Összességében is igaz, hogy az olaj, a gáz és a szén rohamos fogyása miatt a jelenleg 2%-nál is kisebb részarányú szél-, nap- stb. energiát 5-6 év alatt 40-szeresére kellene növelni. Ez az adott időszakban több energiát nyelne el, mint amennyit ezek az új erőforrások adnának, tehát az átállás csökkenti az amúgy is fogyó energiakészleteket. A szélkerekek, napelemek gyártása gyárakban történik, áram és nyersanyagok felhasználásával, melyekben szintén ott van háttérként az olaj és földgáz...

Itt olvashatnak például az alumínium hiányáról, és arról, mit okoz ez a napelemgyártásban.
Ugyanez szilíciumra.
Itt pedig arról, hogy a ritka fémek hiánya hogyan teszi lehetetlenné a felfedezések kamatoztatását.

A fúziós erőmű 2040-re lehet készen, de részletes elemzések szerint pillanatnyilag még csak megoldandó nehézségekkel néznek szembe. A fúziót mindig az éppen folyó évhez képest + 20-30 év múlva ígérik késznek 1965 óta.

Borúlátásomnak „csak” ennyi az oka.

A Földön, főleg a „harmadik világban” még jócskán vannak megműveletlen, illetve korszerűtlen mezőgazdasági módszerekkel megművelt területek. Ön úgy véli, hogy ezeknek a termelésbe való bevonása, illetve hatékonyabb eszközökkel és technikával való kiaknázása nem jelentene megoldást az éhínségek elkerülésében?

Valóban Afrika csak 28%-át használja például a művelhető földnek, mert a többi esőerdő stb. Tehát a „vannak még művelhető földek” állítást így kell érteni. Ami művelhető most, és nem kell hozzá semmit kivágni stb., annak 95%-át használjuk is.

Minden kutatás esetében alapvető fontosságú a megfelelő minőségű szakirodalmi források felkutatása, illetve a forráskritika. A tanulmányuk végén megadott tucatnyi hivatkozás között szerepel ugyan a Nature két írása és a Science egy cikke, de a többi a nem szakember érdeklődő számára kevéssé ismert forrás. Mi a helyzet a jövőkutatás elismert nagy neveivel és műhelyeivel? Rájuk mennyire támaszkodott az Önök munkacsoportja?

A tanulmány mögött kb. 10 ezer oldal idegen nyelvű szakmai anyag feldolgozása, rendszeres kapcsolat külföldi szakértőkkel, továbbá elemző munka áll. A többi idézet olyan nagy nevektől származik, mint az ENSZ Éghajlatváltozásért felelős Kormányközi Kutatócsoportja R. Duncan, nemzetközileg elismert jövőkutató, T. Flannery nemzetközileg elismert biológus, R. Huebner fizikus, aki szintén nemzetközi elismertségű, vagy éppen az USA kormánya által létrehozott Millenium Ecosystem Assessment kutatócsoport. Csak azért, mert egy terület elsőre ismeretlen, attól még az ott cikket, könyvet közzétevők lehetnek hozzáértők akkor is, ha nem a Nature vagy a Science hozza le mondandójukat. A terület nagynevű kutatói, akikkel csoportunk e-mail kapcsolatban áll, a szakma legjobbjai: Colin Campbell, Jay Hanson, Matt Simmons, Richard Heinberg. Az utóbbi kollégát a világ legbefolyásosabb és ismertebb olajkimerülés-szakértői és -oktatói között tartják számon; Matt Simmons pedig Bush elnök tanácsadója volt. Hadd ne foglalkozzam azokkal a „jövőkutatókkal”, akik életünk leghúsbavágóbb kérdését, az utolsó olajválságot nem látták előre, mert azt hitték, a tudomány mindenható.