A lila, a sárga, meg a keserű

Márciusi erdeinkben itt-ott már lilás-kékes fejecskéjével illatozik az ibolya (Viola odorata L.). Ez az aljnövényzetből szerényen előbúvó, de erős és jellegzetes illatot árasztó tavaszi virágunk gyógyhatású: nyálkaoldó, nyugtatja a feszült idegeket, már illatával is pozitív, tiszta gondolatokra hangol bennünket. Fő hatóanyagai – szaponin, glikozidák, keserűanyagok, illóolajok – segítségével emellett csökkentheti a magas vérnyomást is. A tavaszi időszakban oly fontos vértisztító hatása is ismert, izzasztó hatása miatt pedig a népgyógyászatban már régóta alkalmazzák.

A nedvesebb talajokon, erdőkben, cserjésekben, árokpartokon napsárga, fényes színével jókedvre derít a salátaboglárka (Ficaria verna). Kerekded, húsos, fényes levele virágzás előtt – ilyenkor még nem tartalmaz keserű anyagokat – zöldsaláták közkedvelt alkotója. A gyermekláncfű levélzet (amelyet szintén virágzás előtt szedhetünk) levelével azonos arányban keverve, kevés citromlével, egy kiskanál olívaolajjal, snidlinggel megszórva kiváló vértisztító, ásványi anyagokkal telített, főként C-vitaminban (de más vitaminokban is) gazdag salátát kaphatunk. A salátaboglárka leveléből főzött tea vértisztító, vérnyomáscsökkentő, a veseműködést serkentő hatású. Aranyeres bántalmak gyógyítására is felhasználják, ilyenkor ülőfürdőként alkalmazzuk.

A gyermekláncfüvet (Taraxacum officinale Web.), vagy közismert nevén pitypangot már az ókorban is ismerték. Gyógyászati értékeit, tejnedvét a görögök szembetegségek, szeplők, májfoltok kezelésére használták. Figyelmesen nézve felfedezhetjük a virágzás előtti bimbókat, az ágaskodó, lándzsa alakú leveleket. Csak csipegessük le a friss tavaszi levélkéket, a bimbókat pedig tegyük külön edénybe. A levél keserűanyagai, jelentős B2- és C-vitamin tartalma és más hatóanyagai miatt – akár a fent említett salátába keverve – étvágygerjesztő, emésztést serkentő, vértisztító, gyomorerősítő, epetermelést elősegítő, a májra is jótékonyan ható, vitamindús ételünkké válhat.

A zöld bimbókat ecetes, enyhén sós lében megpárolva kapribogyó helyettesítésére használhatjuk, így változatossá tehetjük a tavaszi étkezésünket. A bimbókat elkészíthetjük mártásnak is.

Martilapu, nyárfarügy

Az árokpartok, nyirkos rétek, agyagos szakadékok környékén tömegével láthatjuk kora tavasszal a virágzó gyógynövényt, a martilaput (Tussilago farfara L.). Az ókoriak is ismerték e növény tüdő- és légúti megbetegedések, görcsös köhögés elleni gyógyhatását. Az asztma elleni gyógytea keverékek, a gyomor- és bélfekélyek elleni teák alkotórészeként ma is nélkülözhetetlen.

A fekete nyárfa (Populus nigra L.) ágai már januártól nevelgetnek ágvégeiken mézillatú rügyeket. A hideg időben a 2-3 cm hosszú, zöldesbarna színű rügyek még nem tudnak kibomlani, ezért megőrzik értékes anyagikat. Gondosan gyűjtsük őket. A barna rügyek ragadós érintésűek, ez arra utal, hogy balzsamos illatú gyantát rejtenek, finom mézillatuk pedig elárulja, hogy számos illóolajat és egyéb hatóanyagot is tartalmaznak (cserzőanyagot, szalicilt, flavonoidokat). A fekete nyárfa rügyeinek gyógyhatásait óvatos szárítással őrizzük meg, és a szárított rügyeket felhasználásig tartsuk sötét helyen, lezárt üvegedényben. Teája nyálkaoldó, vizelethajtó. A népgyógyászatban – zsírban vagy faggyúban eldolgozva – háziszerként használták száraz ajakra, égésre, fagyási sérülésekre, berepedezett bőr táplálására és aranyeres panaszok enyhítésére.

Németh Imréné Éva
természetgyógyász, fitoterapeuta
Életmód-tanácsadás