Egy archetípust úgy definiálhatunk, mint magatartásunk azon velünk született lehetőségét, amelyik az emberiség történelmének folyamán vagy még korábban kifejlődött. Az emberek archetipikusan reagálnak valakire vagy valamire egy tipikus, újra és újra ismétlődő szituációban. Az anya archetipikusan reagál a fiára vagy a lányára, az apa ugyanezt teszi, egy férfi archetipikus formában reagál egy nő viszonylatában, és így tovább. Ilyen értelemben bizonyos archetípusok, úgymond, kétpólusúak, azaz az archetípus eredeti helyzetében benne foglaltatik a polaritás.

Képek, szimbólumok segítségével

Az állatok tevékenységeit részint velük született viselkedésminták határozzák meg. Az állatok viselkedése tehát nem tudatos. Az állat „ösztönösen” reagál, ám nem egy ködös, határozatlan késztetés értelmében, hanem pontosan szabályozott viselkedésminták szerint, amelyek az adott helyzet vonatkozásában többnyire célravezetőek.

Az emberek is velük született viselkedésmintákkal születnek; ezeket archetípusoknak nevezzük. Természetesen az emberek viselkedésmintái bonyolultabbak az állatokéinál. Az emberi viselkedésminták esetében inkább a cselekvés hátterében rejlő mozgatórugókról van szó. Bár több viselkedésmintánk van, életünk folyamán nem mindegyiket használjuk fel; sok közülük parlagon hever.

Az ember képes arra, hogy megvizsgálja viselkedésmintáit, reflektáljon rájuk; olykor sikerül is az archetípusokat többé-kevésbé tudatosítania. Ez azonban többnyire nem logikus gondolkodás és megfontolás, hanem képek, szimbólumok, mitológiák, történetek és hasonlók útján megy végbe.

Azt természetesen nem tudhatjuk pontosan, hogyan is alakult ki az archetipikus viselkedés. Talán kezdetben valamikor az archetípus egyik pólusa az ember lelkében volt, míg a másik pólus rajta kívül, például egyik embertársában. Ezzel szemben a mai ember pszichológiájában mindkét pólus ugyanabban az individuumban található meg. Úgy születünk, hogy az archetípus mindkét pólusa bennünk van. Ha az archetípus egyik pólusa megjelenik a külvilágban, akkor az kiváltja a belső pólus aktiválódását; ám az aktiválás nélkül is működésbe léphet.

Ha elnyomjuk az egyik pólust

Az emberi pszichének nem könnyű elviselnie a polaritásokat. Az én szereti az átlátszóságot, és megkísérli kiirtani a belső ellentmondásokat. Az egyértelműség iránti igény azzal járhat, hogy a poláris archetípusok bizonyos szempontból szétválnak. Az egyik pólust elnyomhatjuk, és az a tudattalanunkban kezd el hatni. Az archetípus elnyomott része kivetítődhet a külvilágba.

Az anya például a gyermekére vetítheti a saját belső gyermekét, a gyermek pedig az anyára vetítheti (projiciálhatja) belső anyaképét. Az archetípus egyik pólusának a külvilágba történő kivetítése az adott helyzetben belső harmóniát teremt. Ez azonban hosszabb távon a személyiség fejlődésének az elakadását eredményezheti, amelynek következtében a személy úgy érzi, hogy már semmi köze sincs a kivetített pólushoz. Így viselkedik többek között az a beteg, aki azt hiszi, csak az orvos feladata a beteg egészségének helyreállítása.

Az orvos esetében fordított helyzettel van dolgunk: úgy érezheti, hogy semmi köze nincs a beteg archetípushoz, hiszen ő az orvos, a betegség pedig csak a beteg problémája, ő maga „egészséges”. Létrejön a kizárólagos orvos és a kizárólagos beteg. A kapcsolat egyértelműen aszimmetrikussá válik, ami nem kedvez a gyógyulásnak.

Az archetípusoknak nemi jellegük is lehet. Nem csak egy női jellegű archetípus és egy férfi jellegű archetípus létezik, számos női és férfi archetípus határozza meg viselkedésünket. Mindenesetre sokkal több, mint amennyit tudatosan megélünk. Nem minden archetípus válik tudatközelivé az egyes ember életének egy-egy adott szakaszában. Mindig vannak olyanok, melyek csak közvetve befolyásolják viselkedésünket.

Születési horoszkóp: a kiinduló állapot

Sohasem tudunk kilépni az archetípusból, az archetipikus viselkedés meghatározza cselekedeteinket. Ezt a viselkedést differenciálhatjuk, tudatosíthatjuk és alakíthatjuk, szimbólumokba, asztrológiai jelképekbe foglalhatjuk. A születési horoszkóp (radix) egy archetipikus kiinduló állapotot ábrázol. Egy-egy planéta több archetípust (viselkedésmintát), illetve poláris archetípus-párt képvisel. A poláris archetípus egyik pólusával azonosulva, a másik pólus kivetítésre kerül. A körülöttem lévő emberek, szituációk egymástól eltérő vetítővászonként funkcionálnak számomra, más és más értelmezést, megnyilvánulást adva ugyanannak a kivetítésnek. Ez a differenciált visszaigazolás gazdagítja személyes élménnyel a bolygó speciálisan személyre szabott jelentéstartalmát. A személyiségfejlődés során így az egyes planétákban fokozatosan kialakul és elválik egymástól a személyes jelleg, az adott kulturális közeg jelentéstartalma és az archetipikus jelentéstartalom.

Most kezdett sorozatunkban sorra vesszük és a jungi analitikus lélektan szemszögéből értelmezzük a nyugati asztrológia önismereti modelljének meghatározó alkotórészeit, ősképeit. Legközelebb a Hold archetípusáról lesz szó.

Tick Ervin
asztrológus
Stellium Asztropszichológia
Tel.: (30) 534-9183
www.stelliumpress.hu

(Felhasznált szerzők: Adolf Guggenbühl-Craig, Süle Ferenc. Ajánlott irodalom a kettévált archetípusokról itt olvasható.)