A McKinsey-jelentés – amely részletezi a káros szénkibocsátás visszaszorításának költségeit is – egyik támogatója, a WWF szerint a világ vezetőinek már most minden szükséges információ a rendelkezésére áll egy, a fejlett és fejlődő országokat is érintő globális éghajlatügyi egyezmény létrehozásához.

Az alacsony szénkibocsátású gazdasághoz vezető úton című tanulmány, amely ebben a témakörben a valaha elkészített egyik legnagyobb és legrészletesebb, több mint 200 lehetőséget sorol fel, 10 gazdasági szektorra és 21 földrajzi régióra bontva. Ezekkel 2030-ig 40%-kal az 1990-es értékek alá lenne csökkenthető az üvegházgázok kibocsátása.

Éghajlat-stabilizálás és munkahelyteremtés

2030-ig a szél, a nap és egyéb fenntartható megújuló energiaforrások biztosíthatják a globális energiaigény mintegy egyharmadát. A jobb energiahatékonyság több mint negyedével csökkentheti az üvegházgázok kibocsátását, valamint majdnem teljesen megszűnhetne a fejlődő országokban folyó erdőirtás. Ez utóbbi a klímaváltozás egyik legfőbb kiváltó oka, és az egyik legnagyobb veszély a fenntartható fejlődésre nézve. Mindennek a költsége a globális GDP kevesebb, mint 0,5%-át teszi ki.

„A McKinsey tanulmány egyszer és mindenkorra megmutatja, hogy a klímaváltozás elleni intézkedések nemcsak rendkívül sürgetőek, de megfizethetők is” – nyilatkozta Magyar Gábor, a WWF Magyarország igazgatója. – „A számokból világosan látszik: nemcsak, hogy átállhatunk egy alacsonyabb szénkibocsátású gazdaságra, de a költségek is kezelhetők.”

Minthogy a kormányok jelenleg a globális gazdaság újjáépítésén dolgoznak, megvan az egyedülálló lehetőségük, hogy olyan alacsony szénkibocsátású gazdaságot építsenek ki, amely munkahelyek teremtése mellett az éghajlatot is stabilizálni fogja. Alacsony szénkibocsátású technológiák és termelési modellek már ma is léteznek, és a gazdasági mellett környezetvédelmi hasznuk is van.

Nincs mentség a tétlenségre

„Amikor a világ vezetői decemberben találkoznak Koppenhágában, hogy megállapodjanak egy, a klímaváltozásról szóló globális egyezményben, nem lesz mentségük a tétlenségre. A WWF szerint a vezetőktől elvárható, hogy alacsony szénkibocsátású gazdasághoz vezető intézkedéseket vezessenek be. Csak így lehet esélyünk az éghajlatváltozást a kritikus 2°C-os szint alatt tartani.” – tette hozzá Magyar Gábor.

A McKinsey tanulmányt tudósok, közgazdászok és szakértő testületek – köztük a WWF is – részletesen kommentálták. A tanulmány az eredményeket egy „csökkentési költséggörbe” formájában mutatja be, amely grafikusan illusztrálja azokat a lehetőségeket, ahol a leginkább költséghatékony széncsökkentést lehet véghez vinni. Ezek közé tartozik 14 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátás megtakarítása a szén alapú erőművek – többek között – létező és tisztának bizonyult megújuló energiákkal való kiváltásával. Megtakarítható további 14 milliárd tonna fenntartható földhasználattal a mezőgazdaságban és az erdészeti szektorban, valamint 11 milliárd tonna az energiahatékonyságból. McKinsey ezen felül még azonosított 9 milliárd tonna potenciális kibocsátás-csökkentési lehetőséget is, amelyeknek vagy magasabb a költsége, vagy olyan viselkedésbeli változásokkal járnak, amelyeket nehéz számszerűsíteni.

Az a bizonyos kritikus 2°C

A tanulmányban minden szektorban megvizsgálják a költségeken és a kibocsátáson alapuló lehetőségeket, beleértve az atomenergiát is. A WWF úgy gondolja, hogy az atomenergia költségeit alulbecsülik. De még fontosabb, hogy az atomenergia nem életképes lehetőség, figyelembe véve a nukleáris technológiák terjedését, a magas radioaktivitású hulladékot és a plutóniumszivárgások veszélyeit is. További lényeges kibocsátás-csökkentés lehetséges a kombinált hő és energia (CHP), a biomassza alkalmazása, a jobb energiahatékonyság és az alacsony szénkibocsátású termékek használatával, amelyek meg fogják védeni az éghajlatot atomenergia szükségessége nélkül is.

A WWF üdvözli a tanulmány lényeges eredményeit, amelyek megmutatják, hogy ha az összes technológiai megoldást áthelyeznénk a gyakorlatba, 2030-ig 40%-kal lehetne csökkenteni az üvegházgázok kibocsátását – 1990-es értékek alá. Ez egyenlő a jelenlegi kibocsátás 70%-os csökkentésével, ami elegendő lenne ahhoz, hogy a hőmérséklet globális emelkedését a 2°C-os szint alatt tartsuk. Ez a 2°C ugyanis az a határérték, amely alatt még elkerülhető a klímaváltozás visszafordíthatatlan, katasztrofális hatása.

(Forrás: WWF Magyarország)