A szonár vagy visszhang (echo)-lokátor olyan szerkezet, amely a hangvisszaverődéssel való helymeghatározásra alkalmas. Szonár már van, de olyan, amely az emberi hanggal és az emberi testtel, mint szerkezettel működik – egyelőre csak a spanyol tudósok kísérleteiben létezik. „Bizonyos körülmények között mi, emberek, bioszonár-kapacitásunkat illetően versenyre kelhetünk a denevérekkel” – jelentette ki Juan Antonio Martínez, az Alcalá de Henares Egyetem Superior Polytechnic School-jának munkatársa.

Mint a delfinek

A kutató szerint bizonyos hangokkal, csettintésekkel képesek vagyunk meghatározni tárgyak helyzetét anélkül, hogy látnánk azokat. Ennek a képességnek a kifejlesztése különösen a vak emberek számára hasznos.

Egy sor kísérletet végeztek: elemezték a hangok fizikai tulajdonságait, azonosították azokat a hangokat, amelyek a legjobban használhatók a visszhangos helymeghatározáshoz.

„Az ideális hang egy, a nyelv hegyét a szájpadláshoz érintő csettintés, épp a fogak mögött, gyorsan hátrafelé mozgatva, de nem lefelé” – állítja Martínez. Ez a csettintés nagyon hasonlít a delfinek hangjához, bár az más skálán történik, minthogy a delfinek speciálisan erre a célra kialakult szervvel rendelkeznek, és 200 csettintést is képesek kiadni másodpercenként, míg mi csak hármat vagy négyet. Az echolokációval, amely háromdimenziós, lehetővé válik, hogy „keresztüllássunk” az át nem látható anyagon (füstön, ködön), olyasmin, amin a szemünkkel nem lehetséges. Mérni lehet egy tárgy távolságát is, ez a hang kibocsátása és a tárgyról visszaverődő hang visszaérkezése között eltelt időtől függ.

A módszerre a spanyol tudósok már kidolgoztak egy sor végrehajtási útmutatót: hogyan kell kelteni a hangot, azonosítani, használni. Néhány vak ember már saját tapasztalatából – próba-szerencse alapon – kidolgozott magának hasonló echolokátort. A legismertebb ilyen személyek az amerikai Daniel Kish és Ben Underwood.

Segíthet siketeknek, vakoknak, látóknak

A legjobb, hogy semmilyen speciális fizikai ügyesség nem szükséges ahhoz, hogy valaki kifejlessze magában ezt a képességet. „Napi két óra gyakorlás néhány héten át elegendő ahhoz, hogy valaki megállapítsa, van-e előtte egy tárgy, újabb két hét ahhoz, hogy megmondja, mekkora a távolság a például a fák és az út között.”

A világtalan emberek és a siketek nyerhetnek legtöbbet a módszerből. A siketek azért, mert a hangot, mint vibrációt a testben – a nyelvben és a csontokban – keletkező rezgéssel is érzékelni lehet. Ezek a csettintő hangok olyan áthatóak, mondta dr. Martinez, hogy még a nagyon zajos helyeken, például a metróban is használhatók. Az új módszer emellett a látó embereknek is egy új, a látással felérő észlelési módot adhat.

(Forrás: Független.hu)