Segítő módszerek:

• jó minőségű táplálék, alkatunknak, tudati szintünknek megfelelő, természetes eredetű élelmiszerek fogyasztása;
• méregtelenítés (tisztító teakúrák, böjt, izzadás, szauna, masszázs stb.);
• állandó kapcsolat a természet elemeivel (víz, napsütés, agyag/iszap, levegő);
• elegendő mennyiségű és minőségű testmozgás;
• alternatív terápiás módszerek (pl. mágnesterápia, biorezonanciás kezelés, akupunktúra, fényterápia stb.).

Érzelmi szint

Napjaink egyik jellemző problémája: nincs idő semmire, a modern kor embere megfeszített munkába, erőltetett feladatvállalásba, örökös sietésbe merül. Megelégszünk a féligazságokkal. Gyakran idézzük az ókori szállóigét: Gnoti szeauton (Ember, ismerd meg önmagad!), de a mondat második felét általában már „elfelejtjük”: Meden agan! (Mérsékeld magad!)

Pedig éppen erre lenne szükség. Aki már megtapasztalta a belső nyugalom és béke világának morzsáit, az tudja, miről van szó. Csak az képes békét, nyugalmat árasztani kifelé, akiben belül is ez az állapot uralkodik. Erre kell törekednünk, időt fordítva a mindennapi ellazulásra, a befelé fordulásra, a nyitottságra; hogy megértsük feladatunkat és erőt is nyerjünk hozzá.

Ehhez is különféle lehetőségeink vannak: relaxáció, autogén tréning, tudatos olvasás (belső nyugalmat, életbölcsességet sugárzó írások olvasása), tudatos zenehallgatás stb.

Mindegyikünknek szükséges megtapasztalni a csend erejét. Általában nagyon zajos világban élünk. Az információk szinte bombáznak minket, az utcán autók, vonatok robognak el mellettünk. Tudjuk értékelni a csendet?

Ha méregtelenítésről, böjtről beszélünk, meg kell említenünk a szóböjtöt is. Jól tesszük, ha évente legalább egyszer-kétszer pár napot belső erőnk regenerálására fordítunk. Amikor nem beszélünk, csak hallgatunk, és figyeljük, mit üzen nekünk a „belső hangunk”. (Csaknem két éve írtunk a Natúrszigeten az e célt szolgáló egyik meditációról – a szerk.)

Másik fontos dolog: sokszor már magzati korban, kisgyermekkorban olyan gátlások, negatív érzelmek rögzülnek bennünk, amelyek elraktározódnak agyunk tudatalattijában, és később betegségokozó tényezőként jelentkeznek. Fontos ezeket a negatív érzéseket is kezelni, elengedni őket, szeretetteljes hozzáállásra, pozitív érzelmek ápolására törekedni. Szükség esetén célszerű igénybe venni pszichoterapeuta segítségét is.

Az oktatók felelőssége

Itt mindenképpen meg kell említeni a szülők és a pedagógusok felelősségét. A felnövekvő generáció tagjaira ugyanis rendkívül nagy hatással lehet minden egyes kimondott szó, a velük szemben megnyilvánuló érzelmek.

Korunk oktatására sajnos még az jellemző, hogy nagy szerepet kap a versengés, mások eltiprása, a karriervágy megjelenése már diákkorban, és ezek által gátlások-félelmek beépülése érzelmi világunkba.