A programozás ezen folyamatok célszerű kombinálását jelenti. Nem lepődhetünk meg ezen, hiszen egy kaliforniai pszichológus-matematikus és egy nyelvész kitalációja. Megfigyelték, hogy csinálják a zsenik, és azokat az idegi folyamatokat megpróbálhatjuk „eltanulni”.

Agyunk minden élményt, minden gondolatot valamilyen érzékszervi rendszerben jelenít meg: képben, hangban, érzésben, illetve ezek kombinációjában. Ezek a modalitások.

Nyelvi játék

Nézzük, mit jelent?
Sötét gondolat, fényes jövő, sziporkázó egyéniség, rózsaszín szemüveg, szürke kisegér, színes egyéniség. Itt színekkel fejezi ki agyunk, hogyan működik, hogyan látja az elvont dolgokat.

Távol tart magától, közeli kapcsolat. Agyunk itt a probléma milyenségét a távolsággal kódolja.

Óriási probléma, nagy nehézség, pitiáner ügy, felfújja az ügyet, Ez a tipikus „más szemében a szálkát is észreveszi, magáéban a gerendát sem látja”. Az agyi látásmód a problémamegoldásban itt a mérettel manipulál.

De agyunk operál az alakkal is: magas eszmefuttatás, szétfolyó beszélgetés; az élességgel: ködbe vesző emlék, feledés homálya, élesen emlékszem rá, tisztázzuk a dolgokat, homályos magyarázat; a hanggal: harsány színek, csendes megemlékezés; hőmérséklet-érzettel: meleg szavak, meleg szívű, hideg szépség; ízekkel: édes ifjúság, keserű valóság. Ezek a szubmodalitások.

Változtassuk meg a programot

Agyunk szó szerint a szubmodalitások segítségével csoportosítja, kódolja élményeinket. A szubmodalitást változtató eljárásokkal közvetlenül változtathatjuk meg magát a programot, azt, ahogyan gondolkozunk és reagálunk az eseményekre, amelyeket átéltünk.

Agyunk egyetlen esetből is képes egy életre beprogramozni valamit, amitől aztán nem tudunk megszabadulni, illetve ha megismertük működését, akkor az NLP-vel ugyanolyan gyorsan át is tudjuk programozni magunkat. Nem véletlen a számítógépes hasonlat. Ott is a gép azt csinálja, amit programoztunk neki, és nem azt, amit szerettünk volna, hogy csináljon. Ha utasításunkat a megfelelő formában közöljük vele, akkor annak megfelelően fog működni.
Nézzük meg, mit csinálhatunk élményeinkkel.

Fényerő szubmodalitás

Idézz fel egy nagyon kellemes múltbeli élményt, talán valami olyasmit, amire már régen nem gondoltál. Emlékezetben utazz vissza abba az időbe, és közben ügyelj, hogy azt lásd, amit akkor láttál, amikor az eredeti esemény történt. Ezután módosítsd a kép fényességét, és figyeld meg, hogyan változik meg ettől az érzésed. Fokozatosan fényesítsd, majd fokozatosan halványítsd el, hogy a végén már alig lásd. Azután fényesítsd fel ismét. Figyeld meg, az érzéseid változását.

Most képzelj el egy kellemetlen emléket. Valami olyasmit, ami időnként eszedbe jut, és rossz érzést okoz. Halványítsd el a képet még jobban. Ha eléggé lecsavarod a fényességet, nem zavar többé. Ezekben az esetekben a fényesség szubmodalitással dolgoztunk. Mindenki megfigyelheti, hogy a saját agya hogyan reagál a fényességi viszonyokhoz. Általában a fényesség erősíti az érzéseket (a rosszat és a jót is), a halványítás gyengíti. (Kivétel: naplemente, hajnalhasadás, gyertyafény.)

Temesvári Gabriella
temesvarigabi@invitel.hu

A cikkből a továbbiakban kiderül, hogyan használhatjuk például a képméretet, a mozgást, mozgatást vagy a zenét agyunk átprogramozására. A folytatáshoz kattintson ide.

(Forrás: a szerző honlapja.)