Saját álmaink fejtése során szívesen felejtkezünk el arról a törvényről, hogy álmaink állatai a saját természetünkről árulkodnak, és nem rajtunk kívül vannak. Aki vállalja az önismeret rögös útját, annak újra meg újra érdemes eszébe idézni ezt a törvényt.

Szép patkányom halála – 50 éves nő álma

Volt 6 háziállatunk. Három macska, a kutyánk és egy patkány meg a szülője. A patkány gyönyörű volt, tigris-oroszlán-kutya-patkány keverék, fekete alapon sárga foltos, mint a gyerekkori szalamandránk – de sajnos nagyon hangos. Esténként visítozott, hol ezért, hol azért. Nem lehetett tőle aludni, élvezni a nyugalmat... Meg kellett hát ölni.

A férjem tette meg, közös döntésünk alapján. Egy órán át tartott a fojtogatás, közben folyamatosan visított a patkány, rettenetesen sajnáltam, azt hittem, hamarabb túl leszünk rajta.

Nagyon nem akart meghalni, de már erejét vesztette, alig hallhatóan sikított. Mire letette a párom, félholt volt. Elhaló hangon visított még, nyitva maradt a kérdés, mi lesz vele.

Miközben a kis patkány félholtan hevert a földön, hatalmasra nőtt a szülője, ijesztő volt, nem lehetett tudni, hogy ez mivel jár majd, ugyanis egyszerre volt finom, puha szőrű, mackós, és volt valami fenyegető, tigrises benne. Miféle házi-vad lesz belőle?

A jelek szerint mára háziasítottad színes egyéniségedet, temperamentumod azonban hangos, „visítozós”, életrevaló, teherbíró (patkányos) része problémát jelent számodra, pedig tetszik neked. Talán a férjeddel való nyugalmas kapcsolat érdekében szeretnéd kiiktatni, vagy valami módon a férjed az, aki féken tudja tartani énednek ezt a részét. De milyen áron?

Kiszámíthatatlanok a következményei annak, ha erőszakot teszel a természeteden, ha elhallgattatod magad, jelek szerint valami még hatalmasabb keletkezhet helyette, ami egyszerre puha, barátságos és fenyegető. S még az sem biztos, hogy az a kis visítozás végleg elhal.

A mutáns teknős – 20 éves fiú álma

Sétálok egy lánnyal kézen fogva, és beszélgetünk az iskolába menet. Mikor a sulihoz érünk, megpróbálom megcsókolni, de elhúzódik, és csak az arcára adok egy puszit. Utána már a suliban tanulunk, óra van, amikor mutáns teknősbékák az iskolára támadnak, és menekülnünk kell. Én küzdök ellenük, bezárkózunk néhányan egy terembe, fogom az ajtót, hogy ne tudják kinyitni, míg a többiek kiugranak az ablakon, köztük a lány.

Ketten maradtunk már csak a teremben, én még mindig fogom az ajtót, és mondom a másiknak, hogy menjen, ugorjon ki, amire ő azt mondja, hogy nem megy. Helyet cserélünk, ő fogja az ajtót, én kimászok a párkányra, és a 2. emeletről ráugrok egy teherautó tetejére, majd onnan le.

Mikor leérek, ott van a lány, odafutunk egymáshoz és átöleljük egymást, majd még az ott lévő néhány emberrel elkezdünk menekülni a mutáns teknősbékák elől, és ekkor a lányból egy baba lesz, aki a karjaim közt van, és úgy menekülünk.

Miután leráztuk őket, elkezdünk tanakodni, hogy hová menjünk, és abban egyetértünk, hogy haza nem, mert ott megtalálnak, ezért azt beszéltük, hogy valamelyik szórakozóhelyre.