Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2024. márc. 29. (pé) – Auguszta
Egész-ség

A leggyakoribb női hormonbetegség

PCOS: nem csak meddőségi probléma

A meddőség kutatásában és egyéb orvosi területeken újult figyelmet szentelnek a PCOS-nak. A klinikai tünetek magukban foglalják a peteérés hiányát, a rendszertelen ciklusokat és a túlzott androgéntermelődés tüneteit, de más súlyos kísérőjelenségeit is dokumentálták.

Ilyen a túlzottan magas inzulinszint, az emelkedett tresztoszteron- és LH-hormon szint, és az egész ciklusban tartósan magas ösztrogénszint. A szintén gyakran vele járó elhízás és vérzsíreltérések (lipideltérések) előrevetítik a II. típusú cukorbetegség és a későbbi keringési betegségek kialakulását, illetve a krónikus peteérés-hiány az endometriumrák kockázatát.

A PCOS rövidítés a Polycystic Ovary Syndrome kifejezésből ered, ami policisztás petefészek tünetegyüttest jelent. A lassan, de fokozatosan kialakuló androgéntúltermelődés okozta tünetek, illetve a pubertás környékén (után) jelentkező rendszertelen menzesz valószínűsítik a PCOS-t. A kezelésnek ezért egyrészt a tünetek csökkentésére kell irányulnia, másrészt meg kell előznie a keringési betegségek kialakulását. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra is, hogy a páciensek szeretnének termékenyek lenni. Az ultrahangos technikákban és az asszisztált reprodukciós eljárásokban elért fejlődés, beleértve az újabb gyógyszereket, megkönnyítette a PCOS-ban szenvedő nők gyermekáldáshoz való segítését.

A jelenlegi farmakológiai kutatások, amelyek a PCOS inzulinrezisztenciával való kapcsolatára irányulnak, nagy reményekkel szolgálhatnak a tünetegyüttes hosszú távú szövődményeinek kivédésében és gyógyításában.

A PCOS, amely a leggyakoribb női endokrinológiai betegség, hozzávetőlegesen a termékeny korban levő nők 6-8%-át érinti. Ez a szindróma felelős a leggyakrabban az anovulációs jellegű meddőségért. A betegség klasszikus leírása az előrehaladottabb esetekhez illeszkedik, mint például a menzesz hiánya, a megnagyobbodott petefészkek és külsődleges elváltozások.

Jött azonban a felismerés, hogy a PCOS valójában heterogén szindróma. Az érintett nők gyakran észlelik magukon a megemelkedett androgénszint jeleit és a rendszertelen menzeszt, anélkül, hogy ismernék annak okait. A betegség a pubertás környékén (után) alakul ki, és fokozatosan erősödnek a tünetek.

A jelenlegi kezelési módszerek arra irányulnak, hogy megelőzzék a krónikus anovuláció és az anyagcsere-jellegű zavarok hosszú távú, kellemetlen következményeit, amelyek együtt járnak a szindrómával.

Patofiziológiai háttér

A PCOS alapvető működési zavara mindmáig ismeretlen jelenség, de az orvosi körökben növekvő egyetértés van abban, hogy a fő jellemzők az inzulinrezisztencia, a túlzott androgén-termelődés és az abnormális gonadotropin-szabályozás. Úgy tűnik, elsődlegesen az inzulinrezisztencia okozza a fő bajt azzal, hogy a kialakuló túlzott inzulinszint túlzott férfihormon- (androgén-) termelésre ösztönzi a petefészkeket.

Ahhoz, hogy egészséges peteérés menjen végbe, megfelelő arányban kell lennie az androgén-, illetve az ösztrogénszintnek. (Ehhez kapcsolható az LH és az FSH hormon egyensúlyának követelménye is.). A PCOS-ban szenvedő nők esetében az ösztradiol szintre jutó androgén arány túlzottan magas, így ez a helyzet felelős a peteérés elmaradásáért.

Amikor ez az anovulációs állapot eltart egy bizonyos ideig, a petefészek fokozatosan policisztássá válik. Ennek eredményeként a nő mindkét petefészke megváltozik, megnagyobbodik, és legalább 8-10 db, egyenként maximum 10 mm-es cisztát tartalmaz. Az ultrahangos vizsgálatok azt igazolták, hogy a PCOS-ban szenvedők 90%-ának ilyenek a petefészkei, ugyanakkor a normális esetekben maximum 25%-ban észleltek policisztás jellegű petefészkeket.

