Az emberrel persze mindenféle dolog megesik. Egyszer az történt, hogy mellettem egy afgán kismama feküdt, körülötte népes családja. Olykor kíváncsian elhúzták az ágyainkat elválasztó függönyt, majd egy nap után felbátorodtak és megkérdezték, honnan jöttem. Arabul folyt a diskurzus, nem ismerték a hazámat. Úgy próbáltam elmagyarázni nekik, hogy felsoroltam a szomszédos vagy közeli országokat. Mivel Németország volt az, amelyre felkapták a fejüket, ezért úgy próbáltam magyarázni, hogy annak az országnak a közeléből való vagyok. A magyarázat többi része érthetetlen volt számukra, így lettem nekik „almanijja” – a német nő. Lelkesen mutattak be egyre több nőrokonnak, és én magamban fohászkodtam, hogy szabadságharcos elődeim bocsássák meg ezt nekem.

Ha leöntenek teával, kártérítés jár

A gyermekosztályon voltunk, éjjel egy köhögős kis beteget hoztak. Minden elcsendesedett, és én a következő beszélgetésre lettem figyelmes: Üdvözlöm! Én XY ápolónő vagyok, és a felettesem kérését tolmácsolom, amikor megkérem, hogy ne feküdjön a gyerekágyban, kedves anyuka! Kérését megértem – így a válasz –, de ha elmozdulok mellőle, akkor a gyereknek újabb köhögési rohama lesz. Kérem, tegye meg! – mondta az ápolónő. Úgy lett, ahogy az anyuka mondta, és egy gyors orvosi vizit után belegyeztek, hogy az anyuka a gyerekágyban aludjon.

Máskor egy katonás modorú egyiptomi nővérke addig hadonászott körülöttem a vérnyomásmérővel, míg sikerült rám borítania a forró teát. Szerencsére az ijedtségen kívül nem esett más bajom, de ők nagy hűhót csaptak körülöttem. A főnővér rohant és tájékoztatott, hogy jogom van feljelentést tenni és kártérítést követelni a kellemetlenség miatt. Kiegyeztünk egy magánszobai ellátásban. Nagyon jól jártam.

Sok arab doktornővel találkoztam, és jó véleménnyel voltam róluk. Volt bennük valami hűvős tárgyilagosság és a páciensek emberi meltóságának maximális tisztelete. Rossz emlékem csak két katari doktornőről maradt, akik a betolakodók iránti ellenszenvüket nem is leplezve, alig törődtek a nem katari páciensükkel. Az ember jobban jár, ha elkerüli a helyi doktorokat – ez a véleményem alakult ki. A hivatalos statisztikák szerint a kormánykórházban 28% a helyi orvos és majdnem ugyanannyi az egyiptomi, kicsit kevesebb a palesztin doktor. Van még 14%-nyi indiai és sok más nemzetiségű is – egy magyar anyanyelvű doktornő is dolgozik itt. Néha előfordul, hogy Magyarországon tanult orvossal vagy gyógyszerésszel találkozik itt az ember, és ez nagyon kellemes meglepetés.

Nem mindegy azért, hogy ki vagy

Az ápolónők viselkedése már nem tetszett annyira. Nagyon sokszor megkérdik, hogy a férjem helyi ember-e, netán angol vagy amerikai. Először nem értettem, miért akarják ezt tudni, aztán rájöttem, hogy igazán akkor kap az ember magasszintű törődést, ha valamely fenti kategóriába tartozik. A férjem neve történetesen egy helyi milliomos nevéhez hasonlóan cseng, és legutóbbi egynapos kórházi tartózkodásomkor olyan ellátásban volt részem, hogy úgy éreztem magam, mintha egy ötcsillagos hotel vendége lennék.

Időnként komor dolgokkal is szembesül az ember. Amikor először jelentkeztem terhesen az ügyeleten, az adminisztráció alig akart az orvosok közelébe engedni, mert a nagy sietség miatt a házassági papírjaimat nem hoztam magammal. Nagyon csúnyán néztek rám az alkalmazottak, a nővérkék pedig magánnyomozással, keresztkérdések özönével próbálták kideríteni, hogy legális kapcsolatban élek-e a férjemmel. Amíg ő meg nem érkezett a házassági dokumentumokkal, nagyon megalazó érzés volt ott betegnek lenni.

A nyári nagy melegben alig talál az ember ráérő orvost az ügyeleten, mert a mentők szinte folyamatosan hozzák a hőségtől ájult munkásokat, akiknek kritikus állapota nem engedi, hogy az orvos egy nagyobb sebet összeöltsön valakin, aki viszonylag jól van. Nagyon forgalmas nap a péntek, az itteni pihenőnap, amikor is a helyi aranyifjak a homokdűnéken szórakoznak négykerék meghajtású járgányaikkal, és akrobatamutatványaik során gyakorta a lábukat vagy a nyakukat törik.

Az ember nem érti, hogy ebben az országban miért tiltott dolog a homeopátia, amikor az akupunktúra, az ájurvédikus gyógymódok mind engedélyezettek, és a katari egészségügyet a kormány bőkezűen támogatja. A katari egészségügy nagy változás előtt áll: szeretnék az egészet biztosítási alapokra helyezni, és ezzel csökkenteni a kormány kiadásait. Egy itt működő amerikai orvosi egyetem az idén bocsátotta útjára az első orvosait – reményeik szerint ez az egyetem hamarosan az orvosképzés központja lesz a térségben.

Alma Wad