Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2024. márc. 29. (pé) – Auguszta
Nagyvilág

Vég Erzsébet:

Néphitek és legendák Márton napján

Márton napjáról a legtöbben azt tudjuk, hogy ilyenkor libahúst szokás enni. Mennyivel gazdagabb azonban ennél a néphit! A régiek hagyományai szerint ilyenkor kóstolták meg először az újbort, időt jósoltak lúdcsontból, és ez volt a „kisfarsang”, a bálok, lakomák ideje.

Felénk nemigen volt szokás Márton napját megünnepelni. Csak néhány éve hallok erről az eseményről, pedig magyar vonatkozása is van. Elsőként egy Waldorf iskolában találkoztam vele, amikor éppen hospitálni jártam. Ott hallottam először a ludakról meg Szent Mártonról. A gyerekek lelkesen készültek az ünneplésre.

Lássuk, milyen hagyományokat is elevenítünk fel ezen a napon, amely a középkorban az egyik legnépszerűbb ünnep volt, manapság pedig a libafogyasztás éli reneszánszát. (Háziasszonyoknak: ha követni szeretnénk a hagyományokat, az a legjobb, ha november 11-én, 11 óra 11 perckor tálaljuk a friss libasültet!)

A Márton-napot mind a népi kultúra, mind a keresztény kalendárium jeles napként tartotta számon. Az előbbiben gazdasági határnapnak számított, hiszen a félszilajon (a tavasztól őszig legeltetett, télen pedig istállóban tartott) állatok beterelésének hagyományos időpontja volt. Ilyenkor a pásztorok – kezükben vesszővel – végigjárták az állatok gazdáinak házait, köszöntőt mondtak, amiért általában ajándékokat kaptak cserébe. A gazdasági szerepen túl népi hiedelmek is kötődtek az ünnephez: a disznóól tetejébe ágat szúrtak, hogy megvédjék az állatokat a pusztulástól, tavasszal pedig ugyanezzel az ággal terelték ki a malacokat.

Hosszú csont – havas tél

Az ünnep az őszi munkák (szüret, kukoricafosztás) lezárulásával induló és a Katalin-napig tartó kisfarsang idejére esett. Országszerte lakomákat és bálokat rendeztek, ilyenkor kóstolták meg először az újbort és vágták le a libákat, az úgynevezett „mártonludakat”. A közhiedelem úgy tartotta: „aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezni fog”. Egy másik mondás szerint pedig: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Az elfogyasztott szárnyasok csontjaiból régen jósoltak is, a fehér és hosszú csont havas telet, míg a barna és rövid csont enyhe telet jelentett. Azt is hallani lehetett még, hogy ha Márton fehér lovon jön, akkor enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. Sokfelé azt tartották, hogy Márton napja a márciusi időjárást mutatja. Azt is olvastam, hogy november 11. régen „dologtiltó nap” volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta volna. (Talán újra ünneppé nyilváníthatnák ezt a napot, elősegítve így a távoli rokonok találkozását.) Sok helyen rendeztek Márton-napi bálokat, vásárokat – ez szintén feleleveníthető lenne...

Ki is volt Szent Márton?

Márton Savaria (Szombathely) külvárosában született 316-ban vagy 317-ben. A legenda szerint besorozták a római hadseregbe, ahol nemcsak vitézségével tűnt ki, hanem jóságával, a betegek és a szegények iránti részvétével is. Történt egyszer, hogy Márton Amiens városkapujánál megpillantott télen egy didergő koldust és annyira megszánta, hogy köpönyegét levette, kettéhasította, és felét odavetette a szűkölködőnek. Ezután éjjel álmában megjelent neki Jézus, és tudomására hozta, hogy koldus alakjában vele tett jót.

A látomás hatására Márton tizennyolc éves korában megkeresztelkedett, húszévesen elhagyta a katonai pályát. Poitiers püspökéhez, Szent Hilariushoz csatlakozott, aki rövidesen kisebb egyházi méltósággá nevezte ki. Később hazatért, hogy a keresztény hitet terjessze, majd visszatért a franciaországi Poitiers-be, ahol kolostort alapított. 371 körül a nép és a papság Tours püspökévé választotta.

A szárnyasok árulása

Nézzük, hogyan került kapcsolatba a ludakkal a Szombathelyen született tours-i püspök. A legenda szerint úgy, hogy amikor hírét vette, hogy püspöknek szemelték ki, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, elárulták őt.

Mint püspök, továbbra is szigorú, önmegtartóztató életet élt, ő építette a város első keresztény kápolnáit, és a hagyományok szerint emberszeretete, jósága, irgalmassága, egyszerűsége, igazságossága és kiváló szónoki képességei nagyon népszerűvé tették. Tours-hoz közel, Candes-ban halt meg 397 és 401 között.

Vég Erzsébet

A szerző egyéb cikkei:
Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!


Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com