A két módszer másként viszonyul nemcsak magához a betegséghez, hanem annak feltárásához, kezeléséhez is.

A hagyományos kínai orvoslás alapvető jellemzője, hogy az emberi test egyensúlyban tartására és egészséges állapotának megőrzésére helyezi a hangsúlyt. A TCM az emberi szervezet összefüggéseit tárja fel, és a testi, lelki, környezeti adottságokat együttesen vizsgálva keresi a választ a probléma megoldására.

A nyugati orvoslás előnye ezzel szemben, hogy a modern tudományos ismeretek birtokában képes a gyógyszerek és a szervezet legelemibb, molekuláris szintű vizsgálatára. A lokális problémák kezelési pontossága ezért magas szintű, ugyanakkor a nyugati medicina fő hiányossága, hogy nem alkot egységes és teljes képet a beteg szervezet és a gyógyszer kapcsolatáról – magyarázza dr. Chen Zhen (ejtsd: Csen Zsen) TCM oktató, egyetemi professzor. A két felfogás között azonban további különbségek is tapasztalhatók.

A zheng és a betegség közötti különbség

A nyugati orvoslás sajátossága, hogy az adott betegségre, testrészre vagy szervre koncentrál, a TCM pedig a zheng-et (ejtsd: zseng) helyezi figyelme középpontjába. Ez a kifejezés jóval többet jelent, mint a puszta betegség: az ember szervezetének a normális működéstől eltérő állapotát jelöli.

Míg a nyugati orvoslás szerint a betegségek különböző kórokozók miatt alakulnak ki, és ezek féken tartására vagy megsemmisítésére alkalmaz különféle gyógyszereket, addig a kínai gyógyászat a zheng meghatározásával – az ember öngyógyuló képességére támaszkodva – törekszik a normális, harmonikus állapot helyreállítására.

Kóroktan és kórtanbeli különbség

A nyugati és a keleti orvoslás ugyanazt a problémát más oldalról közelíti meg: az előbbi a kór természetére összpontosít és ennek megfelelően alkalmaz gyógymódot, utóbbi az okok keresésével és az öt elem (Fa, Tűz, Föld, Fém, Víz) elméletéből kiindulva igyekszik gyógyírt találni a betegségre.

A nyugati gyógyászat például célzott antibiotikumos kezelést ír elő tüdőtuberkulózis ellen, ami viszont az esetek bizonyos részében sajnos hatástalan. Az öt elem elmélete a tuberkulózis kezelésekor abból indul ki, hogy a (kínai értelemben vett) Tüdő eleme a Fém, az (ugyancsak TCM-felfogás szerinti) Lépé pedig a Föld, és mivel a Földből keletkezik a Fém, a Lép energiáját erősítő gyógynövényekkel segíti elő a tüdőt támadó tuberkulózis gyógyítását.

Gyógyszertani különbségek

A nyugati orvoslás ellenállási módszert alkalmaz a betegséggel szemben, mivel gyógyszerei közvetlenül semmisítik meg vagy tartják féken a kórokozókat. A kínai gyógynövények azonban másként orvosolják a fennálló problémát.

Erre példa az E. coli baktérium által okozott húgyúti fertőzés is, hiszen ennél a betegségnél a nyugati medicinában erős gyógyszereket alkalmaznak. A hagyományos kínai orvoslás gyógynövényeket használ, melyek bár közvetlenül nem hatnak a kórokozók ellen, cselhez folyamodva, a sejtek és a baktériumok közötti tapadás megakadályozásával gyűrik le sikeresen a betegséget.

A hatóanyagok különbsége

A gyógyszerek hatóanyagait tekintve is jelentős különbségek fedezhetők fel a nyugati és a hagyományos kínai orvoslás között. A nyugati gyógyszerek hatóanyagai könnyen meghatározhatók, gyakran egyetlen kémiai összetevőből állnak. A hagyományos kínai gyógykészítmények ugyanakkor rendkívül összetettek, egy-egy gyógynövény hatóanyagainak a száma akár a százat is elérheti. Jó példa erre a nyugaton is elismert és egyre gyakrabban használt ginszeng, melynek alkalmazási területe, összetett hatóanyagainak köszönhetően, szinte végtelen.

„A hagyományos kínai orvoslásnak számos előnye van, ezek közül az egyik legfontosabb az a törekvés, hogy az emberi testet, a gyógyszert és az ezek közötti kapcsolatot teljes egészében megismerje. Az emberre mint a világegyetem részére tekint, és ennek tükrében vizsgálja a gyógynövényekkel való kapcsolatát, valamint megfigyeli a beteg társadalmi és lelki viszonyait is. Ez a mindenre kiterjedő felmérés eredményezi a lehető legcélzottabb gyógymódot, ráadásul az alkalmazott gyógyszerek rendkívül ritkán okoznak mellékhatást”, világít rá dr. Chen Zhen.

(Forrás és további információ: Privy Council Communication)