A magyar nagykövetség is helyet adott egy szerény kis Mikulás ünnepségnek, de mindez csak amolyan ünnepi előzetes volt, mert december 18-ától kezdve egyik ünnep a másikat érte. Katar nemzeti ünnepét követte a zarándoklat idejét jelző Eid, azaz ünnep – amikor a világ muszlimainak egy kis része elzarándokol Mekkába, ott lelki támaszt, megtisztulást keresvén. Mivel évente csak 2 millió embert képes a zarándoklat idejére befogadni a város, a muszlimok többsége saját országainak szokásai szerint, otthon ünnepel.

Ruhavásárlási lázban égnek

Igencsak világi formában folynak a nagy napok errefelé. Az ünnep előestéjén ruhavásárlási lázban égnek, mert az új ruha kötelező ilyenkor. A reggeli ima után gyerekcsapatok járnak a városban, hogy boldog ünnepeket kívánjanak. Ismerősök és rokonok rendszerint édességgel és pénzzel jutalmazzák ezt a gyermeki kedvességet.

Az asszonyok és lányok nem sütnek-főznek, hanem azon gondolkoznak, hogy melyik étteremben vagy hotelben ebédeljen együtt a nagy család, vagy esetleg elutazzanak-e Dubaiba, mert az mégis csak sikkesebb hely, mint Doha. Piknikezni sem utolsó dolog a tavaszias időben. Vannak családok, amelyek sátrat vernek a sivatagban egy hétre, és a természetben keresik a kikapcsolódást.
A tömeg azonban mindenütt garantált, akárhova megy is az ember ilyenkor.

Az idei Eid azért is különleges, mert időben egybeesik a karácsonnyal. Az iszlám kalendárium holdévben számol, így a napévhez képest az ünnepek vándorolnak, minden esztendőben 11 nappal előbb kezdődnek. Így szép lassan mindegyik évszakot eléri az ünnep. Ezzel magyarázható az is, hogy a Ramadán ideje lassan nyárra kerül át.

Ünnepek arab módra

A kereskedők nem is igen tudják, hogy melyik potenciális vásárlóréteget célozzák meg. Az ünnepi reklámokban egy fejkendős kislány kíván boldog ünnepeket – mellette egy Mikulás teszi ugyanezt.

Sok muszlim egy áruházi karácsonyfában a kereszténységgel való azonosulást látja – és hevesen ellenzi. Mások szerint a karácsonyfa csak szép dekoráció, ami tetszik a gyerekeknek, és nem jelenti azt, hogy Jézust Isten fiának tartanák. Egyébként ez a legnagyobb különbség a két vallás között.

Az itteni keresztényeknek csak kis része jött a nyugati világból. Nagyobb részükben arabok, indiaiak, filippinók, és nagyon sokféle felekezetből származnak – így sokan nem is decemberben ünneplik a karácsonyt.

Karácsonyi hangulat? Hát az itt nem jellemző – mivel a karácsony munkanap –, sőt gyermekemnek is iskolába kellett mennie. A tehetősebbek luxus hotelekbe látogatnak, ahol karácsonyi ínyenc fogásokból válogathatnak. A legjobb szállodák az ünnep előtt már jó előre közzéteszik a ételsort: a tenger biogyümölcsei, liba- és kacsamáj, borjújava, gesztenyés pulyka – és hangulatkeltőnek egy kisebb kórus, karácsonyi dalokkal.

Az óév búcsúztatásának, a beköszöntő új esztendő ünneplésének sincs hagyománya errefelé. Sem napévben, sem holdévben számolva. Ez is csak ötcsillagos hotelekre korlátozódik.

Ami engem illet, sokáig vadásztam a savanyú káposztára, hogy megszokott ünnepeinken illő menüt tudjak felszolgálni.

Doha, 2007. december

Alma Wad