Az angolszász és az indiai iskolákban hamarabb, az arab iskolákban később kezdtek a nebulók, csak úgy szeptember közepe táján.

Becsengettek, ám nem jut minden gyermek oktatáshoz. A gazdasági fellendülés következményeként az országba áramló külföldiek nem mindig találnak a pénztárcájuknak és igényeiknek megfelelő iskolát gyermekeiknek. Így sok gyerek marad ki a közösségekből és tanul otthon – azzal a tervvel, hogy majd a hazájukban levizsgáznak. Az otthon tanító anyák saját klubot is alapítottak már. Leginkább amerikai állampolgárok élnek ezzel a lehetőséggel.

Tandíj: a határ a csillagos ég

Bizony alaposan a zsebükbe kell nyúlniuk a szülőknek. A legolcsóbb iskolákban a tandíj egy évre 1500-2000 dollár, ami nem foglalja magában a közlekedés és a tanszerek költségeit. A drágább iskolák tandíja minimum évi 5000 dollár, és a határ a csillagos ég. Csak a katari gyerekeknek ingyenes az oktatás.

Egy magyar honfitársnőm például évi több mint tízezer dollárt költ három kamaszgyermeke iskoláztatására, alaposan megcsapolva a családi büdzsét. Egy másik magyar ismerősom pedig arról számol be, hogy ugyanabban az arab iskolában a fia tandíja majdnem kétszerese a lánya tandíjának. Az iskola vezetése azzal magyarázta a dolgot, hogy a férfi tanárok magasabb fizetést kérnek.

Krónikus tanárhiány

Sajnos a magas tandíj nem jelenti feltétlenül azt, hogy minőségi oktatáshoz jutnak a nebulók. Krónikus tanárhiány van. Kevés az angol anyanyelvű tanár, mivel az ország nem túl csábító, nehéz őket idecsalogatni és itt is tartani, hisz kevés a zöld terület, nehéz társaságot találni, és az emírségben nincs elfogadható tömegközlekedés. Leginkább az imént felsoroltakat hiányolják a képzett, gyakorlott pedagógusok.

Mi egy indiai iskola mellett döntöttünk 5 éve. Úgy gondoltuk, hogy hetedikes gyermekünk ott jár majd pár osztályt, aztán átíratjuk olyan iskolába, ahol nemzetközi érettségit szerezhet. Akit azonban India elbűvöl, azt többé nem ereszti. Gyermekünk nem volt hajlandó máshova átmenni – így itt, az indiai iskolában készül érettségit tenni, iszonyú követelményekkel birkózva –, miközben a megszerzendő papír nem sokat ér majd számára. Hacsak nem indiai egyetemre vagy főiskolára készül. Sok különbözeti vizsgát kell letennie, hogy felvételt nyerhessen valamelyik nem indiai felsőoktatási intézménybe.

Indiai iskola: még a hajgumi és a zokni színét is előírják

Az iskola kissé kopottas: a büfében csapatit és fűszeres teát árulnak. A tanárnők színes szárikban járnak, de a tanítványoknak kizárólag barna és vajszínű egyenruhában szabad megjelenniük. Még a hajgumi és a zokni színét is szigorúan előírják. Az iskolában a tanítás angolul folyik, de második és harmadik nyelvet is tanulni kell. Választható nyelvek: hindi, malajalam, kannada, tamil, francia és arab. A többségében India déli részéről származó szülők nagyra értékelik azt, hogy az iskola a hindin kívül más nyelveket is tanít – ami Indiában nem túl gyakori. A legtöbb gyermek az indiai Kerala államból származik, és malajalam az anyanyelve. Ezen állam arról nevezetes, hogy az olvasni tudók aránya épp olyan jó, mint Európában, és nagyon magas a diplomások száma is. De nagyon sok a tamil és más dravida anyanyelvű tanuló is. A lányok ezért leginkább angolul beszélgetnek egymással – mert másképp nem értenének szót. Az anyanyelv fontos dolog, bár nem minden itt született lány beszéli jól a sajátját. Egymástól nem azt kérdezik, „hova valósi vagy”, hanem hogy „mi az anyanyelved”.

Bár a tornaórákat eléggé elhanyagolják, a tananyagnak része az indiai néptánc és klasszikus tánc oktatása is. Ezt viszont nagyon komolyan veszik, és az iskola éves ünnepén nagyszerű előadásokkal kápráztatnak el bennünket, szülőket. Az énekóra sem kötelező tantárgy, csak szakkörszerű foglalatosság, de csodálatos kórus- és szólóénekeseket is hallhatunk az előadásokon. Néha úgy tűnik, hogy minden indiai született csalogány.

Az ének és a tánc bűnös dolog

Az ő színes, éneklős-táncolós, sokoldalú világuk éles kontrasztban áll a katariak fekete-fehér öltözetű, puritán látszatú világával. A iszlám wahhabita értelmezése szerint az ének és a tánc bűnös dolog, és vannak óvodák, ahol már az 5 éves gyermekeket a Korán magolásával próbálják magasabb szellemi szintre emelni.

Azért nem törnék pálcát egyértelműen az itteni arab iskolák felett: léteznek itt is népszerű helyek, ahol a modern pszichológia eredményein alapuló, játékos oktatásban bíznak. Igaz, ezek a drágább intézmények közé tartoznak. A kormány által fenntartott iskolákban pedig annyira csábító klubszobákat alakítottak ki a diákoknak, mindenféle szórakozási lehetőséggel, hogy sok tanuló be sem hajlandó menni az órákra.

Állami iskolák: osztályterem helyett biliárd a klubszobában

Elképedve hallgattam egy ismerősöm társalgását a fiával, aki bukásának okául azt jelölte meg, hogy az állami iskolában a tanárok nem kötik az ebet a karóhoz, azaz a diákot az osztályteremhez, s ha nem akarnak, akkor nem is kell bent ülniük – hanem a klubszobában biliárdozhatnak vagy az udvaron focizhatnak.

Az ország az első iskola megnyitása, vagyis 1952 óta nagy utat tett meg. Ma már amerikai csúcsegyetemek is működnek itt, ahol képzőművészetet, orvosi, műszaki tudományokat és politológiát oktatnak. A tandíj évi 30 ezer dollár (!). A nagylelkű katari állam saját fiainak-lányainak feltétel nélkül fizeti ezt a tandíjat, míg a nem katari diákoknak akkor, ha vállalják, hogy diplomájukat megszerezve négy évig dolgoznak majd az emírségben.

Doha, 2007. szeptember

Alma Wad