Támadnak a gombák

A betegségek kutatásával foglalkozó szakemberek az emberi fertőzéseket okozó gombákat négy fő csoportba sorolhatják. A dermatofitonok (bőrnövények) csoportjába azok a mikroszkopikus gombák tartoznak, amelyek főleg a hajas fejbőrt támadják meg. Egy Párizsban élő magyar, Gruby Dávid volt az első, aki először leírta ezt a fertőzésfajtát. A dermatofitonok a fejbőr mellett, a szőrzetben és a köröm szaruanyagában is élősködnek, azok anyagát bontják. A körömgomba ma már szinte népbetegségnek számít. Az európai statisztikák szerint a lakosság 8-12 százaléka érintett e betegségben. Magyarországon hasonló lehet a helyzet.

A sarjadzó gombák, amelyek folyékony közegben is képesek élni, a száj és a hüvely nyálkahártyáján is megtalálhatók, ám nem mindig okoznak tüneteket. Támadásba akkor lendülnek, ha a szervezetet legyengíti valamilyen tartós vírusfertőzés vagy antibiotikumos kezelés. Ilyenkor megjelennek a gombás betegség tünetei.

A harmadik csoportba a penészgombák tartoznak, ezeknek bizonyos fajai körömgombásodást, míg mások a belső szervek (pl. tüdő) gombabetegségeit okozzák. Olyan gombafajok is ismeretesek, amelyek az arcüregből az agy felé terjednek, s ott olyan fertőzést okoznak, amely egy-két nap alatt halált is előidézhet.

A magyar lakosságot kevésbé fenyegető gombafajták a dimorf (kétféle alakú) gombák, amelyek viszonylag magas hőmérsékleten (37 Celsius-fok felett), illetve az emberi test belső hőfokán (37 Celsius-fokon) szaporodnak, és a belső szerveket betegítik meg. E gombacsoport fajai főleg Észak-Amerika déli részétől Közép-Amerikán át Dél-Amerika északi részéig, valamint Afrikában terjedtek el. Nem kizárt azonban, hogy a klímaváltozás miatt előálló magasabb hőmérséklet, a növekvő turizmus miatt nálunk is elterjedhet. Néhány ilyen esetet már Magyarországon is regisztráltak.

Szigorú diéta a gyógyuláshoz

A gombafajták valamelyike (esetleg többféle is) becslések szerint legalább az emberiség egynegyedét megtámadta. A fertőzést – egymástól eltérő, változatos tünetei (bőrfertőzés, szájpenész, hüvely- és nyelőcső-gombásodás, belső szervek gombás gyulladása stb.) miatt – viszonylag nehéz diagnosztizálni, továbbá a gyógyulás is hosszadalmas. Tóthné Bokros Enikő dietetikus szerint a gombák működéséhez és szaporodásához feltétlenül szükség van a szőlőcukorban gazdag környezetre, annak hiányában elpusztulnak. Ezért szükséges a cukormentes táplálkozás. A sikeres javuláshoz az étrendből átmenetileg ki kell iktatni a szénhidrátokat, illetve az élesztőtartalmú ételeket.

A cukormentes diéta négy hétre szól. Kezdetként az étrendből kiiktatandó mindenféle édesség (cukor, keksz, méz, lekvár, szörp, mogyorókrém, édes gyümölcsök). Ha a diéta 1-es fázisa nem hoz kellő eredményt, a második héten elhagyandó minden gyümölcs (kivéve citromlé), valamint a fehér lisztből készült termékek, a sajtok és más érlelt vagy erjesztett élelmiszerek. Bátran ehetők viszont a párolt zöldségek, nyers saláták, különféle húsok, tojás, hagymafélék és spenót. A harmadik hét elejétől (akkor is, ha nincs látványos javulás) fokozatosan, kis mennyiségben ehetők savanykás gyümölcsök.

Tilos az élesztő!

A harmadik héten minden élesztőtartalmú élelmiszer és ital mellőzendő (sör, bor, levespor, húskivonat, kenyér, kelt tészta, tömény szesz, joghurt, kefir, tejföl, sajt, aszalt gyümölcsök, szárított zöldség, savanyúság, szójaszósz, tofu, túlérett gyümölcs, lekvár). Fogyasztható teljes kiőrlésű kenyér, rizs, szója- és kukoricalisztből készült étel, hámozott gyümölcs. A negyedik héten az étrendből kiiktatandó minden lisztes étel, a bab és a többi hüvelyes.

A krónikus csalánkiütés kezelésénél is alkalmaznak cukormentes diétát.

A cukormentes diéta mellett természetes hatóanyagok is segíthetik a gombafertőzések leküzdését. Ilyenek például: a fokhagyma kúra, az Aloe vera-, a grapefruit-, a teafa- és az olajfalevél-kivonatok, a lenmag, az oregano, a ricinusolaj, valamint a Cayenne-paprika.

Különösen a fogyókúrázók és a diabéteszesek cukormentes diétáját segíthetik azok az édesítőszerek, amelyek természetes alapanyagokból (pl. csicsóka) készülnek. Noha ártó hatásukra nincs egyértelműen elfogadott tudományos bizonyíték, a szintetikus alapú édesítők (elsősorban az aszpartám) fogyasztása lehetőleg kerülendő.

(lóránth)