Változást, igazi másodfokú változást akkor tudnánk elérni, ha a nőiség és az anyaság szentsége újra a köztudat részévé válna. Ha a nő el tudná fogadni nőiségét, anyaságát, ha bízna önmagában és teste ősi bölcsességében, meg tudná tapasztalni isteni voltát, a teremtésre való képességet. Ha megérezné azt a földöntúli erőt, amely által képes a fájdalomba belemerülni és ráhagyatkozni. Ha újra értékké válna nőnek és anyának lenni, akkor a nők feltétlen örömmel és szeretettel tudnák várni gyermekük érkezését. És ha ez a határtalan boldogság és szeretet hatja át szívüket szülés közben is, akkor a fájdalom át tud változni erőfeszítéssé, kemény munkává, melyet örömmel vállalnak gyermekük érdekében. Hiszen a fájdalomcsillapításra irányuló elvetélt próbálkozások csak felerősítik a megoldandó problémát, mert az elsőfokú változás szintjén működnek. Hiába alapulnak a józan ész talaján, a szülés rendszere mégsem változik.

Hinni a testünkben, elengedni a félelmeket

Az átalakítás azt jelenti, hogy megváltoztatjuk azt az érzelmi vagy konceptuális keretet, amelyben egy helyzetet felfog valaki. Az átalakítás eredményeként a helyzethez rendelt jelentés változik meg. Ha a paradox intenció elmélete szerint nem elkerülni akarjuk a fájdalmat (ami eleve elkerülhetetlen), hanem éppen a fájdalomra koncentrálunk és belemerülünk minél mélyebben, akkor hatékonyan tudjuk felhasználni azokat a lehetőségeket, melyek ebben az élményben rejlenek. A helyzetet nem tudjuk megváltoztatni, csakis magunkat, vagyis a hozzáállásunkat. Ha harcolunk a fájdalom ellen, azzal csak felerősödik az izomfeszülés, ezáltal a szülést lassítjuk és így tulajdonképpen a gyermekünk ellen harcolunk.

Viszont ha jó dzsúdós módjára elfogadjuk a méhizomzat lökését, ellazulva alkalmazkodunk hozzá, és vele együttműködünk, csodálatos tapasztalássá válik a szülés. Ha hiszünk a testünkben, elengedjük félelmeinket és átadjuk magunkat a fájdalomnak, abban a pillanatban képesek leszünk a lehetetlenre, és csodákat viszünk véghez.

Ehhez pedig a halállal kell szembenézni. Minden fájdalomban benne van a halálfélelem, de a szülésnél ez különösen igaz. Ahhoz, hogy egy gyermek megszülethessen, az anyának áldozatot kell hoznia. A szülés alatt meg kell halnia a régi minőségnek, fel kell áldozni régi életünket ahhoz, hogy egy újat teremthessünk. Akkor, amikor erre képesek leszünk és elfogadjuk a halált is, olyan misztikus állapotba kerülünk, melynek jutalma az élet lesz, melyet mi adunk gyermekünknek.

Bálint Éva
pszichológus
Tel: 30/6888-367
E-mail: evabalint@t-online.hu
Web: www.eletjatek.hu