejtettem, közreadom...

Tipikus álmok, álomrészek:

„Újra iskolába járok, pedig egyszer már befejeztem...”
Hiába van papírunk a tudásról, belső elégedetlenségünket (szebben: örök tudásvágyunkat) nem törli el semmilyen igazolás.

„Fogaim mozognak, morzsolódnak, kiesnek...”
A fogak az önérvényesítés látható formáját szimbolizálják: „kimutatjuk a fogunk fehérét”. Fogaink törmelékes tönkremenése és kiköpködése a haragunk szétaprózódását jelenti: a dühöt nem ott és akkor fejezzük ki, ahol keletkezett, hanem, miután felőrölte nyugalmunkat, „találomra” szétköpködjük, többnyire ártatlan áldozatainkra. Az egyben kieső fogak az agresszió teljes visszatartására vagy a túlzott kieresztése miatti bűntudatunkra utalnak.

„Idegen anyag a számban...”
Kommunikációs gondok. A kavics jelenthet szavakat, amelyek kimondása vagy nem mondása „helyzetbe hozott” bennünket. A rágógumi vagy hasonló anyag, amelytől sehogy sem tudunk megszabadulni, meddő rágódást jelent egy problémán. Idegen, kellemetlen szutyok a szájban bűntudatra utal, kimondott vagy ki nem mondott, utálkozó szavaink (gondolataink) miatt.

„Liftben vagyok, amely letér a pályájáról...”
A lift a zárt belső énünk, amelyből így vagy úgy minduntalan kilépünk a „nyilvánosság” elé. A lift és az emelet közti elcsúszás a gyerekek álmaiban még természetes: az értelmi fejlődés, az ösztönélet és a felnőttek elvárásai közti ingadozást jelenti.
A ház tetején túlhaladó lift a valóságtól való elrugaszkodásra, irreális „felülemelkedésre”, hárításra utal. Oldalirányú eltérés egysíkúságot vagy a megszokotthoz való ragaszkodást jelenthet.

„Hiányos öltözékben megyek el otthonról...”
Ősi késztetésünk, hogy kendőzetlenül jelenhessünk meg a világban. Éppúgy meztelen lénynek születünk, mint az állatok, és attól kezdve, hogy öltöztetnek minket, természetünk egy részének akaratlan megtagadására kényszerítenek, ami frusztrációt okoz. Sok gyerek évekig küzd a bugyolálás ellen, vetkőzik, amint lehet – aztán feladja. (Talán a vágott fülű kutya is lobogó füllel sétafikál álmában.)
A hiányos öltözék utalhat erotikus vágyakra is.

„Vécére vagy zuhanyozni mennék, de nincs hova...”
Az intimitás problémája. Ez nemcsak a szexet jelenti, hanem belső természetünk hétköznapi „titkait”. A koszos, trehány vécé arra utal, hogy az intimitást, az „emésztést”, az élet átáramlását rajtunk bűnös dolognak tartjuk.
Ha csukhatatlan ajtó vagy hívatlan emberek akadályoznak, azt jelenti, hogy nem tudjuk megőrizni belső világunkat (magánszféránkat) a kéretlen beavatkozóktól.

„Pakolok és pakolok végeláthatatlanul...”
Olyan feladatokat, illetve terheket vállalunk magunkra, amelyekhez nincs kedvünk, mégis félünk lerázni magunkról. Elveszünk a részletekben, hogy ne kelljen döntő és valódi változást jelentő lépéseket megtennünk. Pótcselekvést végzünk a valódi helyett. Mások elvárásainak akarunk megfelelni, ezért feláldozzuk saját vágyainkat.