Kereső



Kiemelt partnerek

 

Felhívás

Hirdetésszervezőt keresünk, jutalé­kos rendszerben, magas jutalék­kal.
Jelentkezés szakmai önéletrajzzal.
2020. nov. 24. (ke) – Emma
Egész-ség

Szerek nélküli szenvedélybetegségek (3.)

Evéskényszer: bulimia

Evés nélkül nem élhetünk, tehát az evés élet-halál kérdése. Az étel nem kábítószer, ám ha túl sokat vagy túl keveset eszünk, akkor ehhez a tényhez különleges érzések kapcsolódhatnak, amelyektől függésbe kerülhetünk. Ez azt jelenti, hogy az evéssel is vissza lehet élni.

2/1. oldal

Az evési zavarok esetében tulajdonképpen nem tényleges szenvedélybetegségről van szó, sokkal inkább egy komplex pszichoszomatikus betegségről, amely a szenvedélybetegség jellemzőit is magában foglalja. Mit jelent az evéssel való visszaélés?

Aki azért éhezik, hogy egy grammot se szedjen magára, miközben a környezete teljesen normális súlyúnak találja, annak evészavara van. Ha egyik fogyókúra követi a másikat, miközben a test követeli a neki jogosan kijáró táplálékot, akkor hirtelen megjelenik a kényszer, hogy az érintett személy egyszerre hatalmas mennyiségű ételt fogyasszon el. Az evési zavarral küszködők rövid idő alatt akár 20 000 kalóriát is elnyelnek. Az elhízástól való félelmükben azonban nem képesek magukban tartani az ételt, kihányják. Így azután a kényszeres evéshez a hányás kényszere is társul. A kényszeresen evők és önmagukat hánytatók pontosan tudják, hol van a következő mellékhelyiség, ahol minden egyes grammtól azonnal megszabadulhatnak. Az orvostudományban nem alakult ki egységes álláspont arról, hogy a kényszeres evés és hánytatás (orvosi szakszóval: bulimia) szenvedélybetegségnek vagy neurotikus beidegződésnek tekinthető-e. Annyi viszont biztos, hogy a jelenség a szenvedélybetegség számos jellegzetességével rendelkezik. Aki örömmel eszik, amikor éhes, és észreveszi, mikor lakik jól, meg tudja tartani az étkezések közötti szüneteket úgy, hogy közben nem eszeget, az nem tartozik az evési zavarokkal küszködők közé.

Mindent felfalnak

Németországi adatok alapján a bulimiában szenvedő betegek 90%-a nő. A nők 2-4%-a hajlamos a kényszeres evésre és önhánytatásra. A betegség többnyire a 20. életév előtt kezdődik, és kialakulása az esetek többségében a 20. és 30. életév közé tehető. Az érintettek túlnyomórészt magasabb iskolázottságúak, 60%-uk rendelkezik érettségivel. Nem lehet rajtuk észrevenni e betegséget, normál testsúlyúak, mégis túl kövérnek tartják magukat. Néhányan közülük legalább három ruhaméretet tartanak a szekrényükben, olykor 38-astól 46-os méretig, mivel a súlyuk gyakran változik.

A kényszeres evésben érintettek falánksági rohamoktól szenvednek, amelyeknek nem tudnak ellenállni. Az evési roham csak akkor ér véget, ha sikerült csillapítani a farkaséhséget. E rohamok szinte mindennap jelentkeznek, és negyed órától akár négy óráig eltarthatnak. Ez alatt az idő alatt a kényszeres evők mindent befalnak, amit a konyhában találnak, kolbászt, kenyeret, vajat, több doboz bonbont, vagyis mindazt, ami a család táplálékául szolgálna. A kényszeres evés drága betegség, és állandó összeütközésekhez vezet a családtagok között, akik elől az érintettek mindent felesznek. Az étkezési orgia végén azután megszabadulnak a bevitt ételtől. A bulimiában szenvedők kétharmada naponta egyszer vagy kétszer hánytatja magát, egyharmaduk ennél többször, akár hatszor is egy nap folyamán. A hányás mellett sokan hashajtót is szednek, nem ritka a heti 300 tabletta fogyasztása sem. Ehhez jönnek még az étvágycsökkentők, úgyhogy az evészavarhoz még gyógyszerfüggőség is társul.

A cikksorozat egyéb írásai:
Hozzászólás a cikkhez

A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!

Regisztrációhoz kattintson ide!


Natúrsziget címkefelhő

Teljes címkefelhő | Mire jó ez?
old.natursziget.com