Nem minden szenvedélybeteg él (kábító)szerekkel, hiszen nem minden szenvedélybetegség köthető kémiai szerek, vagyis bizonyos anyagok bevételéhez. Különbséget kell tenni az anyaghoz, szerhez kötött szenvedélybetegség (például az alkoholizmus) és a szerek nélküli szenvedélybetegség között, mint amilyen a kóros játékszenvedély. Az „anyagmentes” szenvedélybetegség nem kezdődik szükségszerűen azzal, hogy élünk ezekkel a „nem-szerekkel”. Szinte mindenkivel előfordul, hogy időnként túl sokat dolgozik, vagy olykor bedob néhány százast egy játékgépbe, vagy ha nem éhes, akkor is eszik, pusztán élvezetből, vagy mert megkíván egy-egy ételt.

A szermentes szenvedélybetegség – a kábítószeres szenvedélybetegséghez hasonlóan – bizonyos magatartásformáktól való kényszeres függést jelent. A szermentes szenvedélybetegség anyagmentes szenvedélybetegség; az ilyen szenvedélybetegnek nincs szüksége semmiféle kábítószerre a jó közérzet eléréséhez. Függése bizonyos magatartásformákban nyilvánul meg, amelyek szintén károsíthatják az egészségét vagy súlyos szociális következményeket vonnak maguk után.

Az anyagmentes függésnek számos formája ismert, többek között a kóros játékszenvedély, a munkamánia, a kapcsolatoktól, a szextől való függés, ide tartozik továbbá a kóros féltékenység, a folytonos dühkitörések, a kapzsiság is. A szermentes szenvedélyek éppen olyan függést jelentenek, mint a kábítószerektől való függés. A szenvedélybetegnek szüksége van arra az emelkedett, feldobott hangulatra, amit a túlzásba vitt cselekvés következtében él meg. Ezt az érzést akarja átélni újra meg újra, és minél gyakrabban teszi ezt meg, annál erősebbé válik a függése.

Lelki és testi függés

A szenvedélybetegséget szinte mindig testi (fizikai) és/vagy lelki (pszichés) függés jellemzi. A testi függés valamilyen kémiai anyaggal való visszaélés következtében alakul ki, amikor a szer beavatkozik a test természetes folyamataiba és befolyásolja érzelmeinket. A kábítószerről való „leállás” során elvonási tünetek jelentkeznek: fázás, hasmenés és rossz közérzet. A sikeres leszoktatást éppen ezért többnyire szakintézetekben végzik. A szermentes szenvedélybetegségeknél nem testi függés alakul ki.

A lelki függőség annak a késztetésnek a nyomán jön létre, hogy a szer által kiváltott kellemes érzéseket újra meg újra előidézzék, és így teremtsék meg a belső egyensúlyt. A lelki függésnek mélyebb okai vannak, és a leszoktatás rendszerint hosszan tartó terápiás kezelést igényel.

A függések – legyenek akár kémiai szerhez kötődők, akár szermentesek – mindig ugyanazokat a fokozatokat mutatják. A szenvedélybetegség kialakulása lopakodó folyamat, amely a kontroll elvesztésével kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a pszichés inger követésének igénye olyan erőssé válik, hogy az érintett nem tudja kivonni magát alóla, függésbe kerül tőle. Idővel ez az inger – például a játékgépen való játszás ingere – már nem lesz eléggé intenzív, tehát emelni kell az adagot, ezzel elkezdődik a két vagy több gépen való játék.

Hasonló a helyzet a munkamániánál, itt emelni kell a napi penzumot, a szextől való függés esetében pedig a lágy pornó helyére a kemény pornó lép. Az érintett személy élete egyre inkább az ingert kiváltó stimulusra koncentrálódik. Más érdeklődési területek háttérbe szorulnak, a függést előidéző élmény megélése egyre fontosabbá válik, és ennek következménye a társadalmi lecsúszás, a partnerkapcsolat vagy a család szétesése. A szenvedélybeteg végül ott marad – testi és lelki roncsként.