A gonadotropin-szabályozási zavarok eredményeznek emelkedett tesztoszteron és LH-szintet, emelkedett LH:FSH arányt és LH-szekréciós zavarokat. Az emelkedett LH-szint a szindrómában szenvedők jelentős részében jelen van, de nem feltétele a diagnózis felállításának.

Klinikai jelek és tünetek

Habár a krónikus anovuláció, az elhízás, a szőrösödés és kétoldali megnagyobbodott petefészkek jelentik a PCOS klasszikus tüneteit, magát a szindrómát mégis úgy kell kezelni, mint patológiás jelenségek és laborbeli eltérések széles skáláját. Ugyanakkor a nők szinte csak a klasszikus tüneteket észlelik, mert ezek a legnyilvánvalóbbak.

A kutatások adatai szerint a PCOS-ban szenvedő nők 70%-a küzd rendszertelen ciklusokkal. Ugyanakkor egy kisebb hányadnál teljesen normális időközönként jelentkezik havi vérzés. Sok nő úgy éli meg ezeket a ciklusokat, mintha klimaxolna: a vérzések egyre rendszertelenebbé válnak (már fiatal korban), majd végül teljesen elmaradnak (amenorrhoea).

A szőrösödés és az aknés bőr szokványosnak mondható. Megint csak 70%-a a PCOS-os betegeknek észleli ezeket a túlzott androgéntermelődés okozta zavarokat. Az elhízásnak jellemző adata a 85%-nál magasabb derék/csípő körfogat arány. Azonban a nők megőrzik másodlagos nemi jellegüket, és csak nagyon ritkán jelentkeznek a férfiasodás jelei, mint például a hang mélyülése, arcszőrzet megjelenése stb.

Az is egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy a PCOS-os nők körében az inzulinrezisztencia vagy már esetlegesen a csökkent glükóztolerancia sokkal nagyobb arányban fordul elő, mint az egészséges társaiknál. A túlzott inzulintermelés a kulcs annak megértésében, hogy a petefészkek miért termelnek a kelleténél több androgént.

Szövődmények

A nem kezelt PCOS olyan rendellenességnek tekintendő, amely egészen a klimaxig elkíséri a nőt. Egyre inkább igazolódik az a feltevés, hogy a PCOS-os nők később nagyobb arányban szenvednek keringési betegségekben (magas vérnyomás, szívproblémák). Az érintett nőknek olyan megelőző intézkedések a kedvezőek, amelyek elejét veszik a hosszan tartó magas vérnyomásnak, és a fokozatosan kialakuló cukorbetegségnek.

A másik következménycsoport, amely hosszabb távon alakul ki, a krónikus anovulációnak köszönhető. A folyamatosan magas szintű ösztrogéntermelődés fokozottabban teszi ki a nőket idősebb korban az endometrium- és a mellrák veszélyének, a különféle méhnyálkahártya-elváltozásoknak. A PCOS-os betegeknél az endometriumrák veszélye háromszorosa a normál értéknek, a mellráké három-négyszeres (bár ez utóbbit nem minden tanulmány igazolta).

Vizsgálatok

Ha nincsen terhesség, és legalább fél éven keresztül tapasztalható a rendszertelen ciklus vagy a vérzés hiánya, akkor a nőt nagyon alapos kivizsgálásnak kell alávetni.

Csakúgy, mint a klinikai tüneteknél, a laborértékek is nagy változékonyságot mutatnak a PCOS esetében. Abban azonban nagy hasonlóság van, hogy a PCOS-os nőknek magasabb az LH:FSH arányuk, magasabb a tesztoszteron- és LH-szint, magasak az inzulinértékek és alacsonyabb az SHBG-szint (szexhormon-kötő fehérje).

