Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2024. márc. 3. (va) – Kornélia,Nelli
Életmód

Bálint Éva:

A szülés csodája, a nőiség misztériuma

A legelső és legmélyebb tudást a lélekről gyermekeim születése és nevelése során szereztem, szerzem. Számomra születésük meghatározó esemény volt, amellett, hogy életem legnagyobb misztikus élményeit élhettem meg háromszor is. Az élet hatalmas csodáját tapasztaltam meg.

3/2. oldal

A szülés sokaknál valóban fájdalommal jár, szinte csak a fájdalom mértékének megítélésében, illetve megélésében vannak különbségek. Ezért az orvostársadalom minden lehetséges eszközzel megpróbálja ezt a fájdalmat csökkenteni. A legelterjedtebb az epidurális érzéstelenítés, melynek számos káros fiziológiai és pszichés mellékhatása van. Ráadásul ez sem csökkenti minden esetben a fájdalom szubjektív átélésének mértékét.

Valamivel kíméletesebbek a gyógyszer nélküli fájdalomcsillapító eljárások, melyek közül a hipnózis tűnik a leghatékonyabbnak. Mivel a szülés alatt a nő spontán módosult tudatállapotba kerül (természetesen, ha erre a körülmények lehetőséget adnak), fokozottan érvényesül a szuggesztiók hatása. Ezért érdemes odafigyelni, hogy ezek pozitív irányba befolyásolják a szülés folyamatát és segítsék az anyákat. A hipnoterápiában arra koncentrálnak, hogy a félelem és a fájdalom közötti pozitív visszacsatolást megszakítsák a feszültséget megszüntető szuggesztiók alkalmazásával.

Transzperszonális élmény, beavatás nélkül

Csakhogy ugyanúgy, ahogyan az összes szülésfelkészítő tanfolyam, a hipnózisos előkészítés is a pszichoprofilaktikus szemléletmódnak megfelelően a fájdalomra és a félelemre koncentrál. Míg a fájdalommentességet hangsúlyozzák, figyelmen kívül hagyják a szülés transzperszonális jelentőségét. Azt a kikerülhetetlen tényt, hogy a szülés olyan csúcsélmény, melyben túlléphetjük az idő és a tér korlátait. A szülés alatt olyan spirituális dimenzióba kerülhetünk, ahol minden nő megélheti a világmindenséggel való egységet, az én kiteljesedését. Olyan extázis élményben lehet részünk, amely kivételes lehetőség a nagyobb szellemi és lelki teljesség eléréséhez, az önmegvalósításhoz, ezáltal a személyiség fejlődéséhez. Ilyen értelemben a szülés egy hatalmas spirituális orgazmus lehetőségét rejti magában.

Sajnos kultúránkból hiányoznak a beavatási szertartások. Beavatások nélkül pedig nehéz felkészülni a női szerepekre, az anyaságra. Így érthető, hogy sokan lelkileg éretlen kislányként válnak biológiai értelemben anyává, ezért elképzelhetetlennek tartják a szülésre való képességüket is. Úgy tűnik, társadalmunk mindent megtesz azért, hogy elvegye az utolsó lehetőséget is a beavatódásra, amit a háborítatlan szülés ad. Hiszen az érzéstelenítések, a császármetszések mind attól fosztják meg a nőt, hogy a természetes szülés szent szertartásának átélésében tudjon szerepet váltani, és Anyává érni.

Kisebb értékű anyaság?

De hogyan is akarhatnának a nők anyává válni, mikor civilizációnkban kisebb értékű az anyaság, mint valaha is volt. A nők értéktelennek, másodrendűnek érzik magukat, és elfogadják kitaszított szerepüket. Elhiszik, hogy nem képesek saját erőből gyermeket a világra hozni, elveszítették kapcsolatukat az ősforrással, az ösztönös tudással. Pedig régen az ősi vallások alapja az életadó nő eszméje volt. A gyermekszülést misztikusnak és hatalmasnak tekintették. A nőt szentté, istenivé avatta az a képessége, hogy életet tud a világra hozni.

Kapcsolódó cikkek:
A szerző egyéb cikkei:
Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!

Hozzászólások
#3 gepkatalin 2008-04-19 21:51:54
 
Kedves Bálint Éva!Azonosultam a cikkében leírtakkal, most született a harmadik kisfiam. A legnagyobb örömforrás számomra az anyaság. A szülés eufórikus élmény volt mindhárom esetben, nosztalgiával gondolok rá vissza.
Ádvent időszakában, a várandósság vége felé éreztem félelmet. Erős félelmet. Olvastam valamit, ami sokat segített. " Az óceánt nem tudjuk uralni, de megtanulhatunk kiválóan szörfözni a hátán..." Valahogy így szólt...igen, át kell ölelni a félelmeinket, szeretni magunkban ezt is, mint a kisgyermekeket. Csodálatos élményeket Mindenkinek...és köszönöm a megerősítést: Kata
#2 kerie 2008-04-17 17:06:04
 
Kedves Bálint Éva!Örömmel olvastam a cikket,egészen a végéig.Mi az első gyermekünket várjuk,és már mindennaposak vagyunk.Sokszor érzek félelem félét,de ugyanakkor azt gondolom,hogy erősnek kell lennem,hiszen a gyermekemnek segítek,szüksége van rám,nem lehetek gyenge..stb.Ugye még nem tudom,hogy miféle ez a fájdalom,de a cikk végén,a "halálhoz" való hasonlítása az átélt fájdalomnak,élményeknek,nem segített...sőt!!!Erika
#1 Brodbeck 2008-04-16 16:21:47
 
Kedves Balint Eva. örömmel olvastam a cikket sajnos kevesen vannak akik ugy gondolkodnak a szülesröl hogy ez egy termeszetes folyamat termeszetes uton kell lezajlania. a legszebb dolog a kilenc gyönyörü honap utan hogy vegre kezembe tarthatom a varva vart gyermekemet. Szerintem mert ez is agyi folyamat valammennyire tudjuk befolyasolni(ha eleve ugy allok hozza hogy ez gyorsan fog menni es kibirhato hisz elöttünk mennyi nö mar atelte ugyenezt akkor biztosan örömmel es könyebben fog lezajlani a szüles. Nekem a szülesem farfekveses volt gth komplikalt megis azt tudom mondani nem felni kell hanem valoban pozitvan atelni. Jo lenne ha a leendö kismamak minel több pozitiv velemenyt hallananak . Üdvözlettel B.Maria

Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com