Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2021. okt. 26. (ke) – Dömötör,Amanda,Armand
Test-lélek-szellem

Túlérzékenység: áldás vagy átok?
Tesztelje, hogy Ön túlérzékeny-e!

A túlérzékeny (hiperszenzitív) embert úgy is jellemezhetnénk, mint aki allergiás az életre. Az ilyen személy (HSP) számára egy átlagos nap túlzottan megterhelő, fárasztó lehet. Még a legenyhébb hatások is, amelyek másokat meg sem érintenek, számára túl erősek lehetnek.

2/1. oldal

Minden olyan energia, amely kapcsolatban áll az érzékszervekkel (az érintéssel, a hangokkal, az illattal, a fénnyel stb.), túl gyorsan, túl mélyen hat a hiperszenzitív ember szervezetére. Ennek következtében az ilyen ember mentálisan zavart állapotba kerülhet, érzelmileg túlságosan feszült helyzetbe juthat, és ezzel együtt fizikai, testi értelemben is kényelmetlenül, kellemetlenül érezheti magát.

A túlérzékenység gyakran együtt jár azzal, hogy az ilyen emberek magasabb szinten képesek tudatosítani dolgokat, és az intuíciójuk is fejlettebb. Empátiás képességük magas szintű, ami egyidejűleg előny és hátrány is lehet számukra.

Minden ötödik ember ilyen?

A kérdés szakértői, Jim és Amy Hallowes véleménye szerint a túlérzékeny emberek a teljes lakosság 15-20%-át teszik ki. Az ilyen személyeket gyakran ultraszenzitív vagy szuperszenzitív embereknek is hívják, környezetük esetleg túl ingerlékenynek vagy túlságosan könnyen felingerelhetőnek tartja őket.

Az ilyen személyek idegrendszere különbözik az átlagtól. Sokkal érzékenyebbek a körülöttük található finom részletekre, ami persze előnyös és hátrányos is lehet számukra. Mivel a bejövő információt nagyon mély szinten dolgozzák fel, és mélyről is reagálnak rá, gyakran előfordul, hogy túlságosan a szívükre, lelkükre vesznek valamit, emiatt hátrányba kerülnek a kevésbé érzékeny emberekkel szemben.

A hiperszenzivitás tulajdonképpen egyfajta örökletes jellemvonás vagy jellegzetesség. Erről is ír dr. Elaine Aron a könyvében, amely nagy siker volt Nyugaton. A mű címe szabad fordításban: A túlérzékeny személy: hogyan boldoguljunk abban a világban, amely valósággal eláraszt bennünket (The Highly Sensitive Person: How to Thrive When the World Overwhelms You).

A kérdés egy másik avatott ismerője, Sylvia Brallier szerint kétélű kardként is jellemezhető az ilyen túlérzékeny emberek állapota. De honnan tudhatjuk, hogy közéjük tartozunk-e? A cikkünk végén található tesztre válaszolva kideríthetik ezt. Lássuk csak, milyen főbb jellemzői vannak a túlérzékeny embernek:

Képes-e Ön megérezni azt, amit Ön körül mások éreznek? Érzékenyen fogadja-e a környezetéből jövő jelzéseket? Ha valakire ráteszi a kezét, akkor szinte azonnal tudja, hogy milyen módon segíthet az illetőnek? Ha ezekre a kérdésekre igennel válaszolt, akkor Ön valószínűleg empátiás tulajdonságokkal büszkélkedhet.

Előnyök és hátrányok

Akinek ilyen fejlett az empátiája, az egyszerre számíthat előnyökre és hátrányokra is. Egyfelől képessé válik arra, hogy pontosan megérezze, mit kell tennie azért, hogy a társaságában lévő másik személy jobban érezze magát. Másfelől könnyű abba a tévedésbe esnie, hogy mivel mások kedvét keresi, önmaga hátrányba kerülhet. Az érintettek ily módon mások igényeinek a kielégítését mindig előtérbe helyezik a sajátjaikkal szemben, tehát hátrányba kerülnek. Az ilyen ember könnyedén hozzáfér ugyan ahhoz az információhoz, amely a körülötte lévő emberekből szinte sugárzik feléje, ugyanakkor gyakran nehezen jön rá arra, hogy saját magának mire van szüksége.

Egyes emberek szeretnék megtanulni, hogyan fejleszthetnék ki magukban ezeket az empátiás képességeket, mások viszont azt szeretnék elérni, hogy ennek a képességnek a jó oldalai megmaradjanak, miközben a belőle adódó nehézségekkel is képesek megbirkózni.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!

