Soha nem voltunk még ennyien. A beszélgetés – moderátora: Hegedűs Ibolya, a Soteria Alapítvány szakmai vezetője – roppant felvillanyozó volt. Még azoknak is, akik nem annyira értenek a homeopátiához vagy a családfelállításhoz, e két tapasztalati tudományhoz, hiszen a moderátor sokszor újra megkérdezte, leegyszerűsítve, ugyanazokat a dolgokat.

Minden személy fontos az életünkben

A beszélgetés során megtudtuk, hogy a homeopátia a hasonlóság elvére épül, tehát ha egy egészséges embernek adunk egy homeopátiás szert, akkor megbetegítheti, de ugyanez történik fordítva is. A mai kémiai eljárásokkal ki nem mutatható ezen szereknek a hígítása, és minél nagyobb a hígítási arány, annál jobban nő a hatásuk, és Bóna szerint annál mélyebb traumákat tudunk gyógyítani velük. Nagyon érdekes például, hogy a kamilla gyulladáscsökkentő hatású, viszont kétszázszoros hígításban dührohamokat okoz.

Angster sokszor idézte Hellingert (a családfelállítás „atyját – a szerk.), hisz szerinte része vagyunk egy egésznek, és kiterjesztett családunkkal alkotunk energiamezőt. Ez tükröződik a megérzésben, a rejtett tudásban. Elmesélte, hogy előfordul, az ember a tüneteit nem tudja magához illeszteni, úgy érzi, mintha nem a saját életét élné, ilyenkor meg kell keresni az eredeti tünetgazdát, mert az egyén életében elakadás következik be. Úgy gondolja, létezik egy csoport-lelkiismeret, amely 3-4 generáción keresztül hat, annál erősebben, minél közelibb hozzátartozóét vesszük át. Vagyis: a történetet már nem ismerjük, de jelen életünkre is kihat.

Bóna ezt egy nyelv előtti, értelmezhetetlen, kimondhatatlan dolognak minősítette. Angster szerint az intellektualizálás miatt nem tudunk ezzel a hatóerővel kapcsolatba kerülni, de minden személy fontos az életünkben (pl. az a férfi is, aki mondjuk kilépett az anyánkkal való kapcsolatból, hogy átadhassa helyét annak a férfinak, aki aztán minket nemzett), és ők mintegy lenyomatként vannak jelen a lelkünkben.

Ki nincs a helyén?

A családfelállítás alapkérdése, hogy ki nincs a helyén, mely kérdést nem csak verbális úton tudják feltenni. Egy családfelállításos csoportfoglalkozás úgynevezett képviseleti értékelés formájában zajlik, értve ezt úgy, hogy az egyén a csoportban felkér a többiek közül néhány embert, kije legyen (anyja, apja, testvére). Ők ettől magukat valahogyan érzik. Az intellektualizálást teljesen kikapcsolják, és ilyenkor kezd működni a testben létező valóság: például az illető figyel az izmaira, arra, hogy lép egyet.

Bóna hasonlót mond el: szerinte a hozzá forduló egyénben működik egy erő, ami fájdalomérzetet kelt, ezt energiaformaként írja le, tehát pl. egy torokfájás esetén felejtsük el a torokfájást, inkább arra figyeljünk, pontosan milyen érzés ez a fájdalom. Van, akinek a fizikai fájdalmai összehúzó jellegűek, aztán kiderül, hogy minden lelki, érzelmi fájdalma is ugyanerre épül. Azaz: egy idő után nyilvánvalóvá válik, hogy mindenkinek van saját, másra nem jellemző hatóereje, mely minden testi és lelki tünetében megmutatkozik. Bóna később felteszi a kérdést: mikor, hol érezte még ezeket a fájdalmakat.

Sosem arra figyel, mit mondanak, hanem arra, hogyan mondják. Arra, mikor kezd el a másik gesztikulálni, mikor pirul el, mikor beszél erőteljesebben, mikor dől előre stb. Ha például valaki sokszor tudattalanul is ugyanazt a gesztikulációt ismétli, arra kérdez rá később, azzal foglalkoznak, hiszen itt van szerinte egy érintettség, energia. Ahogy a családfelállításnál, itt sincs előre meghatározott ideje és intervalluma a találkozásoknak.