Maczkay Zsaklin:
A tánc ereje
A tánc az emberi kultúrák hajnalától végigkísérte az ember életét. Az ember táncolt örömében és bánatában; tánc kísérte az átmeneti rítusokat: a születést, a felnőtté válást és a halált. A tánc mindamellett ősidőktől fogva a szakralitás eszköze volt, segített a táncoló számára átlépni saját (test)határait.
2/2. oldal
A tánc mint meditáció
A tánc spirituális jellegét megélhetjük például a szakrális körtáncokon keresztül, ezeknek hazánkban is egyre több szakavatott mestere és gyakorlója van. A szakrális körtáncok során megismerhetjük és kipróbálhatjuk különböző népek körtáncait (ír, skót, macedón, görög stb.). Ezeknek más-más dinamikájuk és érzelemviláguk van, ezért különféle érzéseket élhetünk meg általuk.
A szakrális táncot jellege különbözteti meg az egyéb táncoktól, az a spirituális szándék, mely életre hívja a mozdulatokat. A tánc ez esetben a dinamikus meditáció szerepét tölti be; táncolás közben befelé fordul a figyelem, s az elme fokozatosan elcsendesül. A befelé fordulásból adódik, hogy a táncoló számára megszűnik a külvilág (annak minden elvárásával), így nem a körülötte lévőknek táncol, hanem kizárólag önmagának (és hite szerint) a Transzcendensnek.
Belső csend
Az így létrejövő belső csendben, mint bármely más meditáció során, önmagunkkal, lényünk legbensőbb lényegével találkozunk. A találkozás azt jelenti, hogy felismerjük magunkban azt, akik – a ránk rakódott szerepek alatt – valójában vagyunk. A belső lényeg felfedezése megváltoztatja az önmagunkhoz való viszonyunkat, és segít saját magunk elfogadásában is. Érzelmeink kifejezésében gyakran épp az önmagunkról alkotott ítéletek gátolnak, az a hamis kép, amit saját hibáinkról dédelgetünk.
A körtánc mindamellett a közösség erejére épít: a jelenlévők (idősek és fiatalok, nők és férfiak) körben táncolnak, vagyis abban az alakzatban, mely az egység és a teljesség szimbóluma. A táncolók így eljutnak önmagukhoz, és emellett megtapasztalják a közösség (megtartó) erejét. Ez szintén felszabadító/gyógyító erő lehet, hiszen a modern ember lelki problémáinak gyökere gyakran saját elszigeteltség élményéből, magányából fakad.
A tánc az önmagunkkal való találkozás során segít fölismerni, hol akadtunk el, életünk mely területén van szükség másfajta szemléletmódra. Holisztikus szemléletű: a test-lélek-szellem egységében gondolkodik. Tágabb értelemben véve alternatív gyógymód, személyiségfejlesztő módszer is lehet.
Maczkay Zsaklin
A szerkesztő kiegészítése.
Ide kívánkozik egy idézet – amely a fenti cikkünknek akár mottója is lehetne – az ezoterikus mestertől, Oshótól, akinek számos könyve magyarul is megjelent:
„Azok az emberek, akik az elmében élnek, az egóban élnek; az ego pedig nem tud táncolni. Szerepelni azt tud, de táncolni nem.
Az igazi tánc csak akkor történik meg, ha már szemtanú lettél. Ekkor annyira boldog vagy, hogy a boldogság kezd túláradni rajtad; és ez a tánc. Maga a boldogság fakad dalra, és magától csendül fel egy dal. Csak amikor szemtanú vagy, akkor tudod élvezni az életet.” (Osho: Meditáció, Amrita Kiadó, 2004)
A szerző egyéb cikkei:
A cikkhez csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
A cikkemhez fűzött észrevételére az alábbiakban szeretnék reflektálni.
Az Ön által megjelölt könyvet nem olvastam, az általános információkat pedig - sokakhoz hasonlóan - táncterápián sajátítottam el. (Talán nem tudja, de a gyakorlati ismeretek mellé minden ilyen foglalkozáson igyekszenek elméleti ismereteket is nyújtani.)
A tánc témakörével, illetve a művészetterápiákkal évek óta foglalkozom, s mivel magam is rendszeresen járok spirituális táncfoglalkozásra, személyesen is megtapasztaltam az általam leírt hatásokat.
Minden jót kívánok.
Üdvözlettel:
Maczkay Zsaklin
http://www.nagyutazas.hu/magyar/magazin/article.php?id=246
http://nassolni.hu/?p=hir&id=265
"A tánc végigkíséri az emberiség történetét. Több tízezer évvel ezelőtt készült barlangrajzok árulkodnak arról, hogy ezt a művé-szeti ágat már akkor is gyakorolta az ember. Sok rituálé összetevő-je volt, pontosabban maga lehetett a rituálé. Az ismétlődő ritmusos mozdulatok eljuttathatják az embert abba az állapotba, amelyben egyesülni tud isteni lényével, melyben megszűnik minden egyéb és a táncos eggyé válik a tánccal, a test a lélekkel. Dinamikája fölébreszti a szunnyadó energiákat, az életerőt. A mozgásra való fókuszálás kiszakítja az embert a környezetéből és magasabb szintű belső tudatosságot alakít ki benne." és még más átalakított mondatok sejlenek föl az írásból, amik Balla Tünde Aziza: Hastánc, harmónia, életerő, testfromálás, erotika című könyvében találhatók eredeti formában...