Mindezt alá kell hogy támassza (de nem minden esetben) az elváltozásokat igazoló UH-kép (policisztás, megnagyobbodott petefészkek).
Tehát a javasolt vizsgálati menetrend PCOS-gyanú esetén (nincsen vérzés vagy ritka):

  1. Terhességi teszt elvégzése a terhesség kizárása céljából
  2. Klinikai tünetek számba vétele:
    • rendszertelen vagy hiányzó vérzés fennáll-e
    • hasra történő elhízás van-e
    • meddőség hosszabb ideje fennáll-e
    • aknés, pattanásos bőr, szőrösödés van-e.
  3. Endokrin eltérések (labor), ciklus 3. napján elvégzendő:
    • emelkedett tesztoszeronszint
    • emelkedett LH-szint
    • normális FSH-szint (nem emelkedett)
  4. Terheléses cukorvizsgálat:
    • éhgyomri és terhelés utáni cukorértékek emelkedettek-e
    • éhgyomri és terhelés utáni inzulinértékek emelkedettek-e
  5. Ultrahangos vizsgálat:
    • megnőtt petefészek-méret fennáll-e mindkét oldalon
    • 8-10 mm ciszták láthatók-e a petefészkekben
  6. Más rendellenességek kizárása, mint:
    • prolactinoma
    • petefészektumor
    • adrenális hyperplasia
    • Cushing-szindróma
    • pajzsmirigy-működési rendellenesség (TSH-szint magas vagy alacsony)

Sok orvos nem kéri a 17-hydroxyprogesterone (17-OHP) mérését (a kora reggeli órákban), pedig ez a vizsgálat fontos lehet a pontos diagnózis felállításában. Ha ez magasabb, mint 5 ng/ml, akkor adrenális hyperplasiáról beszélünk, és nem PCOS-ról. Az utóbbiak esetében ennek szintje normális. A hyperplasiában szenvedők tünetei egyébként nagyon hasonlóak, a magas tesztoszteronszint miatt itt is jellemző az aknés bőr, a szőrösödés és a rendszertelen menzesz.

Kezelés

A kezelés rendszerint arra irányul, hogy a PCOS tüneteit mérsékeljék vagy megszüntessék, mivel annak kiváltó oka a mai napig nem ismert.

A kezelésnek lehetőleg nemcsak a meddőség direkt megszüntetésére kellene irányulnia, hanem a betegség minél szélesebb körű kezelésére: tehát kívánatos, hogy az endometrium vastagsága normális maradjon, az androgénszint normalizálódjon, az inzulinszint csökkenjen (ha magas), és a peteérést korrigálják. Ennek ellenére, mivel a legtöbb páciens csak akkor veszi észre a PCOS-t, amikor sikertelenül próbál teherbe esni, a kezelés sokszor csak az ovuláció erőszakos indukálására irányul, elhanyagolva a többi tünetet – és ennek is megvannak a maga komplikációi.

Az életvitel-változtatás, a diéta, a testsúlycsökkentés és a rendszeres sport minden PCOS-ban szenvedő nő részére erősen ajánlott. A fogyás nagyon sokszor önmagában képes csökkenteni a magas hormonszintet, és a lipideket is normalizálja.

Gyógyszeres kezelés: azon nőknek, akik nem akarnak teherbe esni, de szeretnék, ha lenne ciklusuk, progeszteronszármazékokat írhatnak fel (pl. Norcolut), és ezzel rendszeresen megvonásos vérzést idézhetnek elő. Ez azonban csak a vérzést hozza meg, a peteérést és a hormonokat nem szabályozza.

Az alacsony hormontartalmú fogamzásgátlók szintén javasoltak a babát nem akaró nőknek, de a petefészek-működés „hibernálásával” ezáltal a klinikai tünetek is csökkennek a tablettaszedés idejére. Sok nőnek antiandrogénekkel kombinált fogamzásgátlót írnak fel, amely kifejezetten a férfihormon-termelődés visszafogására alkalmas.

A metformin-származékokat azok is szedhetik, akik teherbe kívánnak esni. Általában 3x500 mg-os adag szedése javasolt, de néha emelhetik is ezt a mennyiséget. Megfigyelések szerint az inzulinszint csökkenése mellett a hormonkép is rendeződik, a tesztoszteron szintjének csökkenése és az LH-szint normalizálódása várható. Azon nőknél, akik legalább 4-6 hónapja szedték a gyógyszert, legalább 70%-ban visszatért a rendszeres ciklus és peteérés. Ugyanakkor még nem teljesen tisztázott, hogy mennyire tud segíteni a metformin azoknál a PCOS-os nőknél, akiknek nincsenek cukor- vagy inzulinproblémáik.

(Forrás: www.lombikbaba.hu)

Az eredeti, angol nyelvű cikk (Polycystic Ovary Syndrome: It's Not Just Infertility) itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!


Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com