A vezetékes víz Magyarországon közepesen kemény, néhol nagyon kemény. Anélkül, hogy biokémiai mélységekbe merülnénk, tisztázzuk, hogy létezik változó és állandó vízkeménység, ez együttesen adja a vízre jellemző össz-keménységet, ami szintén mérhető.

Ha a víz keménységéről beszélünk, általában az össz-keménységre gondolunk. Ezt a jellemzőt keménységi fokokban adják meg. Többféle skála létezik, de többnyire a német keménységi skálát használják.

1 német keménységi fok azt jelenti, hogy az adott víz 100 cm³-ében 1 mg CaO vagy 1 mg CaCO₃-mal egyenértékű Ca- és Mg-só van oldott állapotban. Honnan tudhatjuk, hogy kemény-e a víz? Ez fontos információ, hiszen a kemény vízben nem lehet mosni. A nemionos tenzidek kivételével a legtöbb alkalmazott mosóaktív anyag érzékeny a víz keménységére. Sok természetes víz és az esővíz is lágy, ezekkel közismerten jól lehet mosni.

Bizonyos mosószeres dobozokon vízkeménységi térkép található. Ezek a térképek azonban nehezen használhatók, és a tapasztalatok szerint kevéssé megbízhatók. Jobban járunk, ha a vízművekhez fordulunk, tőlük megtudható az adott lakóhely vizének keménysége. A budapesti adatok kerületenként is eltérőek lehetnek.

Ha a szappan túrósodik

Szappannal egyszerűen ellenőrizhető a vízkeménység: esővízben vagy desztillált vízben a szappan átlátszó oldatot ad. Ha oldott mész van a vízben, akkor a szappan hatására túrószerű mész-szappan csapódik ki. Minél fehérebb az oldat, annál keményebb a víz. Ha van kedvünk kémikust játszani, a víz keménységét pontosabban is meghatározhatjuk keménységmérő tesztcsíkokkal.

Ahogy a mosógép dobjába bekerül a víz, több módon „beletesszük” a szervezetünkbe is. Iszunk csapvizet és egyre több ásványvizet. A nagy ásványianyag-tartalmú ásványvizek révén – főként a szénsavval dúsítottakkal – tekintélyes mennyiségű kalciumot és magnéziumot viszünk be a szervezetünkbe. Aztán a szén-dioxid egy része eltávozik a szervezetünkből, csökken a folyadék azon képessége, hogy a meszet oldatban tartsa, így annak egy része lerakódik a szervezetben. Leülepedik a vesében, a hajszálerekben, de még a szem üvegtestében is képes lerakódni.

Összefüggés van/lehet tehát a vesekő és a vízkeménység között. A Térinformatikai Magazin – igaz, még 2003-ban, de azóta ugyan mennyit változott volna a helyzet? – érdekes felmérést közölt a vesekövesség és a vízkeménység összefüggéséről. A cikk annak a vizsgálatnak az eredményeit mutatta be, amelyet az Országos Közegészségügyi Központ Országos Környezet-egészségügyi Intézetében kifejlesztett térinformatikai módszerrel végeztek. A szerzők a vesekőbetegség kórházi fekvőbeteg-ellátási eseményein elemezték az elhalálozás területi eloszlását. Emellé társították az ÁNTSZ településszintű vezetékes ivóvíz-adatbázisának adatait, amelyek a vízkeménységre vonatkoztak. Ennek alapján láthatóvá vált a vesekőbetegség területi halmozódásának összefüggése.

Kemény víztől vesekő?

A szerzők tanulmányozták a vesekőbetegség miatti elhalálozás országos átlagtól való eltéréseit, majd a vesekövesség egyik rizikófaktorait – a vezetékes ivóvíz vízkeménységi adatait –, súlyozottan átlagolták a körzetbe eső mérési pontok adataiból, a körzethez tartozó lakosság szerint. Végül statisztikai módszerekkel összehasonlították a vesekövesség kialakulására „kedvező” és „kedvezőtlen” régióit a vízkeménység alacsony és magas koncentrációjú régióival.