Hozzászólások
#9 cornelia2 2009-10-04 11:33:33
 
Ez nagyon tanácsos volt számomra. Köszönöm :)
#8 Nilana 2009-09-24 09:28:55
 
Sziasztok! A fenti cikk igen jó összefoglalása annak, hogy milyen is a túlérzékeny ember. Ezzel nincs is problémám, de nem szól arról, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik igen erős jellemmel bírnak, jó pozícióban állnak és a külvilág felé ridegséget árasztanak, ezzel sugalva, hogy őket igenis kemény fából faragtak. Véleményem szerint éppen ők sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint ti, akik képesek vagytok egy csodálatos dologra, azaz képesek vagytok átérezni a világ mozgató rugóját, az érzelmeket. Az erős jellemű ember nem képes átadni lelki világát, vagy csak nagyon nehezen, egy burkot épít maga köré, és azt hiszi, ha már nagyon elszaladt vele a ló, hogy jöhet pl. egy antidepresszáns, ami mindenre megoldás. De vajon meddig segít az? Addig, amíg szedi, ugyanis, ha nem változtat önmagán, akkor marad minden a régi. Ez pedig csak elgondolkodás kérdése. Ha tudom a választ, hogy miért nem jó, akkor már csak változtatni kell, de pl. nem gyógyszer segítségével.
Azok, akik túlérzékenyeknek érzik magukat, valóban ők a legjobb gyógyítók, lelki gyógyítók. Az átlag ember nem gondol bele abba, hogy mivel az ember alig használja az agyának kb. 10%-át, hogy mit rejt a fennmaradó 90%, hogy mire is képes az agy. Mi az, ami ennyire érzékennyé tesz a külvilág felé, mi az, amiért ennyire át tudja érezni mások problémáját, fájdalmát és örömét. Na ez az! Ezt valóban jó lenne tudni, de számunkra marad az, hogy tudjuk magunkról, hogy jó segíteni másokon és ez valahol az agyunk további pár %-ában rejlik. Egy példa arra, hogy, hogyan is „védekezik” a külvilág ellen egy erős jellemű, ridegséget mutató ember és egy, szinte mindenki fájdalmát átérző ember. Azok az emberek, akik kevesebb empátiát mutatnak társaik felé nem is tudják igazán saját helyzetüket megérteni. Például jó szakemberek a munkájuk terén, éppen ezért még jobban hajtják magukat, és csak azt érzik, hogy a stresszesek, de odáig általában már csak a legvégső soron jutnak el, hogy beszéljenek problémájukról, holott ez ugyanolyan beszélgetés egy jó beszélgető partnerrel, mint egy munkahelyi meeting, csak más közegben, és más témáról, más emberrel. A lényeg, hogy viszont tudni kell megnyílni és kell valaki, aki meghallgatja őket és elmondja véleményét, hogy ő, hogyan is látja, persze csak, ha szükséges. Már maga az, hogy egy ilyen ember megnyílik és beszél problémáiról, valamint, hogy te meghallgatod már ez önmagában „gyógyítást” jelent. És itt jön be a képbe az empatikus ember, aki azzal, hogy meghallgatod, át is éled a problémáját, ezzel megérted őt, ami egy kis segítségnyújtás a részedről. Nem szabad viszont át is venni, mivel mindenkinek magának kell megtanulnia, hogy hogyan is kezelje a saját kis „lelki helyzetét”. Azaz, mindkét ember típusnak meg kell találnia azt a dolgot, amivel ő maga egyensúlyban tudja tartani a lelki és a fizikai egyensúlyát. Hogy mi lehet ez? Például találkoztam olyan emberrel, aki nem szeretett a problémáiról beszélni, depressziós volt, de mégis eljutottunk odáig, hogy megnyílt egy szinten és kiderült, hogy igenis van olyan dolog, amit nagyon szeretne, csak éppen még nem valósított meg. Nos, miután megtette, sokkal jobban érezte magát. Megtalálta azt a dolgot, amivel a lelki és a fizikai egyensúlyát karban tudja tartani. A másik tipikus eset önmagam. Szinte nincs olyan ember, akivel ne tudnék szót érteni, csupán csak meg kell nekik mutatni, hogy beszélni önmagukról nem rossz dolog, hisz segíteni csak így tudnak önmagukon. Számtalan ismerősöm és barátom van, akik véleménye alapján már csak az jól esik neki, hogy beszélgethet a problémáiról. Érdekes, de ilyenkor éppen nem én vagyok az a személy, aki tanácsot ad nekik, hanem önmaguk jönnek rá, hogy mit is kellene változtatni, és meg is érkeztünk mondanivalóm végéhez. Összegezve, mindkét típusú embernek ugyanaz a problémája, nem tudja kezelni a lelkében dúló érzelmeket, noha nagyon is érzi, hogy mi a probléma, de megáll a probléma kapujában és nem próbál meg ellene tenni. A lényeg, hogy ha tudjuk mi a gond, akkor tegyünk ellen. Ha még nem, akkor legalább beszéljünk róla barátunknak, lelki társunknak, hogy elő tudja hozni belőlünk a probléma gyökerét. A túlérzékeny típusú ember se feledkezzen meg arról, hogy az ő problémája mások problémája így azt nem az ő felelőssége megoldani, de erről ő is beszélhet másoknak. A túlérzékenység nem rossz, csak nem szabad mindent a lelkünkre venni, szelektáljunk!!!
#7 cornelia2 2009-08-30 18:26:54
 
