Különös időszerűséget adnak Hetesi Zsolt megállapításainak az utóbbi napok-hetek hírei a fokozódó energia- és élelmiszerválságról, a fejlett országok tervezett lépéseiről. A tanulmány szerint „a társadalom nyersanyag-felhasználása már így is megegyezik a teljes élővilág nyersanyagforgalmával, a fénymegkötéssel (fotoszintézis) felhalmozott növényi erőforrások felét az ember hasznosítja. Az erőltetett gazdasági növekedés biztosan a végpusztulásba juttatja a bolygót, akár azzal, hogy megkétszerezi az üvegházgázokat a légkörben és ezzel az élővilág összeomlik, akár (de inkább ezzel együtt) úgy, hogy feléli az összes elérhető olcsó ősmaradványi erőforrást, és az olcsó erőforrásokra épült társadalom összeomlik. Az összeomlás sorrendje: az erőforrás-kínálat csökken, a gazdaság zsugorodik, a közegészségügy, mint a legdrágább és legkifinomultabb ágazat, összeomlik, ezt követik a zavargások, járványok és éhínségek.”

Hetesi Zsolt e-mailben válaszolt a Natúrsziget kérdéseire.

Kutatócsoportjuk tanulmányának egyik alapvetése így szól: „Egy ideje egyre többen ismerték fel, hogy az ősmaradványi erőforrásokra épülő mesterséges társadalom nem tartható fenn sokáig, mert nem lesz többé olcsó erőforrás (olaj).” Ennek ellentmondani látszik az a friss hír, amely szerint Brazília partjai közelében hatalmas olajmezőkre bukkantak, és hamarosan megkezdik a feltárást. Biztosak Önök abban, hogy hamarosan valóban vége az olajkorszaknak?

Az ellentmondás csak látszólagos. Mivel az igények egyre nőnek, valamint a fogyasztani vágyó népesség is, a készletek pedig végesek, ezért előbb-utóbb elérünk egy csúcshoz, melyen túl a kitermelés nem növelhető. Ez a kitermelési csúcs. A tények alapján a piacon mozgó export olajra ez 2005 végén volt. Ezen a tényen csak az változtatna, ha az idézett brazilnál jóval jelentősebb felfedezések következnének be. A hír által hatalmas olajmezőnek minősített Tupi és Carioca mezők együttes olaj tartalma a következőképpen alakul:

A brazilok siettek kijelenteni, hogy 33 md hordóról van szó; azonban az április 16-ai jelentés szerint még nem fúrtak le addig, ahonnan megállapítható a mező mérete. Kijelentéseik tehát óvatosan kezelendőek. A Tupi egymillió hordót hozhat naponta, majd 9 év múlva. Ez a jelenlegi napi kitermelés másfél, a szaúdi termelésnek pedig 10 százaléka. A Tupi valódi készletei 5 és 8 milliárd hordó körüliek, a másik mező sem lehet sokkal nagyobb (más források szerint kisebb), úgyhogy együtt sem tesznek ki többet 20 md hordónál. Ez a világ éves igényének alig több, mint fele. Az egész medence olajtartalma 30 md hordó, egy évi felhasználásunk. Ráadásul ezek a mezők 2-3 km mélyen fekszenek a tenger alatt, amit 2 km-es sziklaréteg, majd újabb 1-1,5 km mély sóréteg fed, utána jön csak az olajkészlet... Nem kell ecsetelnem, hogy ez mennyire drága olaj lesz.

Az olcsó olajat már mindenhol megtaláltuk, és kitermeltük. Addig lehet az olaj erőforrás, amíg egy hordónak megfelelő energia befektetése árán, több mint egy hordó olajat hozunk fel. Jelenleg ez az arány 1:8-hoz, az Arab-öbölben. De a brazil mezőkre legföljebb 1:3 lehet csak, emiatt lesz ez nagyon drága. Ez az arány (1:3 vagy rosszabb) igaz a legtöbb „új” mezőre, 2005 óta ugyanis egyet sem fedeztek fel, csak az említett brazil mezőket.

A mezők méretének eltúlzása nem új szokás. Az arab világban 1985 körül egyik napról a másikra megnőttek a bevallott készletek 50-80%-kal, melyek mögött nincsenek valós készletek, a készletnövelésnek politikai okai voltak. (Az oldalon lévő táblázat pirossal kiemelve mutatja a csalást.)