A sportról szólva nem mondhatjuk azt, hogy nincs olyan ember, aki reménytelenül tehetségtelen lenne, hiszen az evolúció több millió éve alatt a természet úgy alakította testünket, hogy alkalmas legyen nap mint nap hosszabb távolságok gyalogos megtételére. Modern életünk viszont elsősorban ülő életmódot jelent, aminek súlyos következményei vannak egészségünkre, a túlsúlytól és a cukorbetegségtől kezdve egészen a csontritkulásig és a depressziós megbetegedésekig. De hogyan nyerje vissza valaki a mozgékonyságát, aki éveken, sőt évtizedeken át nem mozgatta meg izmait a „kötelezőnél” nagyobb mértékben?

A mozgás újra felfedezett öröme

A megoldást a kellő motiváció jelenti. Pusztán az a tudat, hogy a mozgás mennyire egészséges, sajnos nem elég. A sportolásnak szórakozást, örömet is kell jelentenie. Az, hogy valaki milyen mértékben leli örömét a sportban, már gyerekkorában eldől. Ha egy kisgyermek természetes mozgásigényét támogatják, akkor a gyermek a mozgást pozitív érzésekkel köti össze – állapítja meg Jürgen Beckmann professzor, a Müncheni Egyetem Sportpszichológia Tanszékének vezetője.

Mozgás közben a szervezet nagyobb mértékben választja ki a „boldogsághormonokat”, a dopamint és a szerotonint, amelyek örömet, megelégedettséget és jó közérzetet váltanak ki. A gyermek játékos formában sajátítja el, hogy a mozgás örömet jelent. Életünk későbbi szakaszában ezt a leckét nehezebb megtanulnunk; ekkor már meg kell dolgoznunk azért, hogy ráérezzünk erre a pozitív hatásra. Ezért is különösen aggasztó a fiatalok nagy részének mozgásszegény életmódja – mondja a sportpszichológus.

Jó választás – fél siker

Az ember szerencsére egészen idős koráig sok mindent meg tud tanulni. Mindenesetre 6-8 hét rendszeres sportolásra van szükségünk ahhoz, hogy minden simán menjen – vagyis a sport biztos helyet szerezzen az életünkben, és érezni kezdjük a mozgás pozitív hatásait fizikai és mentális értelemben egyaránt. A kezdés nehézségeit legyőzhetjük néhány pszichológiai trükkel, amelyek megadják a szükséges motivációs lökést.

Először is találjuk meg a megfelelő sportágat! Azok a sportágak, amelyektől kezdettől fogva ódzkodtunk, kevés eséllyel válnak életünk szerves részeivé. Ez azt jelenti, hogy bármennyire is egészséges és egyszerű a kocogás és a nordic walking, aki nem szívesen gyalogol, sohasem fogja kitartóan művelni ezeket. A legjobb, ha visszaemlékezünk a gyerekkorunkra. Aki egykor szívesen görkorcsolyázott, talán ma is örömmel teszi; akit gyerekkorában a nyaralások alkalmával szinte alig lehetett kicsábítani a vízből, annak érdemes próbálkoznia a rendszeres úszással, és elképzelhető, hogy a hajdani kis BMX-esből lelkes kerékpáros lesz.

Apró lépések a mindennapokban

Könnyebben lesz egy nem sportoló ember rendszeresen sportot űző, ha a mozgás ismét természetes állapotává válik. Ezt úgy érhetjük el, hogy nemcsak az edzés során, hanem a mindennapokban is többet mozgunk: lépcsőzünk liftezés helyett, gyalogosan teszünk meg rövidebb-hosszabb távokat ahelyett, hogy a buszra várnánk. Ebédszünetben sétálunk egyet ahelyett, hogy az ebédidő egészét az ebédlőben töltenénk. A mindennapok rutinjában végrehajtott apró lépések döntő változást idézhetnek elő a fejünkben, és mozgásra „programozhatnak” bennünket.

Építsünk az ambíciónkra! A sikerorientált és céltudatos emberek könnyebben legyőzhetik lustaságukat, ha felélesztik nagyravágyásukat. Az ilyen típusú emberek számára vonzó, ha teljesítőképességüket a sportban is mérlegre tehetik – fejti ki a sportpszichológus. A menedzserek és a tudósok az edzési programjukat is gyakran nagyszabású projektnek tekintik, és a végrehajtásában is kitartanak. Hajtja őket a személyes ambíciójuk – a nullával egyenlő mozgástól indulva eljutnak egészen a maratoni futásig.