Sziasztok! Én nem rég jöttem rá hogy túlérzékeny vagyok, mondjuk valahol gondoltam hogy ez a problémám.Tanácsot szeretnék kérni, mert úgy érzem orvoshoz kéne fordulnom, mert elég sokat sírok és mindent a lelkemre veszek. Bánt ha nem tudok valakin segíteni. Viszont elég nagy szám van és szeretek a középpontba lenni. A legnagyobb problémám mégis az, hogy nem tudom a dolgokat elengedni vagy egy adott szakaszt lezárni. Nem bírom elengedni pl a cicámat aki egy éve halt meg vagy az egyik barátnőmet aki már 4 éve. Mit tegyek? Kérlek írjatok valamit!!
#6 klarix 2008-02-21 20:51:13
 
Való igaz, hogy minden ember lehet "túlérzékeny" - de ha valaki túl sok jóindulatot mutat mások bajai iránt - az eredmény nagyon lehangoló: kihasználják a végletekig - így a normális empátiával megáldott ember - idővel - burkot épít maga körül - kerülve ezzel, hogy mások bajain segítsen bármikor, bármennyire szeretne. Saját tapasztlatom, hogy egyszerűen "hülyének" nézik a túl segítőkész embert. A meghallgatás még elmegy, de a segítséget már csak módjával érdemes megtenni, mégha hirtelen úgy tűnik ezzel minden rendbe jönne a másik ember kis világában. Itt jobb lenne ha a segítséget váró ember magába szállna (kicsit) és tudná azt: "segíts magadon és az Isten is megsegít"!!
Ez nem vonatkozik gyász esetére.
#5 szerkeszto 2008-02-12 08:36:30
 
Kedves Hozzászólók!

Igyekszünk szakembert találni, aki a tanácsait cikkben foglalná össze a Natúrsziget látogatói számára. Ígérem, hogy a témára visszatérünk, addig a türelmüket kérjük.

Kürti Gábor főszerkesztő
www.natursziget.com
#4 austin 2008-02-09 21:17:45
 
nekem 10-bol 7 valasz volt igen,s sajna elkell fogadnom elonyet s hatranyat.Engem kifejezetten taszitanak az empatia nelkuli emberek,szamomra hidegek erzeketlenek,bar ok sokkal inkabb atlendulnek
nehezsegeken mint mi.Ezzel megkell tanulnunk egyutt elni.Ez egy termeszet,s nem betegseg,mint a hozzaszoloknal olvasom.
#3 Ujváryné Éva 2008-02-07 15:54:18
 
Nekem is a tesztem 10-ből 10! De én ettől nagyon szenvedek, mert mindenki más fájdalmát,problémáját....stb.átérzem, átveszem.Sőt az emberek idegességét is megérzem, és sajnos az is "rámjön" szinte égek,remegek tőlük. Ilyenkor sajnos az enyém is egyenes arányban nő. Pedig nem akarom. Az én saját,családi, stb. igen komoly gondjaimat képtelen vagyok megoldani, pedig majd "belegebedek". Ki tudja megmondani,hogy ezt hogy tudnám kezelni,ill. magam és mások javára fordítani???? (jogázom,meditálok,agykontrollozok,imádkozom minden nap). Köszönöm, ha valaki jó tanácsot tudna adni!!!!!! (főleg az ezoterikában - annak minden ága érdekel - hiszek)
#2 Manka14 2008-02-07 09:50:24
 
Csatlakoznék az előttem szólóhoz! Van valakinek ötlete, hogyan tudnánk magunkon segíteni? A tesztem 10-ből 10. A cikk elolvasása döbbentett rá, hogy a saját problémáim miből erednek.
#1 illike 2008-02-06 21:00:05
 
Ki tudja mi a jó a túlérzékenységre?Mi az orvoslása? Örülnék, ha vki megírná !
Köszönöm!

Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com